Balázs énekelt a Mikulásnak

December 4-én már nagyon Mikulás-lázban égtek a gyerekek. Főleg Bálint. Emlékezett, hogy hol is találkozott tavaly a Mikulással, a régi munkahelyünkön. Mivel idén oda nem tudtunk menni, ezért Apa mostani munkahelyére mentünk. A büféasztal (igazi gyerekcsemegékkel, mint palacsinta, pizza, lekváros-vajas kalács) meglátogatása, bábszínház és játszóházazás után végre megjött a Mikulás is. 

A Mikulás azt kérte a gyerekektől, hogy énekeljenek neki. Az önként jelentkezők kimentek, s mikrofonba elénekeltek egy-egy dalt. Tudtuk, hogy nem a mi gyerekeink lesznek azok, akik kezüket-lábukat törve kimennek szerepelni, főleg nem Bálint. Tóni azonban egyik gyerek performansza után jó hangosan megkérdezte: - Bálint, nem mész ki? Bálint persze nyüszítve fordult el, az nem lehet hogy ő kimegy. De abban a pillanatban Balázs felpattant, átverekedte magát az előtte ülő gyerekseregen, odament a Mikuláshoz és minden zavar nélkül elénekelte neki a Hull a pelyhes-t. Annyira meglepődünk, hogy már csak a végét sikerült elkapni az előadásnak (Piros alma aranyág kivehető belőle).

A Mikulás pedig megköszönte "Bálint"-nak az éneket.

Aztán a gyerekek elképesztő fegyelmezett sorbaállással megkaparintották az ajándékukat. Amivel persze Bálint nem volt elégedett, mert csak egy kis Mikulás-díszt kaptak.

Ezért hazajőve itthon még lelkes csizmapucolásba kezdtek, hátha azokba már tesz valami finomságot a Télapó. 

Sok édességgel én sem készültem, ezért hogy ne legyenek másnap csalódottak, még aznap este elküldtem Tónit, hogy vegyen még pár csizmába valót. Na ez testhezálló feladat volt neki. Annyi édességgel tért haza, hogy 10 gyereknek is bőven elég lett volna.

Reggel aztán a fiúk jó korán keltek, hogy meglássák hozott-e nekik valamit a Mikulás - és megkezdődött a bontogatás...