Nem a mi napunk

Már akkor sejthettem volna, hogy ez nem a mi napunk, amikor a vasárnap reggeli tojásrántotta tojásai a konyhakövön kezdtek el sülni, a serpenyő helyett. Ezen hamar túllendülve elindultunk cseresznyét szedni Aggostyánba. Nos a kiszemelt fán nem volt értelmezhető mennyiségű cseresznye, cserébe a sok fűtől kijött az allergiám. Begyűjtve az összes nálunk fellelhető papírzsepit, könnyes szemekkel elindultunk ebédelni. Majd rugalmasan módosítottunk a terveinken, amikor is rájöttünk, hogy nincs nálunk pénz. Akkor sétálni megyünk! Épp kattant a babakocsi övének csatja, majd az első dörgés elérte a tópartot. Tóni ekkor megjelölte az új irányt: "Balfaszék elindulnak haza!" A kocsiba szállás előtt Bálint ráerősítésképpen még kitette az utolsó étkezésének felét Apa és saját ruházatára.
Délután már félve indultunk meglátogatni Kisfricit (V. Frigyes, egyeneságon), de az átok szerencsére megtört. Kisfrici birodalmát elnézve azonban felmerült bennünk a kérdés, hogy szegény Bálintos talán túl ingerszegény környezetben nevelkedik. Lehet, hogy mégiscsak kellene több játék?