A múlt héten Bálint megkapta az első féléves értesítőjét. Igazából már negyedévkor is kapott valami értékelést, de azt decemberben sikerült csak elolvasnom, mert sokáig nem tudtam belépni az elektronikus ellenőrzőbe. A félévit aztán megkaptuk papír alapon is.
Bálint nagyon meg lett dicsérve a szép bizonyítványért, a tanító néni pedig igazán nagyvonalú volt az értékeléskor. Persze ezt a szöveges értékelést nehezebb jegynek megfeleltetni, mint a százalékokat, amit a felmérőkre kapnak. Bálint azokban inkább közepesen jól szerepel. Nagyon figyelmetlen és összecsapja a dolgokat. Mostanában rendszeresen azzal múlatjuk az időt, hogy az iskolában megírt házit itthon kiradírozom és Bálint újraírja egy vállalhatóbb külalakkal.
Mindenesetre mi meg vagyunk elégedve a helyzettel, hiszen Bálint szeret iskolába járni. Ez a legfontosabb. A tanító néni szerint még mindig olyan, mint egy nagy ovis. Az első két órán még képben van, aztán már nem tud figyelni, szétcsúszik, elfárad. Végülis ha az első két óra matek és írás, akkor ez nem gáz. Ha ének, tesivel kezdenek, akkor már kellemetlenebb.
Bálint mindenben későn érő típus volt eddig. Miért lenne ez másképp az iskolával?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése