Visszatérve az "all inclusive"-ra, ez esetünkben azt takarja, hogy a parti bár egész nap nyitva és mindent szobához írnak. Ráadásul a napozóágyon fekve történik a kiszolgálás, ha akarod. Szóval pont az ilyen lustáknak való, mint mi.
Tavalyhoz képest azonban egy fontos változás történt: Bálint is beszállt a fogyasztók közé, s azt eszi amit mi. Az általa elfogyasztott mennyiség nem terheli meg a családi kasszát, az étkezések időbeli ütemezésével azonban volt gond. Ha reggeliztünk, ő nem volt éhes. A partra érve azonban menetrendszerűen fél óra múlva már a bárpultnál kiáltozta, hogy ebéd, ebéd! De ki rendel ebédet 11-kor, úgy hogy épp csak lecsúszott a reggeli? Mire kitaláltuk volna, hogy akkor mi legyen, Bálint már tömte magába a szomszédok tízóraiját: barack, körte, kis ez meg az. (Ez a harmadik napon már ciki volt.) Ezek után gondoltuk, megvárjuk, hogy felébred a délutáni alvásából és akkor közösen majd ebédelünk. Ám délután négykor, amikor még mindig aludt, már kopogott a szemünk. A késői ebéd után aztán vacsi is hol volt, hol nem.
Pár nap után beláttam, ez így nem lesz jó. A reggelinél szendvicset kell csomagolni Bálintnak, az ebédmaradékot dobozolni (mert miután elvitték a tányért, azonnal kell a megmaradt husiból) és mégiscsak el kell menni bevásárolni. Hogy aztán az erre rendszeresített zöld dobozunkat bármikor elő lehessen húzni.
Jövőre már ketten lesznek mindig pont "rosszkor" éhesek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése