Mára már kétszer annyi Kamillánk van otthon, mint amennyi négy hónapja volt. Azaz Nyuszilány (most épp így hívom) megkétszerezte a születési súlyát (61 cm, 6190 gr). Esedékes, hogy előhalasszám a dobozt, melyben Bálint 68-as ruhakollekciója lapul. Ezzel vége a rózsaszín korszaknak.
Az újonnan neki vásárolt babaruhákat kinőtte. Jönnek a kékek és a barnák... Tegnap találkoztunk a strandon egy kislánnyal. Barna sort, kék pólóval. Ránézve gondoltam, ennek a kislánynak tuti van egy bátyja. Bingó.
Ma délelőtt pedig testvérkocsival mentünk bevásárolni - amivel általában nagy sikert aratunk és hamar a pénztárnál álló sorok elejére keveredünk -, a egy óra alatt négyen kérdezték meg: "a kicsi is fiú, ugye?" Hát fiúnak néz ő ki kérem szépen?
Szerintem csajos.
Eddig csak egyszer vettem észre, hogy nézegeti a kezét, de egyre gyakrabban próbálkozik megfogni valamit. Persze kis béndzsa még. :-) Az ágya fölé lógatott plüsscuccokat egyre kevésbé értékeli. Utál a járókában lenni, a játszószőnyegtől sikítófrászt kap. (Bálintot mindig ott legeltettem.) Kamilla azonban egy igazi társasági nő, azt szereti, ha történés van, ha szórakoztatják, ha másokat nézhet. Leginkább Bálintot szereti nézni játék közben. Hangosan kacag neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése