Mióta a kiskorúak abba a korba értek, hogy szórakoztatni kell őket (különben ők foglalkoztatnak minket), megyünk ide meg oda. Általában nem tetszettek és ezért az utóbbi időben kerültük a tömegrendezvényeket. Azt hiszem a Gyereksziget volt a mélypont. A csúcspont pedig a hétvégi Tündérfesztivál Sopronban. Már évek óta minden júniusban megrendezik, de eddig még nem mentünk. Most is csak azért, mert pont ezen a hétvégén voltunk Maminál.
Készülni nem készültünk. Azaz sem manó, de tündér jelmez nem volt senkin. Kamillának azért beszereztünk a helyszínen egy tündérszárnyat, amiben fel-alá lehetett vonulni.
Voltak családok, akik komolyabban vették ezt a dolgot. A kisfiúk és apukák tetőtől talpig manónak öltözve, lányok és anyukák egyaránt tündérnek.
A szervezők és játékmesterek is csupa tündérek vagy manók voltak. A nagy park telis tele volt játékállomásokkal. Rengeteg, eddig máshol nem látott, de ötletesen és természetes anyagokból kivitelezett ügyességi játék volt. Labirintus, dobozvárépítés, falmászás, csőmászás stb. Nem lehúzóban, hanem for free. A fiúknak persze a "Tündérharcászat" tetszett a legjobban. Ügyet sem vetve a harcművészetek oktatójára, B. és B. egymással kardoztak.
Ui.: Látszik, hogy vége a félévnek. Nemcsak több időnk van jönni-menni, hanem arra is marad, hogy meg is írjam...
Ui.: Látszik, hogy vége a félévnek. Nemcsak több időnk van jönni-menni, hanem arra is marad, hogy meg is írjam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése