Áll a baba, áll

Minap volt az első olyan este, hogy teljesen egyedül kellett lemenedzselnem a fürdés, szoptatás, altatás műsorszámot a két gyerekkel. Mondhatjuk, hogy sikeres volt, mert végülis mindkét gyerek elaludt. Bár némileg később, mint az mindenkinek jólesett volna.
Kb. fél tízkor már mindenkit elég álmosnak ítéltem ahhoz, hogy ha leteszem őket az ágyba, ott is maradjanak és elaludjanak. Kamilla hátát simogattam, közben meséltem Bálintnak. De Kamilla zokon vette, hogy altatás közben beszélek, Bálint pedig zokon vette, hogy Kamilla lármázik. Bálint gondolta akkor ő most lemászik az ágyról. Míg visszatessékeltem, addig Kamilla gondolta, megnézi mi a pálya és felállt! Hálózsákban.
S azóta szorgalmasan gyakorol.

S ha már így áll a helyzet (no meg Kamilla is), akkor egy igazi kis cipő se ártana majd tavaszra. Elővettem a mércét, hogy megállapítsam hányas lába van a nagylánynak. Annyit sikerült megállapítanom, hogy kisebb mint 17-es. Ugyanis 17-esnél kezdődik a mérce. Bálint első kiscipője 19-es volt (igaz, ő azt 13 hónaposan kapta).
Úgyhogy még várok, hogy elérjen valamilyen mérhető értéket az a láb...