Balázsunk másfél éves

Kispasi 18 hónapos lett. 86 cm-es, 12,5 kg-os vasgyúró, 12 foggal és 21-es lábbal.

Balázs - természetesen - az egész család szerint szuper okos és ügyes, s a leggyorsabban fejlődik az unokák közül. Tényleg rengeteg számít, hogy vannak e tesók, illetve azok milyen korúak. A nagyok húzzák magukkal Balázst, mint a madzagot. Bálint meg néha elkezd gagyogni... :-)
Balázs gyakorlatilag mindent megért. Azt is amit a többieknek mondok, illetve amit ők mondanak nekem. Ha Kamilla pl. csokigolyót (kakaós cornflakes) kér tőlem, Balázs is azonnal sorban áll. Egyre több mindent mond ő is. Az utóbbi hetekben naphosszat mondogatja nővére nevét: "Kancsita" (Kamcsika). Saját magát és Bálintot még nem nevezi meg jól felismerhetően. De vannak egyéb fontos szavak is: tejci, inni, panta (palacsinta), jájó (nem jó), vau-vau és hát ilyenek, hogy ka (kanál), go (golyó) stb.

A jó idő beköszöntével popsi-szellőztetés céljából néha lekerült Balázsról a pelus. Ennek mindig csúnya (barna) vége lett. Került belőle a frissen felfújt medence vizébe, a kanapéra, kerti párnákra. Azóta leszoktunk a felelőtlen pelenkalevételről. 

Egyéb balesetünk is volt a hónapban. Tóni kézen fogva sétált Balázzsal. Tóni gondolta, hogy felemeli őt egy emelvényre, ahol a nagyok is mentek. Balázs azonban pont ekkor elbotlott, ezért az emelésből rántás lett. Balázs elkezdett sírni, de azt hittük csak megijedt. Amikor azonban fél óra múlva is sírdogált, s nem használta a jobb kezét, akkor már elkezdtünk gyanakodni. Mivel nem dagadt be, nem volt lila / piros és egyéb gyanús elváltozást sem láttunk, nem is tudtuk, hogy pontosan hol fáj neki. Vasárnap este révén gondoltuk meglátjuk mi lesz, hátha kialussza. De nem ez történt. Szegény szárnyaszegett verébként csak ült: egy kézzel játszani, felállni, kanapéra mászni sem tudott. 

Bevittem hát a gyereksebészetre, amit előző hónapban Kamillával háromszor is meglátogattunk. Ott egy morcos dokibácsi legorombított, hogy kificamítottuk a gyerek könyökét. Két mozdulattal helyre rakta (semmi sírás), s Balázs 1 perc múlva már ismét a régi volt. Az épületbe lépéstől számított 5 perc múlva már a kezelési lapot aláírva távoztunk. Annyit azért még kaptunk útravalóul, hogy a gyereket ne emeljük kezénél fogva, mert a többedik ficam után már csak műteni lehet. Azóta nem érti Kamilla és Bálint, hogy Apa miért nem játssza velük a régi repülős játékokat... 

Kosztümben

Nincs farsang, csak megihlette őket a reggeli mese...

Tündérke a Tündérfesztiválon

Mióta a kiskorúak abba a korba értek, hogy szórakoztatni kell őket (különben ők foglalkoztatnak minket), megyünk ide meg oda. Általában nem tetszettek és ezért az utóbbi időben kerültük a tömegrendezvényeket. Azt hiszem a Gyereksziget volt a mélypont. A csúcspont pedig a hétvégi Tündérfesztivál Sopronban. Már évek óta minden júniusban megrendezik, de eddig még nem mentünk. Most is csak azért, mert pont ezen a hétvégén voltunk Maminál. 

Készülni nem készültünk. Azaz sem manó, de tündér jelmez nem volt senkin. Kamillának azért beszereztünk a helyszínen egy tündérszárnyat, amiben fel-alá lehetett vonulni. 

Voltak családok, akik komolyabban vették ezt a dolgot. A kisfiúk és apukák tetőtől talpig manónak öltözve, lányok és anyukák egyaránt tündérnek. 

A szervezők és játékmesterek is csupa tündérek vagy manók voltak. A nagy park telis tele volt játékállomásokkal. Rengeteg, eddig máshol nem látott, de ötletesen és természetes anyagokból kivitelezett ügyességi játék volt. Labirintus, dobozvárépítés, falmászás, csőmászás stb. Nem lehúzóban, hanem for free. A fiúknak persze a "Tündérharcászat" tetszett a legjobban. Ügyet sem vetve a harcművészetek oktatójára, B. és B. egymással kardoztak.

Ui.: Látszik, hogy vége a félévnek. Nemcsak több időnk van jönni-menni, hanem arra is marad, hogy meg is írjam...

Csani, a főnök

Bálint, Olivér és Csanád a triumvirátus néven híresült el az oviban. Ők hárman, kiegészülve Oli és Csani kiscsoportos öccseivel bandát is alkottak. Ők a "rossz" csapat. S vannak a jók (más ovistársak), akikkel harcolnak. Hogy miért ők a rossz csapat, arra elég egyszerű volt a válasz: a másik csapat a "jó", s nekik nem engedték, hogy jók legyenek. A csapaton belül is megvan a szerepek leosztása. Bálint teljes elfogadással szokta közölni: "Csani a főnök. Azt csináljuk, amit Csani mond." (Hú, én is szeretnék itthon főnök lenni. Hogy a gyerekek azt csinálják, amit mondok...)

Csani egyébként egyáltalán nem az a főnök típus. Cserébe Bálint legjobb barátja, s épp ezért Bálint meghívta hozzánk egy ovi utáni játékra. A fiúk szépen eljátszottak egymással, rájuk se kellett nézni. Csak Kami és Abigél, a szomszéd kislány nehezményezte, hogy (megint) nem figyelnek rájuk a fiúk...

Teniszező leszek!

Bálinttal szeretnénk jövőre elkezdeni valami sportot az ovis külön tornán túl. A jó labdaérzéke miatt a foci és tenisz szerepel a listán. Elméletben a fociban és a teniszben is nagyon képzett. Egy-egy Bundes Liga vagy Grand Slam döntőt kitartóan néz Tónival.

Hétvégén Tóni teniszversenyen indult, s kivételesen családbarát volt szervezés. Azaz gyerekek is mehettek, s volt nekik teniszoktatás, gyerekütővel (rövid nyél) és gyereklabdával (nem olyan kemény). Beérvén a teniszklubba, Bálint hangos megjegyzésekkel szórakoztatta az ott lévőket. Elsőként hangosan megjegyezte, hogy itt van Federer bácsi (s valóban ott volt egy óriásplakáton), majd kommentálta a pályán történteket (lazít a bácsi stb.), s Kamillával kórusban szurkoltak (Hajrá Apa!).

Mikor szóltak, hogy mehetünk a kemény borítású pályára gyakorolni, mindkét gyerek hozta a formáját. Azaz Kamilla az első szóra lelkesen jött, kergette az ütővel a labdát. De még túl kicsi hozzá, sok babér nem termett neki. Állítólag legkorábban 5 éves kortól érdemes elkezdeni.

A majdnem ötévesünk mindeközben végig duzzogott, hogy ő nem akar teniszezni. Nagy nehezen odajött a pályára, s leült a padra. Nézte a többieket, majd a neki szükséges 15-20 perces lelki ráhangolódás után már le se lehetett vakarni a pályáról. Ügyesen csinálta a gyakorlatokat, ügyesen és nagyokat ütött (egyszer a pályáról is kiütötte a labdát). 

Lángoló piros arccal, leizzadva ment Bálint ebédelni (közben Tóni megnyerte az első meccset). Borzasztóan csalódott volt, hogy utána már nem mentünk vissza, s azt hajtogatta, hogy ő bizony teniszező lesz. S nem focista. Este azért lelkesen focizott Bencével az udvaron nagymamáéknál, akik mindeközben Balázsra vigyáztak. 

Kamilla hercegnő uzsonnázik

...full rózsaszinben és felékszerezve az asztalfőn (mindig ő ül ott, le vannak ám osztva a helyek...).

Kopasztás - Balázsnak az első

Bálintot utolérte a szokásos nyáreleji kopasztás. A művelettel kiköltöztünk az erkélyre, a könnyebb takaríthatóság jegyében. 

Aztán Balázs első hajvágására került sor: tarkótáji göndörödő szőke fürtök felnyírása kisfiús formára.

Kamillára nem került sor, ő illegálisan kimászott a fürdőkádból, hogy megnézze mi is zajlik odakint.