Kamilla fog

Kamcsi kifejezetten érdeklődő baba. S úgy tud nézni, mintha értené amit mondunk. Elég erős ebben a nézés dologban, hiszen eddig csak ezt tudta. Na de most! Ha közel teszünk valamit, akkor magához ragadja. És néz.

Meg néha küzd is vele. A fogástechnika még javítandó.

Itthoni állatkert

Amellett, hogy mióta Bálint hozzátáplálása megkezdődött (úgy másfél éve), azóta gyakran istállószag terjeng lakásunkban, pár hete egy nagyon beszédes papagáj is színesíti a palettát. A papagáj természetesen nőnemű, 4 hónapos múlt és éktelenül rikoltozik.
Teszi ezt szinte mindig, ha épp nem eszik, alszik vagy nem szórakoztatja senki, s épp nem is cipelgeti senki a 6,5 kg-ját.
Íme egy rövid és visszafogott bemutató.

Mégiscsak egy külön szakma...

"Mégiscsak egy külön szakma ez a fodrászat" - szólalt meg az egyik szomszédlány, amikor meglátta Bálintot hátulról. Tóni ugyanis a minap nekifutásból felnyírta - már megint - Bálint haját. Egyébként tényleg nem lett rossz. Kamillát azért majd lehet, hogy elviszem fodrászhoz .

Blog-könyv

Számos különböző indíttatásból írnak az emberek számos különböző témájú blogot. Családi blogot például azért írnak, hogy majd legyen mit visszaolvasgatni és rácsodálkozni, milyenek voltak x évvel ezelőtt, mit is csináltak akkor. Na meg azért, hogy a közelebbi és távolabbi rokonok, barátok értesüljenek erről-arról. De legfőképpen azért, hogy nyomon kövessék a gyerekek növekedését, ügyes-bajos dolgait. Meg biztos más indíttatásból is, de saját magunkból kiindulva most ezek jutottak eszembe.
S ha már ilyen grafománok lettünk, nem árt, ha az a 345 bejegyzés, amit eddig írtunk, hosszú távon is megmarad. Erre itt van például az archiváló program. Egy file azonban mégiscsak olyan virtuális dolog marad, ennél biztosabb az, amit az ember a kezében tud tartani. Én már csak ilyen maradi vagyok. S sokkal hangulatosabb is egy igazi fotóalbumot forgatni (ragasztgatjuk is bele a képeket szorgalmasan). Száz szónak is egy a vége, arra jutottam, hogy a kettő ötvözeteként ("archiválás" és "kézbe fogás") a blogunk könyv formátumban való kinyomtatása, köttetése lesz az igazi megoldás.
Találtunk is egy Blog2Print szolgáltatást, ahol 8 dollárért legenerálták egy 270 oldalas pdf-et. Igen, ennyit irkáltunk össze (helytakarékos megoldással is 247 oldal), egész vaskos könyvecske lenne. De a tördelés nem az igazi, szerkeszteni nem lehet. Meg vannak vele egyéb kisebb bajok is. Például a bejegyzések dátumait angolul írja ki.

Szóval kedves bloggerek és blog-olvasók!
Tud valaki nekünk valami tuti megoldást ajánlani?
Előre is köszi
Mi

Vége a nyárnak :-(

Minap megkérdezte a szomszéd néni, hogy mikor szoktam főzni. Ha lefeküdtek a gyerekek? Rövid gondolkodás után jött - az arckifejezéséből ítélve meglepő - válasz: nem szoktam főzni. Az utóbbi hónapokat ugyanis Mami javarészt velünk töltötte. És el lett kényeztetve mindenki: elsősorban én, aztán Bálint és Kamilla is.

De sajnos vége a nyárnak. Legalábbis nálunk. Maminak lassan kezdődik a tanév, Tóni mától újra dolgozik és Bálint is. Azaz közel három hónap kihagyás után ma ismét ment bölcsibe. Izgulunk, hogy ezúttal miként alakul ez a bölcsi dolog.

Bableves

Ma Bálinttal bablevest ebédeltünk (Nagypapa főzte, finom lett). Bálint következetesen ette a levét és a sárgarépát, de a bab nem fogyott. Ezt meg kellett beszéljük:

Bálint egyél babot is!
Neem!
De finom a bab, Nagypapa Neked főzte.
Neeeem!
Bálint, a bab bemegy a pocakodba és abból lesz a puki...
Puki? :-)))
Igen.

Erre Bálint belenyúlt kézzel a levesbe és az összes babot betette a szájába, majd teleszájjal vigyorogva még vagy 50x megismételte: puki!
Délután megkérdeztem tőle ellenőrzésképp, hogy miből lesz a puki. Bálint tudta a választ: babból!

Lellén

Kamilla nem szeret fotózkodni. Amint meglátja fekete dobozt, elkomorul a kis arca. (Ezért sajnos híján vagyunk a mosolygós képeknek.) Bálint pedig egy fotó után azonnal követeli, hogy had nézze meg a képet. De legalábbis adjuk oda neki a gépet.
Katát azonban nem kellett sokat győzködni tegnap, hogy álljon modellt a tuti napszemüvegével.

(Balatonlelle, 2010.08.18. - a történelmi hűség kedvéért)

Aztán Bálint elkezdte ölelgetni a modellemet, de semmiképp nem volt hajlandó mellé állni, inkább kitekeredve kacsingatott hátra:

Az időjárással ezúttal sem volt szerencsénk, így a lellei strandolás helyett eltoltuk a biciklit (illetve a babakocsit)

a Márton cukrászdába.

A gyermekek fuvarozását szakképzett óvóbácsi végezte.

Meglepően sok kisember befér egy nagyautóba. (Na jó, kettőbe.)

Kamilla négy hónapos

Mára már kétszer annyi Kamillánk van otthon, mint amennyi négy hónapja volt. Azaz Nyuszilány (most épp így hívom) megkétszerezte a születési súlyát (61 cm, 6190 gr). Esedékes, hogy előhalasszám a dobozt, melyben Bálint 68-as ruhakollekciója lapul. Ezzel vége a rózsaszín korszaknak.

Az újonnan neki vásárolt babaruhákat kinőtte. Jönnek a kékek és a barnák... Tegnap találkoztunk a strandon egy kislánnyal. Barna sort, kék pólóval. Ránézve gondoltam, ennek a kislánynak tuti van egy bátyja. Bingó.
Ma délelőtt pedig testvérkocsival mentünk bevásárolni - amivel általában nagy sikert aratunk és hamar a pénztárnál álló sorok elejére keveredünk -, a egy óra alatt négyen kérdezték meg: "a kicsi is fiú, ugye?" Hát fiúnak néz ő ki kérem szépen?

Szerintem csajos.

Eddig csak egyszer vettem észre, hogy nézegeti a kezét, de egyre gyakrabban próbálkozik megfogni valamit. Persze kis béndzsa még. :-) Az ágya fölé lógatott plüsscuccokat egyre kevésbé értékeli. Utál a járókában lenni, a játszószőnyegtől sikítófrászt kap. (Bálintot mindig ott legeltettem.) Kamilla azonban egy igazi társasági nő, azt szereti, ha történés van, ha szórakoztatják, ha másokat nézhet. Leginkább Bálintot szereti nézni játék közben. Hangosan kacag neki.

És ha megunta a nézelődést, akkor hordozni kell. Azt is lehetőleg úgy, hogy mindent lásson. Hassal, arccal kifelé. Így:

Vizezés újból

Miután rájöttünk, hogy mi is kell Bálintnak ahhoz, hogy igazán élvezze a vizet, a héten olyan helyekre mentünk a soproni bázisról, ahol úgy tud fürödni, hogy leér a lába. Megnéztük az oly sokat reklámozott Lutzmannsburg-ot (fél óra autóút). Gyakorlatilag az alsópáhoki Kolping hotel osztrák megfelelője - azaz van minden ami gyerekeknek kell -, csak jóval nagyobb és nem csak szállóvendégek számára látogatható a wellness rész. Van ott 10 cm-es, 20 cm, 30 cm-es stb. vízmélységű medence és mindegyik pisi meleg (valószínűleg szó szerint). Bálintot nem lehetett kirángatni a vízből, majd a homokozóból, csak a végkimerülés hozott némi megnyugvást kis időre. Van itt minden, ami az embernek e témában eszébe juthat, s ennek megfelelően jól meg is kérik az árát a mókának.

A legtutibb (értsd=minimális szülői felügyeleti energiát igénylő) vizes egység azonban mégiscsak a lassan mélyülő természetes víz.

Fertő-tó. Kicsit iszapos, de a miénk.

Balkezesek világnapja

Ma van a balkezesek világnapja. Ballábasok világnapjáról még nem hallottam, pedig akkor azt is ünnepelhetnénk, mert Bálintra ez is igaz. Olyannyira, hogy mivel mindig a balt használja, a jobb sokkal gyengébb, ügyetlenebb (pl. a lépcsőre fellépés jobbal épp, hogy megy; jobbkezes kanalazás nagy kosszal jár stb.). Szóval az oldal-dominancia már most teljesen egyértelmű.

Bence nagyon örül ennek, mert a sportban nagy előny ez. Bal lábas jó focista kevés van (ezt már a bölcsiben is megjegyezte egy szakértő férfiszem Bálint udvari teljesítménye láttán), s a bal kezes teniszes is kincs. Bár Puskás Öcsi (ballábas) szép karriert futott be, mégis legyen inkább a tenisz.

Írni meg majd - az általános iskola első négy osztályát leszámítva - úgyis gépen fog.

Ui.: De kitől örökölte? Kiderítettük, hogy az én nagymamám volt balkezes.

Kerekes unokák

Bálint születésnapján hosszasan foglalatoskodtunk azzal, hogy a jeles alkalomból összetoborzott családtagok különböző felállásban lefotózkodtak. Itt vagyunk például mi négyen, kivételesen mind egy képen.

Vigyorgunk, mint a vadalma, mert Marek grimaszolt Bálintnak, hogy ne vágjon már olyan fancsali képet.

Aztán itt van fél tucat gyerek.

A Kerekes unokák: 4 fiú után 2 lány jött. S ha minden igaz, a lánysorozat tovább folytatódik a decemberi új jövevénnyel.

2. születésnapi party

Vasárnap megünnepeltük Bálint szülinapját. A menü első felét Tóni vállalta - az idei nyár slágerének számító - grill módszerrel. A végén aztán Nagypapa őrizte a kint sülő husikat, míg mi bent fogyasztottunk.

A desszert kapcsán eredetileg nagyratörő terveim voltak azzal kapcsolatban, hogy milyen tortát gyártok majd saját kezűleg neki, de mivel két utazás között 1 napot töltöttünk csak otthon, ez elmaradt. Azért így is értékelte az igyekezetet, elsősorban a torta tetejére helyezett marcipán focilabdát.

Bíztattuk, hogy fujja el a gyertyát, de még kevés sikerrel járt. A fújásról ugyanis az orrfújás jut eszébe (logikus, hiszen gyakrabban náthás, mint amilyen gyakran szülinapja van). Azért már a szájával is próbálkozik, a szükséges hangeffektus már megvan, de valahogy nem süvít ki rajta a levegő.

A torta helyett - ami egyenlőre nála nincs fent a fogyasztandó ételek listáján - jobban érdekelték őt az ajándékai. Itt épp egy elemes csavarhúzóval büszkélkedik.

Nagy versenyben áll ez a kukásautóval, amiben műszemét is van. Csuda hasznos tárgyak ezek.

Változik az ízlés

Míg tavaly egy igazi vízipók volt Bálint, addig idén nem igen akaródzott neki fürdeni. Úgy kapaszkodott, mint egy kismajom. Mert a víz "ideg".

Érdekes módon azonban, ha saját lábán mehetett volna be, akkor nem volt "ideg". Csak "csikiz".

Pedig aznap tényleg hideg volt. Én pulcsiban álltam a kamera másik oldalán. (A háttérben pancsoló honfitársaink öltözéke és bátorsága ne tévesszen meg senkit.)

Pityke kutya

Úgy alakult, hogy nyaralás alatt is folytattuk az állatkerti kalandokat. Elmentünk a veszprémi állatkertbe (mondjuk a motiváció inkább az volt, hogy nem volt strandidőnk aznap), s beígértük Bálintnak, hogy megint lát majd zsiráfot, meg elefántot. Na pont ez a kettő jószág nem volt a repertoárban. Sokkoló élményben azért így is volt része szegénynek, ugyanis az egyik ketrecbe benyúlva megütötte az áram. 10 perc sírással túltettük magunkat az ügyön.

Egyik nap átmentünk Füredre is Tóni barátaihoz, ahol Pityke kutya várta játékra kiéhezve az - Apa szerint befosi - gyerekünket. Mondjuk én is be lennék *osva, ha egy velem egy magasságú vizsla akarna velem labdázni. Ehhez képest ő a nap végére nagyon felbátorodva haverkodott.

Itt kell megjegyezzem, hogy az élmények éjjeli feldolgozása ezúttal oly intenzív volt, hogy - most először - a saját ágya helyett a nagyágyban érte őt a reggel.

Amíg pedig Bálint kergette Pitykét (vagy fordítva), addig a többiek tömték a fejüket. A grillezés nagy előnye, hogy így délután kettőtől este negyed nyolcig képesek voltunk folyamatosan enni.

Tápellátás nyaralás alatt

Mi amolyan kényelmes típusok vagyunk. Tavaly egy röpke gondolat erejéig felmerült, hogy béreljünk házat a Balatonnál. De akkor el kellene menni reggelit venni, mosogatni stb. Ezt otthon is lehet csinálni. Így maradt a szálloda. Ha lehet all inclusive (meg legyen tóparti, két helységes családi szoba, ne túl drága stb.) Végül tavaly találtunk ilyent. Jól éreztük magunkat, visszamentünk. Ezzel nem voltunk egyedül, mert csupa ismerős arc volt: nemcsak a személyzet, de a vendégek nagy része is ugyanaz volt.
Visszatérve az "all inclusive"-ra, ez esetünkben azt takarja, hogy a parti bár egész nap nyitva és mindent szobához írnak. Ráadásul a napozóágyon fekve történik a kiszolgálás, ha akarod. Szóval pont az ilyen lustáknak való, mint mi.

Tavalyhoz képest azonban egy fontos változás történt: Bálint is beszállt a fogyasztók közé, s azt eszi amit mi. Az általa elfogyasztott mennyiség nem terheli meg a családi kasszát, az étkezések időbeli ütemezésével azonban volt gond. Ha reggeliztünk, ő nem volt éhes. A partra érve azonban menetrendszerűen fél óra múlva már a bárpultnál kiáltozta, hogy ebéd, ebéd! De ki rendel ebédet 11-kor, úgy hogy épp csak lecsúszott a reggeli? Mire kitaláltuk volna, hogy akkor mi legyen, Bálint már tömte magába a szomszédok tízóraiját: barack, körte, kis ez meg az. (Ez a harmadik napon már ciki volt.) Ezek után gondoltuk, megvárjuk, hogy felébred a délutáni alvásából és akkor közösen majd ebédelünk. Ám délután négykor, amikor még mindig aludt, már kopogott a szemünk. A késői ebéd után aztán vacsi is hol volt, hol nem.

Pár nap után beláttam, ez így nem lesz jó. A reggelinél szendvicset kell csomagolni Bálintnak, az ebédmaradékot dobozolni (mert miután elvitték a tányért, azonnal kell a megmaradt husiból) és mégiscsak el kell menni bevásárolni. Hogy aztán az erre rendszeresített zöld dobozunkat bármikor elő lehessen húzni.
Jövőre már ketten lesznek mindig pont "rosszkor" éhesek.

De akkor már résen leszünk!

Bálint 2 éves

Bálint 2 éves lett (egyéb számok: 12,6 kg, 88 cm, 16 fog, 22-es láb). Mivel most épp nyaralunk - csakúgy mint tavaly a születésnapján -, ünneplés hétvégére halasztva. Azért mi meghúztuk ma is a fülét.

Az utóbbi hónapokban Bálint intenzíven álmodik. Ha eseménydús volt a nap, sok új dolog történt vele, akkor azt álmában feldolgozza. A délutáni alvásból leizzadva ébred, az éjszaka közepén többször átjön hozzánk. Általában néma csendben, már-már lopózva teszi ezt. Aztán elkezdi vakargatni Tóni hátát, vagy szólongatja őt, vagy egyszerűen csak odafekszik. Néha úgy, hogy áll az ágy mellett, s a fejét ráhajtva megpihen.

Tóni öccse, Bence kiskorában hatalmas dumás volt. Tóni anno pénzjutalmat ajánlott fel neki, ha 20 percig csöndbe marad. (Bence nem sokat keresett.) Már most látom, ahogy Tóni komolyabb felajánlásokat tesz majd Bálintnak is. Persze ezúttal nem anyagi jellegűt, mégiscsak komoly Apa ő már. Bálint ugyanis kezd belejönni a dumálásba. Már rövidebb mondatokat is mond, amit általában vagy a történések kommentálására (pl. motoros bácsi elment, Apa háta fáj, Kamijja alszik) vagy az utasítások kiosztására (pl. Anya lecsücsül szőnyegre, Anya játszik Bájinttal) használ. Sokszor elmeséli / felidézi, mi is történt vele. Ilyenkor felsorolja az ide vonatkozó szavakat: vitajos hajó, apa, anya, felszáll, elment, visszajönnek (ez egy balatonkenesei vitorlás élmény). Imád köszönni. Szia bukó! Így köszön ha meglát egy motorost (bukósisakban). És visszaköszön, ha neki mondják, hogy szia Bálint!

Van már pár mondóka is a tarsolyunkban (mi elkezdjük, ő befejezi úgy, hogy mondja a sorok utolsó szavát). Majd biztosan megörökítjük ezt is. És hát azt is megmondja, hány éves lett.

A két éveseké a világ. Boldog szülinapot!