Síelés

A tavalyi meglehetősen szolid síszezonunk után idén új erővel vetettük bele magunkat a témába. A szokásos műanyagon történő alapozás elég jól ment, hamar visszajöttek a korábbi ismeretek, leszámítva Balázst, aki ismét átment rongybabába és gyakorlatilag nyeklett-nyaklott csak a pályán. Aztán szerencsére a harmadik-negyedik alkalomra valami átalakult benne és elképesztő motiváltsággal tolta a témát.

Aztán az időjárás nem engedte, hogy még decemberben megnyissuk a szezont, január végéig kellett várni, hogy legyen egy kis hó és el tudjunk menni Turrachba Béláékkal az első idei sítáborba. Ami végül remekül sikerült, bár Balázs az indulás előtti napon belázasodott, így kimaradt első havas élményéből. Nagypap, Bálit, Kamilla és én viszont nekiindultunk a tábornak, ahol aztán négy remek napot síeltünk, és bár persze én is belázasodtam és az első két nap ez erősen rányomta a bélyegét a síélményemre, de a végére remek lett.

Itt az elmaradhatatlan Hütte élmény.

Itt a boldog apukák, hogy a csoportban okuló gyerekek mellett ők is tudnak rendesen síelni.

Itt pedig a boldog Bálint, aki átveszi Geribától az ajándék sapkát, amit azóta is szuper büszkén hord, illetve Marika néni, aki pedig Kamilla oktatója volt, neki ő adta át a sapkát. 

A túrát nagypapa is sikeresen teljesítette és bár első nap kijött neki a lumbágója, végül a sífutásnak hódolva soportosan töltötte ő is az idejét!