Áll a baba, áll

Minap volt az első olyan este, hogy teljesen egyedül kellett lemenedzselnem a fürdés, szoptatás, altatás műsorszámot a két gyerekkel. Mondhatjuk, hogy sikeres volt, mert végülis mindkét gyerek elaludt. Bár némileg később, mint az mindenkinek jólesett volna.
Kb. fél tízkor már mindenkit elég álmosnak ítéltem ahhoz, hogy ha leteszem őket az ágyba, ott is maradjanak és elaludjanak. Kamilla hátát simogattam, közben meséltem Bálintnak. De Kamilla zokon vette, hogy altatás közben beszélek, Bálint pedig zokon vette, hogy Kamilla lármázik. Bálint gondolta akkor ő most lemászik az ágyról. Míg visszatessékeltem, addig Kamilla gondolta, megnézi mi a pálya és felállt! Hálózsákban.
S azóta szorgalmasan gyakorol.

S ha már így áll a helyzet (no meg Kamilla is), akkor egy igazi kis cipő se ártana majd tavaszra. Elővettem a mércét, hogy megállapítsam hányas lába van a nagylánynak. Annyit sikerült megállapítanom, hogy kisebb mint 17-es. Ugyanis 17-esnél kezdődik a mérce. Bálint első kiscipője 19-es volt (igaz, ő azt 13 hónaposan kapta).
Úgyhogy még várok, hogy elérjen valamilyen mérhető értéket az a láb...

Bálint alkot!

Eddig csak irigykedve nézegettem a faliújságot a bölcsiben, melyen a gyerekek újabb és újabb alkotásai díszelegtek. Ma reggel aztán egyszer csak megpillantottam az első Bálint nevét viselő műremekeket.

Éljen, éljen! Picasso se lehetett jobb 2,5 évesen.

Kamilla dumál

Ha meglátja a kamerát, eláll a szava. Hogy milyen is az, amikor Kamilla csak keveset gagyog?

A felvétel dokumentálja továbbá a nő azon alapvető tulajdonságát, miszerint a zokni hordása megengedhetetlen, csakis meztelen lábfejek jöhetnek szóba.

Ui.: Ha úgy tűnik, nem ideális szögben ragadtam meg a fenti jelenetet, akkor elfelejtetted elforgatni a számítógép monitorját 90 fokkal.

Farsangolás

Tegnap farsangoltak a bölcsisek, természetesen jelmezes móka volt. Bálint - mivel autónak nehéz beöltözni-, a kettes számú kedvencnek öltözött.

Gy.k.: Tigris a Micimackóból.
Mivel - tigrishez illő módon - állandóan ugrált, éles képet nem sikerült lőni.

Kamilla 10 hónapos

Tartunk itthon egy kiskutyát. Még kölyök, 10 hónapos. Valamit mindig hurcolászik a szájában, s hűségesen követ, ahogy ez a kiskutyákhoz illik. Legjobban a legóbábukat szereti: fejjel befele betolja, a lábuk pedig kifele kandikál. A favorit a lánybábu.

Házi kedvencünk komoly éjszakai életet élt e hónapban. Jól alszik ám ő, kivéve ha épp nagyon fejlődik a mozgása, vagy beteg, vagy éppen fogat növeszt. Kár, hogy az utóbbi hetekben 3x volt beteg és 3 foga nőtt ki... Ennek megfelelően fogyott is a lány. (7,7 kg, 5 fog, 71 cm).

Hölgyekhez illően naponta többször átöltözött. Ennek oka a divatozás mellett a durván növekvő mennyiségű nyál volt.

Bár Bálint miatt nem akartam kendőt kötni Kamilla nyakába, de muszáj volt. 15 perccel a kendő feltevése után már megérik a cserére.

Kamilla eltűnt!

Ma délután pakolom el a ruhákat a szekrénybe. Dolgom végeztével megyek vissza a nappaliba. Síri csönd. Bálint szokás szerint széken állva pakolja az egyik szekrény tartalmát. Oké, egy gyerek megvan, annak a szekrénynek a tartalmát pedig korábban már úgyis javarészt átmentettem máshová.
Egy személy még hiányzik. Nappaliban nincs. Gyerekszobában nincs - hisz onnan jöttem. Hálóban nincs, fürdőben nincs, itt nincs, ott nincs, amott sincs. Még mindig néma csend.
- Bálint, hol van Kamilla?
Bálint válaszra nem méltat, de fél pillanat erejéig lenéz a széke mellett álló kisasztalra, aztán rámol tovább.
Felülről nézve pont nem látszik semmi. Pontosabban senki:

Mondjuk sejthettem volna, egy korábbi dokumentáció is megörökíti a nő újságok iránt elkötelezettségét.

Bálint nap

Aki szülinapos, az szokott vinni tortát a bölcsibe, hogy megköszöntsék őt, s ebéd után elmajszolják a majszolnivalót. Hogy milyen torta volt aznap, azt a bodykon jól lehet látni. Augusztus eleji gyermekünk így megúszhatta volna ezt a tortás dolgot (mert olyankor mindig zárva vannak a gyermeknevelési intézmények), de van ennek a gyereknek névnapja is. Pont ma. Gondoltam valami házisütivel bocsátom akkor útjára ma Bálintot, de az ÁNTSZ, KÖJÁL stb. tett egy szívességet, miszerint elvileg csak cukrászdai remeket lehet bevinni a bölcsödébe. Ha ugyanis este már az egész Mackó csoport a Heim Pál Kórház szalmonellaosztályán randizik, akkor ne rám kelljen mutogatni, hanem lehessen lobogtatni a Daubner Cukrászda által kiállított számlát. Így is lett. Mármint névnapi tortácska a Daubnerből. Amit elrontottunk: bevittük az egészet. Pedig kinek tűnt volna fel, hogy két szülői szelet hiányzik belőle?

Gondolatok a tájékoztató füzet körül

A minap megtaláltam Bálint "ellenőrzőjét" a bölcsis szekrényében, hazahoztam hát. Persze a bölcsiben még tájékoztató füzetnek hívják, de a lényeg vmi hasonló: leírást, jellemzést, egyfajta értékelést ad pár havonta a gyerekről, a gondozónők szemszögéből. A bejegyzések kapcsán eszembe jutott egy hasonlat:

A fagyos nyári hónapok után ősszel szerencsére enyhülés következett, s a felmelegedés tovább folytatódott télen. Nem, nem Ausztrália időjárása ez, hanem Bálint viselkedéséről, azon belül is a hozzám viszonyulásáról szól. Na de kezdjük inkább a kályhánál.

Míg Bálint csecsemő volt, sőt egész 1,5 éves koráig könnyen kezelhető baba volt. Mondjuk úgy: könnyű eset (az idő szépít :-) ) Bár kaptunk pár gyermekneveléssel és gyerekpszichológiával foglalkozó könyvet, nem nagyon forgattam őket. Minek? B. evett, aludt (jobban mint most), csinálta amit kell. Aztán az önálló járással jött az öntudatra ébredés, dackorszak és mindezt tetézte a testvérféltékenység, az agresszió.
Mentünk a bölcsődei gyerekpszichológushoz, mondták hogy jó lesz az nekünk. Sikersztori nem lett belőle, ezért 2 alkalom erejéig egy másik gyerekpszichológusnál is látogatást tettünk. Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt - jobb híján - a szülőket "kezelik". Végülis mit beszélgessen egy 22 hónapos gyerekkel, aki a labda és az autó szavakon nem nagyon jutott még túl...
Szóval én voltam a páciens, de azt hiszem nem bizonyultam a páciensek gyöngyének. Egyszer eljött Tóni is, aki a mai napig jókat nevet azon, hogy a "konzultáció" végén megkértem a pszichológus csajt, foglalja már össze az elhangzottak lényegét és teendőket. Mert bár elbeszélgettünk egy órát, de bennem nem ragadt meg semmi. Előbb-utóbb aztán mindkét gyerekpszichológus bevallotta, hogy itt bizony nem lesz konkrét javaslat, meg nevelési tanácsadás. Ja kérem, beszélgetni jöttünk össze? Bocsánat.
Van egyfajta széplélek naivizmus ebben a gyermekpszichológiában.

Ugyanakkor megtaláltam azért amit kerestem, egy-két könyv és blog formájában, amibe időközönként belenézek és több-kevesebb sikerrel próbálom alkalmazni a leírt tanácsokat. Persze ezek egy részéhez józan paraszti ész és saját tapasztalás útján is eljut az ember, legfeljebb nem tudatosodik benne ennyire egyértelműen. Meg azért kell a megerősítés. De be kell valljam, a türelem szobrát nem rólam mintázták. Na meg persze nem is Bálintról. :-)

Szóval hosszú idő telt el az "Anya nem!"-től az "Idejön Anya!"-ig, de eltelt. És igazából szerintem az idő volt a kulcs. Persze azért a top kedvenc továbbra is Apa.
Kamillát is sokszor ölelgeti (s mondja is: "szeretem"). Nagyon jól elszórakoztatják egymást - Kamcsi kifejezetten unatkozik Bálint nélkül. Rosszabb napjain persze Bálint nem kíméli Kamcsit, na de ezt a lányt se kell félteni!

Kamilla mindenkinek nekimegy, meghúzza a haját, harapdál, karmol. Ismerkedik. Bálint egy ideig hagyja magát, aztán persze visszaadja / illetve sírni kezd (ő is).
Szerencsére már egyedül lehet őket hagyni kettesben. De ha sírásra megyek be hozzájuk a szobába, néha nehéz eldönteni, ki is a hunyó. Igyekszem nem mindig Bálintot leszidni. S inkább azzal foglalkozni, akit sérelem ért. Asszondják így jobb.

Ennél azonban még jobban foglalkoztat most a legújabb feladvány. Mostanában pl. azzal küzdünk, hogy Bálint szétdobál, kiönt, rugdos minden játékot. Gyakorlatilag nem lehet vele játszani, mert csak rombol. S ha megkérem, hogy szedje össze a játékokat akkor a válasz "nem". A második válasz neeem. A harmadik pedig a NEEEM. Akkor se ha anya segít. És akkor most mi legyen? Sokáig a szobájába vittem büntetésbe ilyenkor, hogy "gondolkozzon". (Azóta ha nagy ritkán csak úgy ücsörög, s megkérdezem tőle, hogy "Bálint mit csinálsz?", akkor jön a válasz: "Gondolkodom").
Mióta azonban pár ilyen gondolkodás alkalmával szétkapta a szobáját (szekrények tartalma a földön, popsikenőcs a ruhákon stb.), s általában különben se hajlandó bemenni a szobájába (vinni pedig nem tudom), ezért más megoldás kellene. Egyenlőre semmi ötlet... :-( Valaki?

Bálint 2,5 éves

Február 3-án töltötte be ő a kerek 2,5 évet.

Ezen jeles alkalomból következzék egy kis jellemzés.
Így télvíz idején az új kedvenc dumája az "annyira fázom". Utálja a hideget, de ha még sötét is van hozzá, akkor lehetetlenség őt rábeszélni egy kis sétára. Ha mégis sikerült, akkor 2 perc után közli, hogy menjünk haza. Imád itthon lenni.

A hidegtől való irtózása orvosilag igazolt fóbia, mert az arcán az utóbbi időben két nagy égő vörös, száraz folt van. Diagnózis: hideg-allergia. :-) Terápia: popsikenőcsös krémezés napi 2x. de különös tekintettel levegőzés előtt ajánlott. Mondanom se kell, imádja...

S tiltakozni - természetesen -, minden ellen tiltakozik. Reggeli ébredés után tápi, pontosabban junior gyerekital - tejet még mindig nem iszik -, aztán mesenézés. Még a hajnali ötkor kelek időszakból maradt ránk ez a szokás. Azóta is reggel van mesenézés, még hálózsákban. Aztán fel kellene öltözni (első küzdelem) és el kellene indulni bölcsibe. Ha a felöltözéses akadályt átugrottuk, akkor az elindulás ált. már simán megy. Kivéve, ha amíg én és Kamilla is felöltözünk, addig Bálint fogja magát és levetkőzik. Mert az már jól megy.

A bölcsibe bemenetel mostanában simán megy (dec-jan-ban volt egy kis megtorpanás), azaz szalad be és hátra se néz. Azért örül nekem, mikor megyek érte fél négy körül. Ha csak négyre érek oda, gyakorlatilag üres a szoba. Mindenkit hazavisznek uzsonna után. Itt senki nem dolgozik?

Hazafele aztán megy a duma a kocsiban:

- Bálint, mi történt ma a bölcsiben?

- Samu sírt.

- Miért sírt Samu?

- Verekedtél.

- Na de Bálint, nem szabad verekedni.- És még mi történt? Kivel játszottál?

- Barnabással.
- Mit játszottatok?
- Autósat.

Már egész jól lehet vele beszélgetni. Édes pofa, szó szerint vesz mindent. Egyszer azt találtam neki mondani hazaindulás előtt, hogy "gyere Bálint, toljuk haza a biciklit". "Jó" - mondta - "hol a bicikli?"

Ui.: Lemaradt pár statisztikai adat: 30 hó, 20 fog, 14,6 kg, 94,5 cm, 24-es láb.

Együtt fürdés

Mindkét részről komoly érdeklődést és nagy örömet váltott ki az együtt fürdés. Az öröm megőrzése érdekében az alábbi szülői intézkedések születtek:
A közelharc kialakulását késleltetendő a játékok mennyiségét növeltük.

A megborulás kockázatait csökkentendő a vízmennyiséget redukáltuk.

A kortyolás negatív hatásainak kiküszöbölése érdekében a habot elhagytuk.

Bálint levest főz

A konyhai tevékenységek közül a vizezés érdekli legjobban a fiút. Mosogatni nem szeret, de levest és főzeléket főzni igen. Így kell:

Odahúz egy széket, feláll rá és tevékenykedik. Nem csak a mosogatónál, hanem a teljes munkapultot, valamint a lakás összes szekrényét eléri így kb 150 cm-es magasságig. Most már komolyan gondban vagyok azzal, hogy mit hova tegyek. Pl. a nassolós szekrényt (mert ilyen is van, illetve csak volt), ki kellett üríteni, mert gyanús körülmények között fogytak belőle a cukorkák. Főleg a torokcukrok a kedvencei. Mióta ezeket felfedezte, azóta szinte minden nap "Bálintnak fáj a torka".

Elalvás csak végkimerülés esetén

Nem tudom más hogy csinálja, de én nem nagyon tudom elaltatni a gyerekeket úgy, ha egyedül vagyok velük. Ha este se Tóni, se Mami nincs kéznél este, akkor áthívjuk Bencét. Egyvalakinek ugyanis Bálint ágya szélén kell ülnie, míg el nem alszik. Általában nem kell mese meg ilyesmi - az csak felélénkíti -, egyszerűen csak ott kell ülni, hogy ne jusson eszébe lemászni. Bezzeg a jó kis rácsos ágyban! Azzal ilyen lemászós gond nem volt. Emiatt gondoltuk is, hogy Kamillát a rácsos ágyban felejtjük, s csak akkor kap új ágyat, ha majd nem tud már kinyújtózni benne. Persze a nő keresztül húzta számításainkat! Mert ő bizony nem úgy, nem ott és nem akkor alszik el, ahogy ezt egy szülőbarát gyerek teszi. Esti fürdés és szopi után felélénkül és 10-11-ig szórakoztat minket, míg aztán a sötét szobában cipelgetés közben ölben alszik el. (kb 2 órára, hogy utána aztán óránként felkeljen, de legyen ez majd egy másik esszé témája)
Így az esti programunk a következő: Tóni ül Bálint ágya szélén, én pedig a lakás másik felében zárt ajtók mögött Kamillával.
Hiba akkor csúszik a gépezetbe - és borítja a napirendet - ha Bálint nem megy bölcsibe és délutáni alvást kellene produkálnia a két gyereknek. Szokott sikerülni. Fél négy körül, végkimerülésben.

Persze az esti 8 órás fektetést nyugodtan felejtsük el. És a 10 óráshoz se kell vérmes reményeket fűzni.

Ui.: Ha valakit megkérdezel (mondjuk engem), hogy két, egy szobában alvó gyerek zavarja e, felébreszti e egymást és az illető azt találja válaszolni, hogy egyáltalán nem, akkor két eset lehetséges:
A) az illető erősen szépít
B) a gyerekek nagyok, már külön szobában laknak, az illető pedig szenilis.

Ui.2: Most épp mindkettő alszik. Egyszerre. Azért vannak még csodák.