Bálint már egy hónapja jár az iskolába, s még nem is ejtettem róla szót. Pedig hát igencsak meghatározza ez a mindennapokat. Szerencsére az iskola nincs túl messze. Első nap pont akkor kezdődött az évnyitó ünnepség a suli udvarán, amikor hazaértem. Ezt onnan tudom, hogy hallottam itthon a kertben a hangosbeszélőt. De hát ahhoz, hogy 7.45-re beérjünk, azért 7-kor fel kell kelni. Bálint jellemzően ekkorra már felkelt, időnként azonban ébresztgetni kell. Szerencsére szeret iskolába járni. Az egyetlen szívfájdalma, ami miatt neheztel reggelente, hogy már nem nagyon marad ideje mesét nézni.
Majdnem minden héten ültetés van, mindig máshol, mások mellett ül. Nem túl részletesen nyilatkozik az iskolában történtekről. A "mi volt ma a suliban" című kérdésre egyfajta válasz érkezik. "Jó". Amikor spontán eszébe jutnak dolgok, akkor azért megosztja velünk, hogy
- sajnos nem túl erős (?), mert nem tudja megcsinálni a torna órán a feladatokat
- piros pontot kapott, mert jól viselkedett (bár most már kezd leesni neki, hogy a piros pont inkább a jó feladatmegoldásért jár)
- valaki csúfolkodott az osztályban, s ezt megbeszélték közösen a tanító nénivel, hogy nem szabad, mert fáj a másiknak, de szerencsére őt nem csúfolták
- szerzett egy barátot, így már két barátja van...
- vagy éppen neki nincs barátja az iskolában
- vagy éppen neki nincs barátja az iskolában
- időnként előad csujjogatós versikéket és kísérő mozdulatokat (a mindennapos testnevelés keretében a hétfői reggeli tesi helyett néptáncóra van)
És egyéb hasonló fontos dolgok.
És egyéb hasonló fontos dolgok.
Életkép: Bálint bepakolja az iskolatáskáját a napközi végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése