Tegnap a kölcsönkapott testvérfellépőt is tesztüzembe helyeztük. Bálint két kézzel kapaszkodott, s végülis nem esett le a 10 méteres tesztút alatt, úgyhogy Tóni szerint jó lesz ez.
A héten megvolt az első CTG is. A szülőszobába mentem be este, ahhoz a szülésznőhöz, akinél Bálint született (nem választott volt, mert az ÁEK-ban pont akkor szűnt meg a választási lehetőség). Irén rámnézett, majd közölte, hogy ugye én a 3-as szobában szültem - eszméletlen arcmemóriája van -, hát akkor menjünk a hármasba a vizsgálatra. Mire felocsódtam, már a 3-as szülőszobában ültem a CTG-vel a hasamon. Az ott töltött 20 perc alatt alaposan szemrevételezhettem, hol is töltöttünk el anno több mint fél napot. A nosztalgikus érzések helyett inkább rossz érzésem volt. Nem tudom miért. Ha lehet választani, ezúttal nem azt választom. És kevesebb időt töltök ott.
Most egyébként tök üres volt az egész hely, a 8-ból 1 szoba volt foglalt, ott is pont akkor született meg a baba. Kicsit irigykedtem is...
Ja és hát a lényeg! Mondom Irénnek, hogy legutóbb faros volt Kamilka (előtte meg harántfekvéses, csak hogy minden pozíció meglegyen). Erre közepesen kellemesen megnyomta a pocakom, majd közölte: megfordult és nem túl nagy. Azért kikönyörögtem a dokinál egy ultrahangot és valóban: fejecske lent, s szerinte ugyanúgy 3 kg körül lesz, mint Bálint (most 2700 grammra saccolta).
Az utóbbi napokban a helyezkedés is nagyon megindult. Ilyet Bálinttal nem tapasztaltam - nem nagy veszteség, mert eléggé kellemetlen ez a nyilalás - s szerintem a hasam is elkezdett lefele vándorolni... Lövünk is egy pocakfotót, hogy lecsekkoljam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése