Bálinttal szeretnénk jövőre elkezdeni valami sportot az ovis külön tornán túl. A jó labdaérzéke miatt a foci és tenisz szerepel a listán. Elméletben a fociban és a teniszben is nagyon képzett. Egy-egy Bundes Liga vagy Grand Slam döntőt kitartóan néz Tónival.
Hétvégén Tóni teniszversenyen indult, s kivételesen családbarát volt szervezés. Azaz gyerekek is mehettek, s volt nekik teniszoktatás, gyerekütővel (rövid nyél) és gyereklabdával (nem olyan kemény). Beérvén a teniszklubba, Bálint hangos megjegyzésekkel szórakoztatta az ott lévőket. Elsőként hangosan megjegyezte, hogy itt van Federer bácsi (s valóban ott volt egy óriásplakáton), majd kommentálta a pályán történteket (lazít a bácsi stb.), s Kamillával kórusban szurkoltak (Hajrá Apa!).
Mikor szóltak, hogy mehetünk a kemény borítású pályára gyakorolni, mindkét gyerek hozta a formáját. Azaz Kamilla az első szóra lelkesen jött, kergette az ütővel a labdát. De még túl kicsi hozzá, sok babér nem termett neki. Állítólag legkorábban 5 éves kortól érdemes elkezdeni.
A majdnem ötévesünk mindeközben végig duzzogott, hogy ő nem akar teniszezni. Nagy nehezen odajött a pályára, s leült a padra. Nézte a többieket, majd a neki szükséges 15-20 perces lelki ráhangolódás után már le se lehetett vakarni a pályáról. Ügyesen csinálta a gyakorlatokat, ügyesen és nagyokat ütött (egyszer a pályáról is kiütötte a labdát).
Lángoló piros arccal, leizzadva ment Bálint ebédelni (közben Tóni megnyerte az első meccset). Borzasztóan csalódott volt, hogy utána már nem mentünk vissza, s azt hajtogatta, hogy ő bizony teniszező lesz. S nem focista. Este azért lelkesen focizott Bencével az udvaron nagymamáéknál, akik mindeközben Balázsra vigyáztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése