Skanzen

Bárhová megyünk mostanában, ha odaérünk az első dolgunk az, hogy keresünk egy éttermet. Mire ugyanis reggel összecihelődünk, elindulunk és odaérünk a célhoz, addigra Bálintnak evésidő van. Persze ha már beülünk, akkor mi is fogyasztunk ezt-azt. Így volt ez tegnap is Szentendrén. Egy cigányzenekar húzta a nótát, ami némi fennakadást okozott az ebéd menetében. Bálint ugyanis - valószínűleg a hegedű miatt - sírásra görbülő szájjal, de feszült figyelemmel követte a zenét és zenészeket. Egy ideig. Majd döntött: mégiscsak sírás lesz.


Már hónapok óta terveztük, most végül sikerült elmennünk a Skanzenba.
Hatalmas. A feléig se nagyon jutottunk.