Sánta elefánt esete a törpével

Októberig itthon szórakoztattuk egymást Bálinttal. Novemberben beszoktunk a bölcsibe, decemberben betegeskedtünk - főleg én -, majd ünnepeket ünnepeltünk, januárban munka, februárban egészségügyi beavatkozás és lábadozás, márciusban pedig... Márciusra semmi nem volt betervezve, ezért azt gondoltam, hogy ez az én hónapom lesz. Bálint már bölcsiben, Kamilla még pocakban, enyém az egész (hó)nap! Egy porckorongom azonban úgy gondolta, pont most jelentkezik újra és nem pont a helyén. Ennek köszönhetően úgy közlekedek, mint egy sánta kutya. Vagy inkább elefánt. Legnagyobb kihívást az jelenti, hogy menjek. Azt is max. a lakáson belül vagy az autóig.
Így a kis törpe most marad a földön, nincs több emelgetés.

A bölcsiből való elhozatalához, az azt követő a sétákhoz és legfőképp a lakásajtóig felvonuló 44 lépcsőfok megtételéhez pedig segítségre van szükség. Még szerencse, hogy van Apa, Mama és egy új keletű, S.O.S beszerzett babysitter-féle.
Csak remélni tudom, hogy albérlőm kiköltözése után rendeződik, de legalábbis javul a helyzet. Ő az itt 34 hetesen:

Mikor Bálintot vártuk, az nlcafe-n olvasgattam egy fórumot, ahova a 2008 augusztusi babák mamái írogattak. Most a 2010 áprilisi fórumot olvasom. Az első áprilisra kiírt baba már lassan egy hónapja megszületett, úgyhogy ma úgy gondoltam, nekem is ideje összepakolnom a kórházi csomagomat. Ezúttal is sikerült egy tekintélyes méretű táskát telerakni arra a 3 napra.