Túl a műtéten

Kedden megműtötték Bálintot. Tartottunk a műtéttől, de attól is, ha nem műtik meg. Mert az azt jelentette volna, hogy elhalasztják - például egy taknyos nózi miatt - és újabb időpontot tűznek ki. A várólista 2 hónap. Akkor pedig nekünk ugye egy másik kórházban van másik programunk.
Na de szerencsére nem így történt és az "infekciómentes" Bálintos bal golyóját a hasüregből a helyére igazították kedden délelőtt. Az altatásból két varrott sebbel és egy infúzióval a kezében felébredő (pontosabban csukott szemmel vergődő) gyerek nem volt egy szívet melengető látvány egy szülőnek. A műtét napján szegényem csak feküdhetett, azt is csak a hátán, hiába szerette volna, fel se vehettük.
Az első éjszakát a képeken szereplő - műtét előtti - lovas és hű paripája együtt töltötte a kórházban.

Másnap, azaz szerda reggel pedig már csücsülve fogadott, épp reggeliztek apával, aztán jöhettünk is haza! Délután fogta magát és fölállt - erről nem sikerült lebeszélni-, csütörtökön pedig már egész nap rohangált, kanapéra mászott.
Még azért egy hétig új játékszabályok vannak az emelésnél (nem szabad, csak a fenekénél megemelni, hogy ne húzódjon a heg) és a tisztálkodásnál (nincs pancsi a kádban, csak cicamosdás). A sebkötözéssel szenvedünk, mert hát a pelusban elterülő barnaságok nem veszik figyelembe, hogy oda bizony most nem kéne beszűrődni.
Ma van a farsang a bölcsiben... :-( Már csak a nagyböjtben megyünk valamikor.