Kunyizik

Bálint kunyizik. Ha meglát nasizni - például kekszet - akkor hatalmas nyüszítésbe kezd és mutogat, hogy ő is kér. Ez még azonban hagyján. A játszótéren is ez van. Én csak innivalót szoktam vinni, de sok anyuka hoz gyümölcsöt, kekszet, ezt-azt, hogy aztán menet közbe etesse csemetéjét. Na Bálint ilyenkor odamászik az ételosztáshoz és kunyizik. És persze kap kostolót. Gyanútlan anyukák azt hiszik, hogy ennyivel akkor meg is úszták a dolgot. De Bálint megy a következő, aztán a következő, majd az azt követő falatért. Anyuka saját gyereke persze már rég nem eszik, de Bálintot ez cseppet se zavarja. Egyszer csak azt veszem észre, hogy ételosztó anyuka kezembe nyomja a maradék kalácsot, mondván nekik már menniük kell haza...

Mit csináltatok napközben?

Szokta Tóni kérdezni, ha estefelé hazaér. Nos kérem, íme a mai nap itthoni történései képekben.
Reggel tisztálkodással kezdjük a napot. Én fogat mosok, Bálint - miután a favoritnak számító WC-ben a lehajtott deszka miatt nem lehet nyúlkálni - tekergeti a csapot és kezet mos a bidében. Legalább nem kell majd vennünk fellépőt, hogy elérje a rendes mosdót...

Tisztálkodás után megyünk reggelizni. Amíg én előkészítem a kellékeket, Bálint rendezkedik a spejzszekrényben. Leltározni persze úgy lehet legjobban, ha be is mászik.

Reggeli után a szennyest betesszük a mosogatógépbe, majd Bálint (át)programozza és elindítja.

Ha végeztünk a konyhában, megyünk rendet tenni a lakás többi részébe. Egyre fentebbi fiókokban is rendet kell tenni.

Hogy jobban menjen a munka, bekapcsoljuk a rádiót a hálóban és táncolunk (rázzuk a fenekünket) hozzá.

A nagy buli hevében általában elő- illetve lekerül valami aminek nem kéne, például egy-egy fiókhúzó gomb.

Egy dolog biztosan nem fordul elő: a szőnyegre kirakott játékokkal rendeltetésszerű önálló játék.

Még mindig a placcon

A múlt héten pár konténer ki, pár konténer be, pár növény ki, pár növény és fűmag be... és már el is készült a kertrészünk, amire nem hogy homokozót nem tudunk pöttyenteni egyenlőre, de 4 hétig rá se léphetünk. Cserébe napi 2x öntözhetünk egy darabig.
A közösségi placcokkal nincs ennyi gond, s egyéb előnyöket is felmutatnak. Az egyik ilyen, hogy sok esetben a szülők számára is kiváló kikapcsolódást biztosít.

A lenti produkciót Bálinttal az ölben is előadta Apukája: Mindenki nagyon élvezte a dolgot, kivéve a lent szurkoló Anyukát, aki felesleges izgalmakat kerülendő több közös csúszást nem engedélyezett.

Újra tanulok pelenkázni

Jó egy évvel ezelőtt a kórházban kértem a csecsemős nővért, ugyan mutassa meg már hogyan kell köldökcsonkot kezelni, szakszerűen pelenkázni stb. Az akkor szerzett pelenkázási tudományom azonban azon alapult, hogy a gyermek a hátán fekszik. Ennek most kevés hasznát veszem.

Mostanában abban a pillanatban, ahogy lerakom Bálintot a pelenkázóra, hasra, négykézláb, majd állásba vágja magát és rámol lefele. Ilyenkor születnek azok a balesetek, amikor is a pelus szilárdabb tartalmának egy része a szőnyegen landol. Hogy gyorsan feltakarítsam, leteszem a meztelen fenekű gyereket a földre, abban a reményben hogy nem abban a fél percben fog pisilni. Persze hiába reménykedem, tócsa születik, átgázolva rajta zoknijával feltörli, a maradékba én belelépek...

A pelenkázás utáni következő kihívás a body bepatentolása és nadrág húzás. Mivel ezek kevésbé sürgető műveletek, ilyenkor már szinte mindig leteszem a földre, persze a nevetve menekül. A kezemben a kisnadrággal történő Bálint üldözés napi sport. Pedig aztán általában a helyzet pont fordított. Ő üldöz engem, sokszor egész napunkat így töltjük:

Katika is 1

Bálint legifjabb unokatesója is betöltötte az egyet a mai nap. Boldog szülinapot Katus! Ő lenne itt az, bal oldalt. :-)

A szülinapi zsúron azonban ismét meg kellett állapítanunk, hogy Bálint egy idő után besokall. Az ingerektől, a sok embertől, a nyüzsitől. Vagy ki tudja mitől. Hazajőve (ezt így írják?) aztán ismét kiegyensúlyozódik. Érdekes dolog ez, mert például a "klubos" összejöveteleken ezt nem szoktam tapasztalni. Mondjuk ott mindenki szinte egykorú. Mármint a babák.

A gyerektársaságról jut eszembe, egy szintén mai eset. A Brendon játszójába - ahova új, nagyobb autósülések megtekintése céljából mentünk - Bálintot bevitte Tóni. Egy nagyobbacska kislány azzal a lendülettel odament Bálinthoz, fellökte, majd lekevert neki két sallert. Hja, az élet kemény. De ezt tudjuk már Csani apukájától is.

Megint a (p)orrszívó

Már egy hete náthát szívunk. Ezt a műveletet a földön csináljuk, mert onnan nem esik le Bálint és egy kézzel és két lábbal pont le tudom annyira fogni szegénykémet, hogy a maradék egy kezemmel sikerül orrszívni. A műveletet persze pokoli sírás kíséri, de amint abbahagyom felpattan, arrébb ül egy fél métert és vigyorogva mutat a porszívóra. Miután én eltávozok kiöblíteni az orrszívó eszközt, megy a haverkodás a porszívóval.

Múltkor épp, hogy elhagytam a szobát, amikor is Bálint újra keserves sírásba kezdett. Meglett a a bekapcsoló gomb...

Elbocsátó szép üzenetek

Augusztus elején - gyakorlatilag bő egy hét leforgása alatt - Bálintot hirtelen megszállta az ihlet és elkezdett mindenféle, korosztályára jellemző mozgásformát csinálni. Így mikor nyaralás után újra mentünk a Dévény-be, szépen el is búcsúztak tőlünk. Nehéz megítélni, hogy mi lett volna, ha nem járunk, de valamiért az az érzésem, hogy Bálint egy last minute man, aki nem hagyja magát zavartatni.
Tegnap aztán visszamentünk a konduktorhoz is, aki júniusban nézte meg Bálintot és adott egy csomó házi feladatot, hogy miket gyakoroljunk. (Őszintén szólva csak pár napig tartott a "lelkesedés", így igazából nem csináltunk itthon semmit.) A szorgalom viszont meghozta gyümölcsét - :-) -, tegnap a konduktor is nagyon megdicsérte őt. Így kapcsolatunk vele is rövidre zárult, amit persze cseppet se bánok.
Persze azért mindenhova visszavárnak, ha majd elindul önállóan, mert a járás közbeni lábtartás oly fontos...

Álldogálunk naphosszat

Bálint kedvenc itthoni időtöltése, hogy álldogál pár percet itt, aztán ott, majd amott. A kedvenc hely a TV előtt van, főleg ha abból - illetve annak nehezebben beazonosítható környékéről - szól a zene (100 Folk Celsius a sláger még mindig).

Reggelente a kiságyban is álldogálva kiabál értünk és közben rágja a kiságy tetejét. Szépen belevájta a fogait már minden szabad felületbe, a festék pedig lekopott. Remélem valami kevésbé mérgező festékkel van lekenve.
Mivel álldogálni szabad téren - a homokban a mászóka mellett, a pad mellett stb. - is kell, és egyre hűvösebbek lesznek, ma megvettük Bálintnak az első igazi kiscipőket. Amik már járásra valók, ilyenek, olyanok és az áruk alapján beszélni is tudnak három nyelven. Mindenesetre édesek nagyon.

Megyünk a játszóra

Mióta hazajöttünk a nyaralásból, azóta megyünk a játszóra. Muszáj, minimum napi egyszer. Bálint szétunja magát otthon, főleg a délutáni alvás után muszáj vele elindulni. Egy csapásra megszűnik a nyűgösség, amint kilépünk a házból (és közben a szomszéd néni virágaira hangosan mondogatja, hogy "hapci"; ezt a "hapci" dolgot ő tanította neki).
Szerencsére 10 perces sétára 3 játszó is van és sok-sok gyerek. Ez utóbbi nagyon fontos, mert akkor sokkal izgalmasabb a dolog. Van kit nézni, kihez odamenni és lerombolni az általa épített homokvárat.

"Apuka felügyeli Bálintot - az ezúttal épp kihalt játszón -, hogy ne vegye a szájába a kavicsokat"című kép következik most illusztrációként:

És ha hazaértünk a homoktúrásból, akkor otthon ismét valami nagyon érdekes programot kell prezentálnunk. Például pingpong-ozás (Nintendo Wii-n a számítógép ellen).

Bálint és a mászás

Nagy gonddal követjük Bálint fiúnk mozgáskultúra fejlődését. Ennek legújabb eleme, ami eddig dokumentálatlan volt a mászás (négykézláb). Ennek kapcsán visszamenőleg megpróbáltam dokumentálni a fontosabb mérföldköveket (sorozatoknál is van ilyen mi történt eddig összefoglaló, gondoltam most mi is csinálunk egyet):

1. Augusztus eleje: négykézláb mászás:

Egy profi mászás szeptember elejéről:


Egy kezdetleges mászás augusztus 3-án:


2. Július közepe: felállás
Egy kiforrott felállás július végéről

3. Július vége: akadály mászás
Egy komoly akadály leküzdése

4. Június eleje: kúszás.
Első kúszások egyike

5. Április eleje: forgás minden irányban (sajna videó nincsen erről)

6. Február eleje: riszálás

TECHNIKAI INFORMÁCIÓ (csak az olvassa, akit a technika szó nem rémít meg):
Ha minden igaz, akkor mostantól HD-ben rakom ki a videókat, mert elégedetlen vagyok a blogger videominőségével. Ehhez a youtube-ot kell használnom, ami szintén Google cég, így érthetetlen, hogy a bloggerbe miért nem lehet HD videót felrakni, de mindegy. A lényeg, hogy az alsó sávban található HD gombot meg kell nyomni és full képernyőre kell váltani és máris látszik az elképesztő minőség javulás.
Persze az átállásban nagy segítségemre lenne egy gyorsabb internet kapcsolat, de ezt egyelőre korlátozza a cég HR vezetése :-) (ez persze vicc volt, csak kicsit korlátozza)...