Balázs - természetesen - az egész család szerint szuper okos és ügyes, s a leggyorsabban fejlődik az unokák közül. Tényleg rengeteg számít, hogy vannak e tesók, illetve azok milyen korúak. A nagyok húzzák magukkal Balázst, mint a madzagot. Bálint meg néha elkezd gagyogni... :-)
Balázs gyakorlatilag mindent megért. Azt is amit a többieknek mondok, illetve amit ők mondanak nekem. Ha Kamilla pl. csokigolyót (kakaós cornflakes) kér tőlem, Balázs is azonnal sorban áll. Egyre több mindent mond ő is. Az utóbbi hetekben naphosszat mondogatja nővére nevét: "Kancsita" (Kamcsika). Saját magát és Bálintot még nem nevezi meg jól felismerhetően. De vannak egyéb fontos szavak is: tejci, inni, panta (palacsinta), jájó (nem jó), vau-vau és hát ilyenek, hogy ka (kanál), go (golyó) stb.
Balázs gyakorlatilag mindent megért. Azt is amit a többieknek mondok, illetve amit ők mondanak nekem. Ha Kamilla pl. csokigolyót (kakaós cornflakes) kér tőlem, Balázs is azonnal sorban áll. Egyre több mindent mond ő is. Az utóbbi hetekben naphosszat mondogatja nővére nevét: "Kancsita" (Kamcsika). Saját magát és Bálintot még nem nevezi meg jól felismerhetően. De vannak egyéb fontos szavak is: tejci, inni, panta (palacsinta), jájó (nem jó), vau-vau és hát ilyenek, hogy ka (kanál), go (golyó) stb.
A jó idő beköszöntével popsi-szellőztetés céljából néha lekerült Balázsról a pelus. Ennek mindig csúnya (barna) vége lett. Került belőle a frissen felfújt medence vizébe, a kanapéra, kerti párnákra. Azóta leszoktunk a felelőtlen pelenkalevételről.
Egyéb balesetünk is volt a hónapban. Tóni kézen fogva sétált Balázzsal. Tóni gondolta, hogy felemeli őt egy emelvényre, ahol a nagyok is mentek. Balázs azonban pont ekkor elbotlott, ezért az emelésből rántás lett. Balázs elkezdett sírni, de azt hittük csak megijedt. Amikor azonban fél óra múlva is sírdogált, s nem használta a jobb kezét, akkor már elkezdtünk gyanakodni. Mivel nem dagadt be, nem volt lila / piros és egyéb gyanús elváltozást sem láttunk, nem is tudtuk, hogy pontosan hol fáj neki. Vasárnap este révén gondoltuk meglátjuk mi lesz, hátha kialussza. De nem ez történt. Szegény szárnyaszegett verébként csak ült: egy kézzel játszani, felállni, kanapéra mászni sem tudott.
Bevittem hát a gyereksebészetre, amit előző hónapban Kamillával háromszor is meglátogattunk. Ott egy morcos dokibácsi legorombított, hogy kificamítottuk a gyerek könyökét. Két mozdulattal helyre rakta (semmi sírás), s Balázs 1 perc múlva már ismét a régi volt. Az épületbe lépéstől számított 5 perc múlva már a kezelési lapot aláírva távoztunk. Annyit azért még kaptunk útravalóul, hogy a gyereket ne emeljük kezénél fogva, mert a többedik ficam után már csak műteni lehet. Azóta nem érti Kamilla és Bálint, hogy Apa miért nem játssza velük a régi repülős játékokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése