Nem tudom más hogy csinálja, de én nem nagyon tudom elaltatni a gyerekeket úgy, ha egyedül vagyok velük. Ha este se Tóni, se Mami nincs kéznél este, akkor áthívjuk Bencét. Egyvalakinek ugyanis Bálint ágya szélén kell ülnie, míg el nem alszik. Általában nem kell mese meg ilyesmi - az csak felélénkíti -, egyszerűen csak ott kell ülni, hogy ne jusson eszébe lemászni. Bezzeg a jó kis rácsos ágyban! Azzal ilyen lemászós gond nem volt. Emiatt gondoltuk is, hogy Kamillát a rácsos ágyban felejtjük, s csak akkor kap új ágyat, ha majd nem tud már kinyújtózni benne. Persze a nő keresztül húzta számításainkat! Mert ő bizony nem úgy, nem ott és nem akkor alszik el, ahogy ezt egy szülőbarát gyerek teszi. Esti fürdés és szopi után felélénkül és 10-11-ig szórakoztat minket, míg aztán a sötét szobában cipelgetés közben ölben alszik el. (kb 2 órára, hogy utána aztán óránként felkeljen, de legyen ez majd egy másik esszé témája)
Így az esti programunk a következő: Tóni ül Bálint ágya szélén, én pedig a lakás másik felében zárt ajtók mögött Kamillával.
Hiba akkor csúszik a gépezetbe - és borítja a napirendet - ha Bálint nem megy bölcsibe és délutáni alvást kellene produkálnia a két gyereknek. Szokott sikerülni. Fél négy körül, végkimerülésben.
Így az esti programunk a következő: Tóni ül Bálint ágya szélén, én pedig a lakás másik felében zárt ajtók mögött Kamillával.
Hiba akkor csúszik a gépezetbe - és borítja a napirendet - ha Bálint nem megy bölcsibe és délutáni alvást kellene produkálnia a két gyereknek. Szokott sikerülni. Fél négy körül, végkimerülésben.
Persze az esti 8 órás fektetést nyugodtan felejtsük el. És a 10 óráshoz se kell vérmes reményeket fűzni.
Ui.: Ha valakit megkérdezel (mondjuk engem), hogy két, egy szobában alvó gyerek zavarja e, felébreszti e egymást és az illető azt találja válaszolni, hogy egyáltalán nem, akkor két eset lehetséges:
A) az illető erősen szépít
B) a gyerekek nagyok, már külön szobában laknak, az illető pedig szenilis.
Ui.2: Most épp mindkettő alszik. Egyszerre. Azért vannak még csodák.
Ui.: Ha valakit megkérdezel (mondjuk engem), hogy két, egy szobában alvó gyerek zavarja e, felébreszti e egymást és az illető azt találja válaszolni, hogy egyáltalán nem, akkor két eset lehetséges:
A) az illető erősen szépít
B) a gyerekek nagyok, már külön szobában laknak, az illető pedig szenilis.
Ui.2: Most épp mindkettő alszik. Egyszerre. Azért vannak még csodák.
5 megjegyzés:
Hát Ági, lenne közös témánk mostanában :) Pont most készülök egy kisértetiesen hasonló posztot írni,csak esténként,mire végre mindkettő alszik, valahogy már nincs ihletem.
Ja, és én egyelőre az "átalussza a gyerek az éjszakát" kijelentéssel kapcsolatban is szkeptikus vagyok :)
Mi most tervezzük a másodikat és mikor először olvastam a blogotokat, akkor ez is volt az oka amiért itt ragadta. Infó gyűjtés..... :)Hisz nektek akkor volt úton Kamilla. Hát mit ne mondjak fel kell kössem a gatyám. Pedig úgy terveztem, hogy szoktatásképp 1,5 éves korára leveszem a rácsot a kiságyról, hogy mire jön a tesó megszokja majd az új ágyat is. Háááát most kicsit elgondolkodtam :)
Nem ijesztgetésnek szántam a dolgot! :-) A rács levételnek azért van előnye is: nem kell ki- és be emelgetni a gyereket, s ha éjjel felébred, akkor nem az ágyából kiabál Nektek (és ébreszti fel majd ezzel a kistesót), hanem átmegy Hozzátok.
Nálunk minden gond akkor kezdődött, amikor levettük - egyszerre - a rácsot az ágyukról. És akkor oldódott meg, amikor külön szobába költöztek.
Hát egy próbát megér, meglátjuk. Bár szerintem visszaút nemigen lesz, ha egyszer levesszük vissza már nem kerülhet! :D
Megjegyzés küldése