Pityke kutya

Úgy alakult, hogy nyaralás alatt is folytattuk az állatkerti kalandokat. Elmentünk a veszprémi állatkertbe (mondjuk a motiváció inkább az volt, hogy nem volt strandidőnk aznap), s beígértük Bálintnak, hogy megint lát majd zsiráfot, meg elefántot. Na pont ez a kettő jószág nem volt a repertoárban. Sokkoló élményben azért így is volt része szegénynek, ugyanis az egyik ketrecbe benyúlva megütötte az áram. 10 perc sírással túltettük magunkat az ügyön.

Egyik nap átmentünk Füredre is Tóni barátaihoz, ahol Pityke kutya várta játékra kiéhezve az - Apa szerint befosi - gyerekünket. Mondjuk én is be lennék *osva, ha egy velem egy magasságú vizsla akarna velem labdázni. Ehhez képest ő a nap végére nagyon felbátorodva haverkodott.

Itt kell megjegyezzem, hogy az élmények éjjeli feldolgozása ezúttal oly intenzív volt, hogy - most először - a saját ágya helyett a nagyágyban érte őt a reggel.

Amíg pedig Bálint kergette Pitykét (vagy fordítva), addig a többiek tömték a fejüket. A grillezés nagy előnye, hogy így délután kettőtől este negyed nyolcig képesek voltunk folyamatosan enni.