Kérdések - egyenlőre válaszok nélkül

Hat hónappal ezelőtt az "evett e eleget, hogyan sikerül elaltatni" című két kérdésen kívül más nem nagyon merült fel. Az éjszakák nyugisak voltak, nappal is aludt 2-3x, fogzás még nem volt stb. Nekem is több időm volt napközben, legalábbis így visszagondolva úgy érzem.
Mostanában azonban a kérdések száma jócskán megszaporodott, elsősorban a következőkkel: hogyan kössem le, mit engedjek meg, mit ne engedjek meg.
Természetesen az köti le, amit úgy egyébként nem kellene megengedni. Eddig egy dolgot tiltottunk konzekvensen: a virágok tépkedését és elfogyasztását (megjegyzem eddig korlátozott sikerrel). És persze azon dolgokat is tiltjuk, ami rá nézve még veszélyes. Minden más - CD-k pakolása, újságok tépkedése, szekrények rámolása - megengedett.

És hát itt vannak az elektronikai kütyük, amik minden babát rettenetesen érdekelnek.


Ki ne adná oda azt a mobilt, távirányítót stb. ha annyira kéri? S jöjjön hát a következmény: a telefonom némi értékcsökkenést szenvedett el, a számítógép billentyűzetéből kiesett a "J" betű, a távirányító lekopogom még működik. A telefon dolog elég érzékenyen érint, mert csak korlátozottan használható. Ugyanis azt érzékeli, hogy be van dugva a headset. Pedig nincs. Cserébe akkor se hallok semmit, ha valóban bedugom. Egy módon üzemképes: ha kihangosítom. Ez itthon még elmegy, de mondjuk egy boltban már kevésbé komfortos.
Persze akkor mondhatjuk azt, hogy mától nem szabad. De akkor hova a következetesség? Eddig szabadott, most meg hirtelen nem? Ez úgy se menne. Főleg ha a tegnapi két órás Sopron-Budapest útra gondolok, aminek 20. percében Bálint megunta a banánt és visított, hogy ki akar szállni. Persze hogy a táskám teljes tartalmát kétszer kipakoltam és odaadogtam neki tanulmányozás céljából.

Hogy felkészültebben álljak az ilyen jellegű problémákkal szemben, vettem pár hete egy könyvet. A kolléganőkkel tartott baba-mama összeröffenéseken már jócskán hallottam róla, hisz ők olvasták és sztoriztak belőle. Persze sokan szidják is, meg biztos már el is avult stb. (De azt gondolom, ha szidnak valamit - azaz beszélnek róla - az már eleve érdekes, legalább a megismerésre. Ha valami lapos, érdektelen, arról nincs mit beszélni, azaz nem is szidják.)
Szóval megvettem a Suttogó titkai II-t. Az egyest, ami a csecsemőkorról szól nem olvastam, de gondoltam azt már minek. Eddig az előszónak a felét sikerült kétszer elolvasnom, így egyenlőre ez a könyv is hasonló sorsra jutott, mint az a fél polcnyi szakirodalom, amit szintén nem olvastam el csecsemőápolás, gyereknevelés stb. témában.
Szóval továbbra is laikus gyereknevelő vagyok. Legkésőbb utólag majd úgyis rájövök, mit kellett volna másképp.