Antibio nélkül nem megy

Lekopogom Bálint nem beteges, pedig jár közösségbe (ahova pedig pár gyereket notóriusan betegen is bevisznek, tegnap volt is emiatt fejmosás a szülőin, persze név nélkül). Eddig összesen háromszor volt beteg - két napos taknyokat leszámítva - de valahogy mindig az lett a vége, hogy antibio-t kellett szednie, ami aztán villámgyorsan helyre is tette. Így volt ez ezúttal is: egy hét tüneti kezelés után végül kapott antiobios cuccot a hörghurutjára, így ma egészségesnek lett nyilvánítva. Hál' Istennek, mert ezt már mindenki nehezen bírta. :-)
A sztori ugyanis mindig az, hogy kb. 3 nap levertség után szerencsére erőre kap és egyre jobban kezdi megunni az itthon létet (és az én szuper társaságomat), ami aztán a végén pokoli rosszalkodásba torkollik. Ma már komoly csapatot kellett felvonultatnom, hogy átvészeljük a helyzetet: jött a védőnő, aztán takarítólány (ő mondjuk nem a Bálint miatt, de az is egy program), gyerekdoki, Kriszti a babysitter (akinek az utóbbi időben az volt a feladata, hogy délutánonként 2 órát legeltesse a kertben Bálintot), Apa és este Nagymama zárta a sort.

Holnap már a bölcsiben kapja Bálint a reggelit - természetesen EU-konform módon.

Szülői értekezleten

Ma részt vettem életem első szülői értekezletén. A bölcsiben ugyanis ilyen is van. Volt már ősszel is, csak akkor nem tudtam elmenni. Röviden summázva a lényeget: az EU-konform Bálint szobatisztaságra nevelését elhalaszthatjuk egy évvel. Az EU-nak persze nincs köze a bilizéshez, úgyhogy inkább leírom hosszan.
A bölcsinek idéntől új EU-s előírások szerint kell működnie. Emiatt le kellett bontani a kertben lévő faházikót - mert balesetveszélyes -, veszélyben vannak a kismotorok stb. De a legjobb az a rendszer, amit még Taylor is megirigyelhet: minden lépésről lépésre elő van írva, szintidővel. Így a húsvét után esedékes ellenőrzésen stopperolják majd, hogy a bekakilt gyereket sikerült e 2 perc alatt úgy tisztába tenni, hogy meztelenre vetkőztetve le is zuhanyozták őt. Valamint sikerült e az ebédeltetést az előírt módon (kicsik ölben jobbról etetve, nagyobbak asztalnál így-úgy etetve stb.) időben lezavarni. Na az utóbbi kategóriánál meg is jegyezte viccesen Margit, Bálint gondozónője, hogy Bálintnál ez utóbbi nagyon flottul megy: 5 perc alatt 5 kanál főzelékkel, amennyit ő általában eszik, simán lehet végezni. Itthon persze minden EU-s kategóriából kicsúszunk. Egy átlagos reggeli 30-40 perc.
Aztán itt van a szobatisztaság kérdés. Az oviba menők szüleit tréningezték, de azért megkérdeztem, hogy szerintük mikor érdemes kezdeni. Állítólag 2-2,5 éves kor előtt nem érettek rá, ha korábban nyomatjuk se leszünk előbbre és később visszaüthet. Szóval bilizni ráérünk egyenlőre csak hobbiból, az EU-s előírásokat pedig remélhetőleg a gondozónők és gyerekek is túlélik.
Csoportlétszám időközben betelt, Bálinték szobájában most 12-en vannak. Mivel azonban jövőre már nem csecsemőcsoportnak számít (most még 10 hónapos a legkisebb), szeptembertől 14-en lesznek. Ja igen, EU-s cucc ez is. Különben 10 fős a szoba.

Finisben

Papíron még pont három hetünk van hármasban. Úgyhogy az utóbbi napokban belehúztunk a készülődésbe. Kisruhák kimosva, kivasalva sorakoznak a szekrényben, mózeskosarak és autóshordozó előhalászva és szebb mint új korában, babajátékok kivikszolva, garázs tartós élelmiszerekkel feltankolva ...
Tegnap a kölcsönkapott testvérfellépőt is tesztüzembe helyeztük. Bálint két kézzel kapaszkodott, s végülis nem esett le a 10 méteres tesztút alatt, úgyhogy Tóni szerint jó lesz ez.

Szerintem is. Feltéve ha csak sima aszfalton és nem lejtős terepen közlekedünk. Azaz az utca végéig simán eljutunk. De azt is inkább az úttest közepén, mert a járda már kevésbé egyenletes.

Figyelem: a fenti képek csak illusztrációk. A mózeskosár üres. :-)

A héten megvolt az első CTG is. A szülőszobába mentem be este, ahhoz a szülésznőhöz, akinél Bálint született (nem választott volt, mert az ÁEK-ban pont akkor szűnt meg a választási lehetőség). Irén rámnézett, majd közölte, hogy ugye én a 3-as szobában szültem - eszméletlen arcmemóriája van -, hát akkor menjünk a hármasba a vizsgálatra. Mire felocsódtam, már a 3-as szülőszobában ültem a CTG-vel a hasamon. Az ott töltött 20 perc alatt alaposan szemrevételezhettem, hol is töltöttünk el anno több mint fél napot. A nosztalgikus érzések helyett inkább rossz érzésem volt. Nem tudom miért. Ha lehet választani, ezúttal nem azt választom. És kevesebb időt töltök ott.
Most egyébként tök üres volt az egész hely, a 8-ból 1 szoba volt foglalt, ott is pont akkor született meg a baba. Kicsit irigykedtem is...
Ja és hát a lényeg! Mondom Irénnek, hogy legutóbb faros volt Kamilka (előtte meg harántfekvéses, csak hogy minden pozíció meglegyen). Erre közepesen kellemesen megnyomta a pocakom, majd közölte: megfordult és nem túl nagy. Azért kikönyörögtem a dokinál egy ultrahangot és valóban: fejecske lent, s szerinte ugyanúgy 3 kg körül lesz, mint Bálint (most 2700 grammra saccolta).
Az utóbbi napokban a helyezkedés is nagyon megindult. Ilyet Bálinttal nem tapasztaltam - nem nagy veszteség, mert eléggé kellemetlen ez a nyilalás - s szerintem a hasam is elkezdett lefele vándorolni... Lövünk is egy pocakfotót, hogy lecsekkoljam.

Játékboltban nem viccelünk

Anya és apa elvitt a játékboltba. Nem találtam elég nagy bevásárló kocsit, így beugrottam ebbe a valamibe - nincs idő kispályázni...

Asztal, cerka, firka

Ma a játszótérről maradt festéket rákentem Bálint kisasztalára, hogy a kisszékekhez használható asztal is legyen, ahol aztán lehet gyurmázni, rajzolni meg ilyenek. A gyurmázás egyenlőre passzolva, mert a kezdetekben 5 perc, de most már csak 5 másodperc telik el gyurma előkerülése és szájba vétele között. 5 másodperc alatt pedig nehéz alkotni. Marad a rajz.
Nagymama és Apuka megpróbált lebeszélni a színes cerkákról: még úgyse tud rajzolni, csak firkál... . De hát valahogy azért csak meg kell tanulni ezt is.

Hogy a fehér falon ugyanúgy látszik, mint a fehér papíron, az szerencsére még nem esett le.
De megkóstolni ezt is meg kell. Mindegyik színt, hátha más az ízük...

3. próbálkozás

Ismét nekifutottunk - immár harmadszor - a hajnyírásnak. Ezúttal azonban nem holmi igazításról volt szó, hanem körkörös loboncnyírásról. Így indultunk,

zökkenőmentesen haladtunk tovább,

és ez lett belőle:

Szárazon kevésbé vagány (az első tincsek ollós igazítása ezúttal is hiba volt) , ezért mostantól zselézzük a vizes hatás elérése kedvéért. :-)

Ruhát hajtogat

Bálint előszeretettel pakolja a saját - és mások - ruháit. A hétvégén eljutottam a helyi börzére és beszereztem pár új darabot neki. (Eddig fel se tűnt, de sokkal több lányka ruha van, mint fiú. Vettem pár csajosat is, bár Tóni teljesen ki van már akadva, hogy Kamillának már most több ruhája van, mint Bálintnak eddig összesen. Ami persze egyáltalán nincs így.)
Na de ott tartottam, hogy az új börzés szerzemények előkerültek és Bálint kiválasztva egy kedvencet, igazgatott, hajtogatott, igazgatott és hajtogatott...

Majd ráfeküdt a neki tetsző darabra.

Felépült a játszó

A tavasszal együtt megjött a tavaly nyáron kigondolt, de őszi kertrendezés miatt idénre halasztott játszó. Hurrá! Egy darab felmászó és lecsúszó egység,

két darab hintázó egység.

Idén még nem sok (vetély)társa akad majd a Bálintnak, aki foglalná a helyeket, de jövőre már két új versenyző is lesz (az alsó szomszéd is bevállalt májusra egy babát, hogy a Kerekes gyerekek ne unatkozzanak).
Reméljük a szomszéd néni cicája pedig nem fog belepiszkítani a homokozóba...

Neki is van

Nem lehetett tovább halogatni, neki is kellett egy. Már egy hónapja a gardróbban lapult, a mai nyűgös reggelen aztán - vigasztalásképpen a hörghurutos, csúnyán köhögő kisbetegnek - megkapta. Így már neki is van notebookja.

.

Ez azonban pokoli hangos, ráadásul beszél is.

A lényeg azonban, hogy neki tetszik és jól leköti.

Módszeres lefárasztás

Bálint - szüleivel ellentétben - elég rosszul viseli az egész nap otthon lazulunk és nem csinálunk semmit típusú napokat. Főleg ha ez a soproni hosszúhétvégének köszönhetően több napon keresztül megy (menne). A hajnali és reggeli órákban Bálint szórakoztatását mama vállalja.

Levegő, séta, játszótér ide vagy oda, legkésőbb délután eljön az unatkozás ideje. Ez jobb esetben a látványos lődörgés, rosszabb esetben "direkt rosszalkodás" formájában. Itt némi magyarázással fűszerezve.

Ma viszont megtaláltuk a tuti módszert arra, hogyan kell leszívni az energiákat. A 2,5 éves Maxim - Bálint másodunokatestvére - egy óra alatt megtette, amit nekünk egész délután alatt se sikerül.

Ez nem egy jellemző életkép, de könnyebb volt megörökíteni, mint a kézen fogva rohangászást.

Készül

Bálint készül a hugica fogadására. Már tudatosan mutat a hasamra és mondja, hogy baba. A babát pedig úgy hívják, hogy "Ka".
Ma jött hozzánk egy másik lányka baba, akit Bálint "baba, baba" felkiáltással üdvözölt. Ügyesen (és óvatosan) megsimogatta a fejét, majd megetette az almájával.

.

Amikor már úgy érezte, összebarátkoztak, akkor jött az alaposabb simogatás (karmolás, csípés), játékdobálás, cumielvétel. Viki pedig úgy döntött, ez a csávó bizony veszélyes, félni kell tőle. Szegény Kamilla kemény kiképzésnek lesz kitéve.

Nagymamánál lehet

A nagyszülők feladata, hogy kényeztessék az unokát. Így a nagymamánál olyasmit is lehet, amit otthon nem. Itt van például a lakásban motorozás. Otthon eddig csak az utcán próbálgattuk, de a vastag kezeslábas eléggé megnehezítette a mozgást. Tegnap aztán lett kismotorból - mint sok minden másból is - egy soproni másodpéldány, amin megy a gyakorlás, beltéren is:

A felszállás még sokszor nehézkes, az előrehaladás (és tolatás) sebessége biztonságos, a kanyarodás fejlesztendő. De azt hiszem hamarosan majd futva se érjük utol.

Sánta elefánt esete a törpével

Októberig itthon szórakoztattuk egymást Bálinttal. Novemberben beszoktunk a bölcsibe, decemberben betegeskedtünk - főleg én -, majd ünnepeket ünnepeltünk, januárban munka, februárban egészségügyi beavatkozás és lábadozás, márciusban pedig... Márciusra semmi nem volt betervezve, ezért azt gondoltam, hogy ez az én hónapom lesz. Bálint már bölcsiben, Kamilla még pocakban, enyém az egész (hó)nap! Egy porckorongom azonban úgy gondolta, pont most jelentkezik újra és nem pont a helyén. Ennek köszönhetően úgy közlekedek, mint egy sánta kutya. Vagy inkább elefánt. Legnagyobb kihívást az jelenti, hogy menjek. Azt is max. a lakáson belül vagy az autóig.
Így a kis törpe most marad a földön, nincs több emelgetés.

A bölcsiből való elhozatalához, az azt követő a sétákhoz és legfőképp a lakásajtóig felvonuló 44 lépcsőfok megtételéhez pedig segítségre van szükség. Még szerencse, hogy van Apa, Mama és egy új keletű, S.O.S beszerzett babysitter-féle.
Csak remélni tudom, hogy albérlőm kiköltözése után rendeződik, de legalábbis javul a helyzet. Ő az itt 34 hetesen:

Mikor Bálintot vártuk, az nlcafe-n olvasgattam egy fórumot, ahova a 2008 augusztusi babák mamái írogattak. Most a 2010 áprilisi fórumot olvasom. Az első áprilisra kiírt baba már lassan egy hónapja megszületett, úgyhogy ma úgy gondoltam, nekem is ideje összepakolnom a kórházi csomagomat. Ezúttal is sikerült egy tekintélyes méretű táskát telerakni arra a 3 napra.

Nem értem, miért mondja

Megint épp ruhaméret váltásban vagyunk (92-esre), így beszereztem pár új darabot. Tegnap reggel Bálint az egyik új body-ját kapta, aminek az elején egy felirat díszeleg.

Öltöztetés közben aztán észrevettem, hogy ennek bizony a hátán is van minta.

Délután, mikor mentem érte a bölcsibe, a gondozónő megjegyezte, hogy inkább ördögszarvat kellett volna odarajzolni. Nem értem, miért mondja.

A bili ügy 1.

Nincs könnyű dolga egy elsőszülöttnek. Már a sokk - megszületik a kistesó - előtt megkezdődik a macera. Itt van például az ágykérdés, amikor egyik napról a másikra egy új ágyba kerül a gyermek. Az új ágy persze szuper, sokkal hamarabb kipiheni magát benne, így attól kezdve kitartóan 6-kor kel. S a zsákba futás világbajnokaként ébredés után azonnal meg is látogatja szüleit. Ma, lévén hétvége, 5.00-kor jelentkezett be.

Na de nem is az ágyról és alvásról akarok én most itt írni, hanem a még újabb bútordarabunkról, a biliről. Bálint hosszú hónapok óta ügyesen pisil, ha mondjuk neki. Kicsomagoljuk, de otthagyjuk alatta a pelust, majd jön a vezényszó: "Bálint, pisi!" Ilyenkor vagy rázza a fejét - hogy nincs pisi - vagy valóban csurgat.

Ezen felbuzdulva a héten Bálint kapott egy bilit. A boltban volt állatos, hercegnő trónos, autós stb., de végül egy egyszerű fehér darabot hoztam haza (mégse azt tanulja meg a gyerek, hogy az autóba kell kakilni). Azóta pedig Apa bilizik Bálinttal - mégiscsak férfidolog ez -, főleg este, fürdés előtt.

És van is termés, aminek megtekintésére már Anya is csatlakozik. Ekkor családi örömködés kezdődik, ami tapsviharba torkollik. Miután Bálint is megtapsolta saját magát, nyúl a bilibe, hogy közelebbről is megtekintse a terméket. Ekkor Anya távozik a bilivel, Apa pedig a meztelen fenekű Bálinttal.

Vérmes reményeket azért nem táplálunk - hiszen szólni még nem tud -, de a nyár végére jó lenne, ha már csak egy popsit kellene pelenkázni.

Autómánia

Egyre intenzívebben dúl az autómánia. Ez itt kérem egy reggeli ébredés, autóval és némi tejjel:

Ez pedig egy reggelihez készülődés és egy másik atn (azaz autó), aminek a keeke (azaz kereke) tesztelésre került, s szerencsére jól forog.

A böm (bömbi, azaz BMW) felismerése pedig már az utcán is készség szinten megy.
Vajon a kislányok mire vannak rákattanva? Barbie baba?

Klub újra

Krisztiéknél tartott évadnyitó találka után múlt pénteken nálunk találkoztak a kendősök és a nyakláncosok.

Ismét megállapítottuk, hogy egy éve - amikor önálló helyváltoztatásra a gyerekek többsége még nem nagyon volt képes - mennyivel egyszerűbben (értsd nyugisabban) telt egy ilyen nap. Visszanézve a pénteki (és a korábbi) képeket, azt hiszem a gyermekétkeztetés témakörben elindulhatunk már egy fotópályázaton.

A csapat eddig növekvő létszáma azonban a következő alkalomtól csökken. Dávid és szülei a következő két évre az esős Angliát választották a kevésbé esős kis országunk helyett. Hogy el ne felejtsenek minket, ezért lefotóztuk magunkat, aztán jól bekereteztük és reméljük belekerül az útipoggyászba...