Vizet markolunk

A hétvégén kritikus állapotba kerültek a lábaim. Ugyanis a magas sarkútól és a több mint egy éves kihagyás alatt a tánctól is jócskán elszokott lábak a tánctábor második napján már sztrájkoltak. Gyógymódként két óra között áztattam magamat. Bálint is segített áztatni. Közben pedig azt gyakorolta, hogyan lehet megfogni a folyó vizet.

Rendületlen volt a kitartása, de nem sikerült marokban tartani.

Az utolsó táncórára bevittük Bálintot is. Zenére riszálta magát, majd a standard táncoknál lehunyta a szemét és húzta a lóbőrt. Ezek szerint a latin jobban bejön.

Csak a fűre ne!

Kató gyógytornász mondta, tegyük a gyereket a fűbe, mert ott nem szeretnek kúszni a babák és igyekeznek kinyomni magukat négykézlábra, hogy ne csiklandozza őket. De azzal, nem számolt. hogy Bálint a fűvel való érintkezés elkerülését másképp is meg tudja oldani.

Ez a pozíció mereven tartható mindaddig, amíg segítő kezek a törölközőre emelik a sonkákat. Ha ez egy hangos kép lenne, akkor nyüszítés is hallatszana.

Csak a pépes

Még mindig csak a pépeset eszem. Beleharapok sok mindenbe, aztán ha nem olvad szét magától a számban, akkor egyben lenyelem. Ha sikerül. Ha nem, az pech.
Nem mindenről gondolom azonban azt, hogy egyáltalán meg kellene kóstolni. A párolt zöldség arra való, hogy szétnyomkodjam a markomban, aztán szétdobáljam a konyhában.
És ha örülök, mindig kidugom a nyelvem.

Szocializálódás

Tegnap kolléganőkkel kluboztunk. Az egyetemi barátosnékkal és csupa fiú babákkal tartott klubozásokhoz képest itt sokkal több babér terem Bálintnak a lányok gyűrűjében:
Sajnos a csajokkal tervezett pool-party esőfelhők okán elmaradt...

Szeretem ha Bálint más kisembereket is lát, nemcsak a szüleit. Hátha eltanul valami ügyeset, hasznosat. Vagy kevésbé hasznosat. :-)
Minderre egyébként lesz bőven alkalma. Novembertől kezdjük a beszoktatást a bölcsibe. Sokan megkérdezik, hogy már most bölcsibe adom?! Az enyhe rosszallást néha nem lehet nem kiérezni a hanglejtésből, de én biztos vagyok benne, hogy Bálintnak nagyon jó dolga lesz és előnyére válik a korabeli társaság. (A csoportjában csupa kisbölcsis lesz.) Ma bent jártunk egyébként. Bálint a vezetőhelyettessel megtekintette a leendő birodalmát. Csak akkor fejezte ki nemtetszését, amikor visszaértek és beültettem a babakocsiba, hogy elinduljunk haza.

Így legyen okos az ember...

Most aztán tényleg meg vagyok lőve. Az volt ugyanis, hogy a gyerekdoki ajánlására elmentünk egy mozgásterapeutához. (Huncutka egyébként pont aznap kezdett el haladni, amikor megbeszéltem a terapeutával a randit. Biztos megérezte hogy készülődik valami ellene. Last minute man...)
Mint kiderült, ez a mozgásterapeuta nem más, mint egy konduktor, azaz Pető-módszer szerint dolgozó gyógypedagógus féle. Kifejtette, hogy a DSGM-n, ahova járunk, csak kilazítják Bálint egyébként is laza izomzatát. A Dévény-es gyógytornász másnap azt mondta, hogy a Pető-módszer alkalmatlan korai fejlesztésre, nem erre találták ki, csak belekezdtek, mert ez ma oly divatos. Na így legyen okos az ember.
Megdöbbentem a kölcsönös "utálkozáson", de aztán rájöttem mi lehet a helyzet. Ezt a munkát szívvel-lélekkel csak úgy lehet csinálni, ha valaki mélyen hisz a módszere helyességében. Ha viszont az ő módszere a tuti, akkor a másiké már nem lehet az.
A vicces egyébként az, hogy mindezek ellenére a diagnózis és részben a gyakorlatok is nagy hasonlóságot mutatnak. A konduktor javaslatára így most otthon is törzsizomzatot kell erősítenünk. Például fellógatott játékokkal, ami után felfele nyújtózni kell:

Szintén az ő javaslatára használjuk újra járókát és nagyobb intenzitással az etetőszéket.

Bár egyre kisebbek a kilengések ülés közben, a pépes kanállal betalálni a szájába még most is nagy kihívás...

Bálint elindult

Pont egy hete, hogy Bálint elkezdett kúszni!
Mozgását a szakirodalom alapján a hernyó kúszás kategóriába soroltuk, bár egyelőre féloldalas, bal lábával még a levegőbe támaszt (relatíve kis sikerrel), de lényeg, hogy halad.
Kezdetben kis hernyónk csak a közeli, egy két csapással elérhető dolgokra mozdult rá. Múlt hét óta annyit fejlődött, hogy most már egészen távoli tárgyakról is elhiszi, hogy oda tud kúszni értük, így el is indul és elég tempósan nyomul előre, sőt most már akadályokat is kikerül (előtte kidől oldalra, ellenőrzi, hogy tényleg ott van-e a cucc a lábam mögött és pozitív megerősítés után kikerüli a lábamat és érte megy).
Nekem nagyon tetszik! Mamája elvitte mozgás terapeutához... (de biztos neki is tetszik azért).

Cseresznyék a falon

Festés, tapétázás és járulékos teendők lezárva, a romba döntött helységek feltámadtak poraikból. Bálint pedig visszafoglalta szobáját. Az első találkozáskor nagy érdeklődéssel próbálta lekapargatni a falára került cseresznyéket, madarakat, halakat, virágokat, pillangókat stb. Estére azonban már más(valaki) kötötte le a figyelmét:


Agi: - Na, hogy tetszik (a fal)?
Tóni: - Jó. De a fehér jobb volt.

Hova tegyük a gyereket?

Minden épelméjű szülő először kifesti, majd berendezi a gyerekszobát, hogy aztán legyen hova hazavinni a babát. Mi először hazavittük Bálintot, aztán 1 hónapos korában berendeztük a szobáját, most pedig végre a festésig is eljutottunk. Szegény gyermek így hontalan, de legalábbis szobátlan lett. Nem is érti a helyzetet, mindig reménykedve nézeget a szobája felé, de pár napig be kell érnie egy mobilággyal a mi hálónkban.
A hétvégére elmenekültünk az így keletkezett kupiból. De hova is lehet letenni egy már kúszó (hurrá!, hurrá!) és mozogni vágyó gyermeket, ha már órák óta kocsiban görnyedünk, de még nem értünk haza? Hát ide:


Vagy ide:

Helyzet volt

Ahány különböző forrás, annyi különböző megoldást mond. Így van ez sok mindennel, így például a letapadás, húzogatás avagy nem húzogatás kérdéskörével is. Netes legújabb szakirodalom szerint hozzá nem kell nyúlni 2-3 éves korig, s jellemzően majd magától oldódik a helyzet. Védőnő szerint azonban aki az első életévben nem piszkálja a dolgot, azok 90%-a a sebészeten köt ki. Gyerekdokink szerint pedig az a helyzet, hogy nem kell bántani, ő majd megoldja 1-1,5 éves kor körül, utána már csak karban kell tartani.
Nos mi először a legújabb szakirodalom útmutatása alapján semmit nem csináltunk. Majd a védőnő tanácsára óvatosan belekezdtünk. Most pedig - bizonyos pirosodási problémák miatt a hirdetettnél kicsit előbb - a gyerekdoki 5 alkalmas kezelésének 60%-án túl vagyunk. Az első napok vizes borogatásos kiáltozásai után most már újra ilyen a hangulat:

Nem a mi napunk

Már akkor sejthettem volna, hogy ez nem a mi napunk, amikor a vasárnap reggeli tojásrántotta tojásai a konyhakövön kezdtek el sülni, a serpenyő helyett. Ezen hamar túllendülve elindultunk cseresznyét szedni Aggostyánba. Nos a kiszemelt fán nem volt értelmezhető mennyiségű cseresznye, cserébe a sok fűtől kijött az allergiám. Begyűjtve az összes nálunk fellelhető papírzsepit, könnyes szemekkel elindultunk ebédelni. Majd rugalmasan módosítottunk a terveinken, amikor is rájöttünk, hogy nincs nálunk pénz. Akkor sétálni megyünk! Épp kattant a babakocsi övének csatja, majd az első dörgés elérte a tópartot. Tóni ekkor megjelölte az új irányt: "Balfaszék elindulnak haza!" A kocsiba szállás előtt Bálint ráerősítésképpen még kitette az utolsó étkezésének felét Apa és saját ruházatára.
Délután már félve indultunk meglátogatni Kisfricit (V. Frigyes, egyeneságon), de az átok szerencsére megtört. Kisfrici birodalmát elnézve azonban felmerült bennünk a kérdés, hogy szegény Bálintos talán túl ingerszegény környezetben nevelkedik. Lehet, hogy mégiscsak kellene több játék?

Ki ez a kis alvó betyár?

Ő bizony egy leendő Mackó csoportos a Mesevár Bölcsödében.
A bölcsikezdésig azonban még jó lenne áttérni a bölcsis menetrendre, a napi egy alvásra és meg kellene tanulni a helyváltoztatás valamelyik formáját. Az mégse lenne jó, ha szegény gyerek még arrébb se tudna evickélni, ha valami nem tetszik neki.

A tizedik

Gyermekünk vészesen öregszik. Már betöltötte a 10-et. Hónapban mérve.
Tóni mamája vezetett babanaplót a gyerekekről. Ennek tanusága szerint Bálint apuka 10 hónaposan állt fel. No ettől mi még elég messze vagyunk. B. gyermek eddig csak forgolódik, pörög és tolat. Néha már-már tanácstalanságot vélek felfedezni a Dévény-es gyógytornász tekintetében, hogy vajon miért nem kúszik/mászik ez a gyerek. Kató általában a következőképpen biztatja Bálintot: "Professzorkám, a Nobel-díjért is ki kell menni. "
Szóval a sebesség nem Bálint barátja, de a kommunikáció már inkább. Megért szavakat. A "tapsi-tapsi" hívószóra tapsol, már mutatnom se kell. (A pá-pá-ra is tapsol.) Ha adunk neki valamit és nyújtjuk a kezünket, hogy adja vissza, sokszor beleteszi a tenyerünkbe. Meg ilyenek.
Azonban a hónap kétségkívül legnagyobb teljesítménye a fogak számának kvázi duplázása. Az elmúlt egy hétben 3 és fél kettes kibújt. Így az e havi leltár: sok fog, kevés mozgás és sok-sok mosoly. Édes pofa, rengeteget vigyorog.

Kolping, avagy porszívó nélkül sehova

Soha nem gondoltam volna, hogy porszívóval megyek majd nyaralni - mondta Tóni egyik este. Pedig úgy tűnik mostantól ez alapfelszerelés lesz. Vajon amikor még nem volt orr- és porszívó, mit csináltak egy náthás csecsemővel?
A hosszú hétvégét ugyanis a kicsit náthás Bálinttal, Adél, Áron és Magdi kispajtásokkal, szüleikkel (és az orrszívó porszívóval) együtt a Kolping Hotelben töltöttük Alsópáhokon. Gyűjtöttük az "első"-ket:

Első szállodában alvás. Bálintot szerencsére nem érintette meg a környezetváltozás és az új ágyikó. Szerencse, különben a nyárra tervezett programokat nehezen tudnánk teljesíteni. Azt pedig, hogy az augusztusi hosszabb nyaralásra mennyi cuccal fogunk nekiindulni, azt el se merem képzelni. Ez a négy napi adag még épp hogy befért a csomagtartóba, pedig babakádállványtól kezdve minden elképzelhetővel fel volt szerelve a szobánk.

Első önálló evés. Szerintem a legtöbb időt a szálloda az éttermében töltöttük. Egy reggeli 1,5 óra, egy vacsora 1,5 óra. Még jó hogy csak félpanzió volt.

Az etetőszékben még mindig dülöngélő gyerekünk mindezt az asztal alatt/mellett lévő hordozóból kényszerült végigkísérni. Mi pedig erre a röpke időre változatos technikákkal igyekeztünk lekötni. Például szerette, ha Magdi lányka szórakoztatta. A másik jó időhúzó tevékenység a kiflicsücsök evés volt. Korábban a kezébe nyomott kiflikről azt gondolta valami játék, de most fogyasztott is belőle. Sajnos néha ki is jött, mert nem rágta meg, na de ezt inkább nem részletezem...

Első fürdőzés. Sajnos a strandolás kimaradt, mert néha még így felöltözve is hideg volt:

A belső medencéket azonban meglátogattuk. Szuper volt! Bálint az itthoni teljesítményét is bőven felülmúlta. 20 perc turbó pacsálás után végkimerülés és 2 óra extraalvás.

A szálloda szolgáltatásait két lábon járó babával még jobban ki tudtuk volna használni (majd jövőre!), de azért igyekeztünk így is: