Bálint mellett feküdtem az ágyán egy szombat délutáni alvás reményében. Odabújt hozzám, aztán arrébb ficánkolt, aztán vissza... Egyszer csak kaptam tőle egy puszit az arcomra. Majd meggondolta magát és adott egyet a számra is, s közölte:
- Így kell csókolózni.
Erre én: - Igen, de én csak apával szoktam csókolózni.
- Miért? Én is fiú vagyok.
- Igen, de Te majd a saját barátnőddel illetve feleségeddel fogsz csókolózni.
- Jó. Akkor én majd a Katával csókolózom.
2012. március 31., szombat
2012. március 28., szerda
Balázs 3 hónapos
Betöltötte a negyedévet a nagyfiú. Szó szerint nagy ő, az alábbi méretekkel: 6,8 kg és 64 cm. Itt épp fürdés után, evés előtt az éhségtől némileg behorpadt hassal:
A hónapban rengeteg újdonságot produkált Balázs. Itt van például az ujjak szájba tömködése, főleg a mutatóé. Ha nagyon belejön, akkor a középső és a gyűrűsujj is bekerül a szájába, de a hüvelykujját még nem találta meg. További fokozatként mindkét kezével egyszerre próbálkozik.
Nemrég észrevettem, hogy nézegeti is azokat a kis kezeket, vajon hova is tartoznak. Meg beszélget is, eddig csak egy szót mond: "ghiii".
Kiegyensúlyozott baba ő, ha tele a pocak, akkor minden rendben, lehet nagyokat vigyorogni. Ahogy anno Kamilla Bálintnak nevetett mindig, úgy most Balázs Kamillát ajándékozta meg az első hangos kacagásokkal.
Balázs baba mozgásfejlődése az elmúlt két hétben "óriási" léptékkel beindult. Háton fekve rúgkapál a lábaival, főleg pelenkázásnál, hason pedig feltolja a fenekét. Nagy előrelépés ez egy olyan baba részéről, aki egyébként sztoikus nyugalommal fekszik és leseget. No és tegnap megtörtént az áttörés: Balázs gondolta, most már ideje felemelni a fejét!
Tetszett neki a dolog, azóta gyakorolja. Mi (és a gyógytornász) pedig örülünk. :-) Ha Bálint megkésett mozgásfejlődésű volt, akkor Balázs vajon milyen kategóriát kap majd? Ezúttal is megerősítve látom azt az elméletemet, hogy a nyugodt, jó alvó babák lassabban "érnek".
Egyébként továbbra is ötször eszik, s minden etetés között alszik még. Kivéve az utolsó kettőt. Esténként már nem mindig pilled el. Az éjjelek - lekopogom - továbbra is nyugodtak (már ami Balázst illeti, mert a többiekkel van azért műsor), s még mindig a hálószobában alszik. Felvetettem Tóninak, hogy vigyük át a babaágyát, de ő nem érezte szükségét, mert "nem zavarja őt a gyerek". Azért lassan költözés lesz...
A hónapban rengeteg újdonságot produkált Balázs. Itt van például az ujjak szájba tömködése, főleg a mutatóé. Ha nagyon belejön, akkor a középső és a gyűrűsujj is bekerül a szájába, de a hüvelykujját még nem találta meg. További fokozatként mindkét kezével egyszerre próbálkozik.
Nemrég észrevettem, hogy nézegeti is azokat a kis kezeket, vajon hova is tartoznak. Meg beszélget is, eddig csak egy szót mond: "ghiii".
Kiegyensúlyozott baba ő, ha tele a pocak, akkor minden rendben, lehet nagyokat vigyorogni. Ahogy anno Kamilla Bálintnak nevetett mindig, úgy most Balázs Kamillát ajándékozta meg az első hangos kacagásokkal.
Balázs baba mozgásfejlődése az elmúlt két hétben "óriási" léptékkel beindult. Háton fekve rúgkapál a lábaival, főleg pelenkázásnál, hason pedig feltolja a fenekét. Nagy előrelépés ez egy olyan baba részéről, aki egyébként sztoikus nyugalommal fekszik és leseget. No és tegnap megtörtént az áttörés: Balázs gondolta, most már ideje felemelni a fejét!
Tetszett neki a dolog, azóta gyakorolja. Mi (és a gyógytornász) pedig örülünk. :-) Ha Bálint megkésett mozgásfejlődésű volt, akkor Balázs vajon milyen kategóriát kap majd? Ezúttal is megerősítve látom azt az elméletemet, hogy a nyugodt, jó alvó babák lassabban "érnek".
Egyébként továbbra is ötször eszik, s minden etetés között alszik még. Kivéve az utolsó kettőt. Esténként már nem mindig pilled el. Az éjjelek - lekopogom - továbbra is nyugodtak (már ami Balázst illeti, mert a többiekkel van azért műsor), s még mindig a hálószobában alszik. Felvetettem Tóninak, hogy vigyük át a babaágyát, de ő nem érezte szükségét, mert "nem zavarja őt a gyerek". Azért lassan költözés lesz...
2012. március 27., kedd
Még négy keréken
A tavaly ősz a pedálozás gyakorlása jegyében telt. A téli szünet alatt láthatóan kiforrott és összeállt e mozgásforma Bálint fejében.
Már a kiszámíthatatlanul mozgó akadályokat (úgy mint kismotoros kistesó) is jól kezeli, fékezés és kanyarodás rendben. Már a pótkerekek levételét tervezzük.
2012. március 26., hétfő
2012. március 22., csütörtök
Féltékenység és egyéb dolgaink II.
Múltkor cipővásárlási szándékkal elindultunk az összes gyerekkel a Mammutba. Eleve halva született ötlet, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára... Mire Tóni odavillamosozott a gyerekekkel (én még etettem Balázst, ezért mi később mentünk utánuk), Bálint és Kamilla (no meg az Apukájuk) az éh- és szomjhalál szélére kerültek, ezért első útjuk egy palacsintázóba vezetett. Itt jól összetalálkoztunk és nyugalmasan elköltöttük a vacsoránkat (nyugalom= Bálint rohangászott a gyereksarok és az asztalunk között, Kamcsi csak kicsit hisztizett, Balázs csak akkor sírt, ha betettem a babakocsiba). Már a desszert végénél jártunk, amikor hirtelen helyzet lett. Kamilla közölte, hogy "kakilsz" és tényleg meg is tette. Mindenki érezhette ezt 5 méteres sugarú körben. Bálint pedig nem közölt semmit, de mikor kiemeltük a játszósarokból, csak azért nem volt alatta tócsa, mert a pisi a bakancsába folyt. Na ezek után cipőt nem vásároltunk.
Sajnos ez a pisi dolog mostanában elég gyakran előfordul. Szinte sose szól, ha mi mondjuk neki, hogy menjen ki, akkor általában épp nem kell ("kifogyott a pisi a fütyiből"). Egyéb jelek is vannak. Mint például a régi "jó ismerős", a harapás. Ezúttal szerencsére már nem minket harap, hanem amikor begurul, megharapja azt a tárgyat, ami épp a kezében van. Minap pedig egész reggel azt játszotta, hogy ő is kisbaba, és oázva feküdt a földön Balázs mellett. Szóval a jelekből mégiscsak arra kell következtetnem, hogy ezúttal is megérintette a kistestvér születik dolog. Kamillát is állandóan szekírozza, viszont érdekes módon Balázzsal továbbra is cuki.
Kamcsi viszont pozitív irányba változott. Már nem (annyira) tépi le rólam a babát. Persze továbbra is csépeli szegényt, de ez sokkal inkább az érdeklődésének köszönhető, mintsem bántásnak minősül.
Összegezve: Bálint gyepálja Kamcsit (következmény: Kamcsi sír), Kamcsi gyepálja Balázst (következmény: Balázs sír), Bálintot próbáljuk rávezetni a helyes útra (következmény: Bálint mérgelődik vagy sír).
Már sose hallgatok rádiót vagy zenét itthon. Olyan jó egy kis csend hétköznap délelőttönként.
Sajnos ez a pisi dolog mostanában elég gyakran előfordul. Szinte sose szól, ha mi mondjuk neki, hogy menjen ki, akkor általában épp nem kell ("kifogyott a pisi a fütyiből"). Egyéb jelek is vannak. Mint például a régi "jó ismerős", a harapás. Ezúttal szerencsére már nem minket harap, hanem amikor begurul, megharapja azt a tárgyat, ami épp a kezében van. Minap pedig egész reggel azt játszotta, hogy ő is kisbaba, és oázva feküdt a földön Balázs mellett. Szóval a jelekből mégiscsak arra kell következtetnem, hogy ezúttal is megérintette a kistestvér születik dolog. Kamillát is állandóan szekírozza, viszont érdekes módon Balázzsal továbbra is cuki.
Kamcsi viszont pozitív irányba változott. Már nem (annyira) tépi le rólam a babát. Persze továbbra is csépeli szegényt, de ez sokkal inkább az érdeklődésének köszönhető, mintsem bántásnak minősül.
Összegezve: Bálint gyepálja Kamcsit (következmény: Kamcsi sír), Kamcsi gyepálja Balázst (következmény: Balázs sír), Bálintot próbáljuk rávezetni a helyes útra (következmény: Bálint mérgelődik vagy sír).
Már sose hallgatok rádiót vagy zenét itthon. Olyan jó egy kis csend hétköznap délelőttönként.
2012. március 20., kedd
Meleg jött, kesztyű maradt
Tegnap délután a szokásos bölcsi-ovi utáni sétánkat tettük meg édes négyesben (a három gyerek és én), amikor is Bálint nem viccelt és kesztyűt kért a 16 fokban. Na az épp nem volt nálunk, ezért kénytelen volt megelégedni azzal, hogy megmelegítem a kezét (ami tényleg hideg volt!). Erről az esetről eszembe jutott, hogy az előző bejegyzésem kiegészítésre szorul, mégpedig a kesztyűmániával.
E tény ismeretében ősszel beszereztem Bálintnak négy pár új kesztyűt: egy pár piros, egy pár fekete, egy pár szürke kötöttet és egy pár polár kesztyűt. A tél végére ebből maradt: egy darab piros, egy darab fekete, egy darab szürke kötött és egy darab polár kesztyű. Azaz az összesnek sikerült elhagynia a párját. Februárban már nemcsak két egyforma színű, de két egyforma méretű kesztyűt se mindig sikerült ráadni a gyerekre. (Tanulság: több egyforma kesztyűt beszerezni jövőre).
A mérleg egyébként annyiban javult, hogy a minap az ovi bejárati ajtója mellett a semmiből előbukkant a polár kesztyű. Az ovi egyébként ilyen szempontból elképesztő. Mivel a gyerekeknek itt már saját maguk kell(ene) öltözni-vetkőzni, s elpakolni a ruhájukat, Bálint cuccait 4 szekrényes körzetből kell összehalásznom délutánonként, de csak miután a rózsaszín bugyikat áthelyeztem a szomszéd kislány szekrényébe. A gond akkor van, ha délután nem én megyek érte, így a széthagyott holmi máshol marad, s más gondos nagyszülők hazaviszik a mi cuccunkat is. Vagy épp fordítva, egy lánykafarmerben jön haza Bálintunk, akinek nem tűnik fel, hogy nem az ő holmija van rajta. Ilyen részletekkel ő nem foglalkozik.
De a jó hír, hogy előbb-utóbb a rendszer (majdnem) mindent kiköp. Így a minap találtam egy októberben elvesztett nadrágot a "talált ruhás kosárban", illetve előkerült Kamcsi (!) egyik nadrágja is a Bálinttal szomszédos szekrényből. A csúcstartó mégis Bálintnak az a sálja, aminek tavaly télen veszett nyoma a bölcsiben. Most decemberben pedig, amikor Kamcsi felvétele miatt visszamentem a bölcsibe, ott lógott a sál Bálint régi fogasán.
E tény ismeretében ősszel beszereztem Bálintnak négy pár új kesztyűt: egy pár piros, egy pár fekete, egy pár szürke kötöttet és egy pár polár kesztyűt. A tél végére ebből maradt: egy darab piros, egy darab fekete, egy darab szürke kötött és egy darab polár kesztyű. Azaz az összesnek sikerült elhagynia a párját. Februárban már nemcsak két egyforma színű, de két egyforma méretű kesztyűt se mindig sikerült ráadni a gyerekre. (Tanulság: több egyforma kesztyűt beszerezni jövőre).
A mérleg egyébként annyiban javult, hogy a minap az ovi bejárati ajtója mellett a semmiből előbukkant a polár kesztyű. Az ovi egyébként ilyen szempontból elképesztő. Mivel a gyerekeknek itt már saját maguk kell(ene) öltözni-vetkőzni, s elpakolni a ruhájukat, Bálint cuccait 4 szekrényes körzetből kell összehalásznom délutánonként, de csak miután a rózsaszín bugyikat áthelyeztem a szomszéd kislány szekrényébe. A gond akkor van, ha délután nem én megyek érte, így a széthagyott holmi máshol marad, s más gondos nagyszülők hazaviszik a mi cuccunkat is. Vagy épp fordítva, egy lánykafarmerben jön haza Bálintunk, akinek nem tűnik fel, hogy nem az ő holmija van rajta. Ilyen részletekkel ő nem foglalkozik.
De a jó hír, hogy előbb-utóbb a rendszer (majdnem) mindent kiköp. Így a minap találtam egy októberben elvesztett nadrágot a "talált ruhás kosárban", illetve előkerült Kamcsi (!) egyik nadrágja is a Bálinttal szomszédos szekrényből. A csúcstartó mégis Bálintnak az a sálja, aminek tavaly télen veszett nyoma a bölcsiben. Most decemberben pedig, amikor Kamcsi felvétele miatt visszamentem a bölcsibe, ott lógott a sál Bálint régi fogasán.
2012. március 19., hétfő
Meleg jött, sapka maradt
Gyermekeink sapkamániások. Kamilla sokszor itthon is magára ölt egy sapkát, betekeri a nyakát egy sállal - kompenzálásképpen a nadrágját leveti -, s így flangál. Bálintot se zavarja, hogy évszakot váltottunk (éljen!). Sapka az kell. Kabát se árt, bár harmadszori rákérdezésre (ne vegyük e esetleg le), attól megválik.
A szokás hatalma ma reggel ismét eluralkodott, amikor is Bálint nem volt hajlandó elindulni az oviba sapka nélkül. A télit választotta.
A szokás hatalma ma reggel ismét eluralkodott, amikor is Bálint nem volt hajlandó elindulni az oviba sapka nélkül. A télit választotta.
2012. március 13., kedd
2012. március 11., vasárnap
Moso, moso
A konyhai élmények köre mostanában még tovább bővült: Kami moso. Azaz Kamilla mosogat. Imádja. Remélem tíz év múlva is imádni fogja, mert egyelőre még kevés hasznát vesszük ennek a szenvedélyének.
Odahúz egy étkezőszéket, felvesszük az előkét (hátha megússzuk az elázást) és picikét folyatjuk a csapból a vizet. Ő pedig mosogat, naponta többször is fél órán át.
Aztán feltörlöm a konyhapadlót és átöltöztetem a csajt.
2012. március 9., péntek
Bálint logika
Megyünk hazafele, próbálom Bálintot rávenni, hogy haladjon előre:
- Gyere Bálint! Balázs otthon vár minket, s már biztosan nagyon éhes.
- A Mami majd megvigasztalja.
- Igen, de megetetni nem tudja.
- Miért? Hiszen neki is hosszú haja van!
Ööö...
2012. március 8., csütörtök
Játszószőnyeg és torna
Előkerült egy régi darab: Bálint játszószőnyege, amit anno kis tulajdonosa rengeteg használt. Kamilla azonban sikítófrászt kapott tőle, így nála hanyagoltuk. Balázs viszont érzésem szerint Bálinton is túl fog tenni, hiszen ez igazán neki való: háton fekve, a mozgás legkisebb kényszere nélkül csak nézegetni kell.
Persze csak ha nincsenek a közelben a nagyobbak, különben vége a nyuginak. A hason fekvést továbbra se komáljuk, Balázs feje továbbra is nagyon nehéz. Na meg persze az egész gyerek (6,06 kg).
Már törzsvendégek vagyunk, így az első telefon után másnap már a Dévény Alapítvány doktornénije vizsgálta a bébit, sőt tegnap voltunk az első tornán is. A gyógytornászunk (Kató, Panni néni jobb keze) és a diagnózis (hipotónia, azaz lazaság főleg nyak és váll területén) is változatlan.
Már törzsvendégek vagyunk, így az első telefon után másnap már a Dévény Alapítvány doktornénije vizsgálta a bébit, sőt tegnap voltunk az első tornán is. A gyógytornászunk (Kató, Panni néni jobb keze) és a diagnózis (hipotónia, azaz lazaság főleg nyak és váll területén) is változatlan.
2012. március 7., szerda
Frufru
Kamilla haja állandóan belelógott már a szemébe. Csat és hajgumi hosszú távon (azaz egy percnél tovább) nem jöhet számításba, ezért ollóhoz kellett nyúlni.
Tóni szerint úgy néz ki, mint egy 15. századi lány, aki fiúnak öltözött. Szerintem pedig egész jól sikerült ahhoz képest, hogy Kamcsi komolyabban rázta a fejét míg én próbáltam az ollóval eltalálni a megcélzott tincseket.
2012. március 4., vasárnap
Napirendünk
Most koncentráljunk csak a legkisebbikre. A teljes családi napirend leírására nem vállalkozom.
Óriásbabánk 7-kor ébred. Én is. (Bálint és Kamilla ekkor már felkeltették Tónit). Ébredés után azonnal, de azonnal ennie kell Balázsnak. Esetleg a hálózsákot levehetem róla előtte. Jóllakottan és kipihenten ezután fél órát is elnézeget a járókában, főleg ha a zenélő-forgót rendszeresen felhúzom neki. Ez idő alatt gyorsan én is felöltözöm meg ilyenek, ideális esetben még Bálint és Kamilla öltöztetése is belefér. (Ők ekkor már rég mesét néznek. Pontosabban Bálint nézi, Kamilla pedig bontja a rendet.)
Balázsunk egy idő után megunja a banánt a járókban, ezért átültetem az ülőkéjébe (autós hordozó) a konyhában, ahonnan megtekintheti a reggelikészítés mozzanatait. Nagyjából mire leülnénk reggelizni, addigra babóka itt is megunja a banánt, s a továbbiakban csak kézben hajlandó tartózkodni, egészen fél9-9-ig, amikor is elfárad és bealszik. 10 óra után már ismét borzasztóan megéhezik, így újabb szopi következik. Ez kb 20-25 perces programpont. Ez után egy nagyobb, akár három órás alvás következik, jó időben az erkélyen a babakocsiban. Ezzel letudtuk a napi "sétát". :-)
Kettőkor ismét kaja, aztán hatkor is. Meg fürdés után fél9-9 körül. Így összesen 5 etetés jut egy napra, nagyjából azonos időben. Nem én alakítottam így, hanem Balázs. Ez nálunk az "igény szerinti" szoptatás. Másképp nem is menne. Tekintve pl. a szoptatások közötti fix programpontokat az én részemről:
1. és 2. etetés között: Bálint oviba, Kamilla bölcsibe indítása/szállítása
2. és 3. etetés között: Kamilla hazahozatal a bölcsiből
3. és 4. etetés között: Bálint hazahozatala az oviból
4. és 5. etetés között: komplett esti műsor (vacsi, fürdés és miegyebek).
Amíg én gyerekeket szállítmányozok, addig általában Mami vigyázza itthon Balázs álmait. Persze mindez teljesen másképp alakul ha a gyerekek betegek. Márpedig az utóbbi két hétben csak két napot sikerült nem itthon tölteni. Na de majd ha jön a jó idő! (Fő az optimizmus.)
Egyébként fogalmam sincs mennyit eszik Balázs egyszerre, de az az érzésem hogy esténként még bőven bírna enni. Mondjuk annyira nem lehet éhes, mert az utóbbi egy hétben már nem ébred éjjel enni. Remélem megtartja e jó szokását.
Az esti szopiba azonban sose alszik bele. Letenni pedig ilyenkor már nem lehet, így az esti etetés után cipelgetjük még egy-másfél órát. Mire elpilled, én is elpilledek. Gyors zuhany (ha egyáltalán...), pizsi, fogkefe. Együtt fekszünk, együtt kelünk.
Óriásbabánk 7-kor ébred. Én is. (Bálint és Kamilla ekkor már felkeltették Tónit). Ébredés után azonnal, de azonnal ennie kell Balázsnak. Esetleg a hálózsákot levehetem róla előtte. Jóllakottan és kipihenten ezután fél órát is elnézeget a járókában, főleg ha a zenélő-forgót rendszeresen felhúzom neki. Ez idő alatt gyorsan én is felöltözöm meg ilyenek, ideális esetben még Bálint és Kamilla öltöztetése is belefér. (Ők ekkor már rég mesét néznek. Pontosabban Bálint nézi, Kamilla pedig bontja a rendet.)
Balázsunk egy idő után megunja a banánt a járókban, ezért átültetem az ülőkéjébe (autós hordozó) a konyhában, ahonnan megtekintheti a reggelikészítés mozzanatait. Nagyjából mire leülnénk reggelizni, addigra babóka itt is megunja a banánt, s a továbbiakban csak kézben hajlandó tartózkodni, egészen fél9-9-ig, amikor is elfárad és bealszik. 10 óra után már ismét borzasztóan megéhezik, így újabb szopi következik. Ez kb 20-25 perces programpont. Ez után egy nagyobb, akár három órás alvás következik, jó időben az erkélyen a babakocsiban. Ezzel letudtuk a napi "sétát". :-)
Kettőkor ismét kaja, aztán hatkor is. Meg fürdés után fél9-9 körül. Így összesen 5 etetés jut egy napra, nagyjából azonos időben. Nem én alakítottam így, hanem Balázs. Ez nálunk az "igény szerinti" szoptatás. Másképp nem is menne. Tekintve pl. a szoptatások közötti fix programpontokat az én részemről:
1. és 2. etetés között: Bálint oviba, Kamilla bölcsibe indítása/szállítása
2. és 3. etetés között: Kamilla hazahozatal a bölcsiből
3. és 4. etetés között: Bálint hazahozatala az oviból
4. és 5. etetés között: komplett esti műsor (vacsi, fürdés és miegyebek).
Amíg én gyerekeket szállítmányozok, addig általában Mami vigyázza itthon Balázs álmait. Persze mindez teljesen másképp alakul ha a gyerekek betegek. Márpedig az utóbbi két hétben csak két napot sikerült nem itthon tölteni. Na de majd ha jön a jó idő! (Fő az optimizmus.)
Egyébként fogalmam sincs mennyit eszik Balázs egyszerre, de az az érzésem hogy esténként még bőven bírna enni. Mondjuk annyira nem lehet éhes, mert az utóbbi egy hétben már nem ébred éjjel enni. Remélem megtartja e jó szokását.
Az esti szopiba azonban sose alszik bele. Letenni pedig ilyenkor már nem lehet, így az esti etetés után cipelgetjük még egy-másfél órát. Mire elpilled, én is elpilledek. Gyors zuhany (ha egyáltalán...), pizsi, fogkefe. Együtt fekszünk, együtt kelünk.
2012. március 2., péntek
Féltékenység és egyéb dolgaink
Az otthonon kívüli nevelkedés (jelen esetben az óvoda) kellemes-kellemetlen velejárója, hogy a gyerek tanul új dolgokat. Bálint pl. korábban soha nem mondta azt, hogy "igen". Ha egyetértett, akkor "bizony" volt a válasz. A minap azonban egyik délután beállított egy "hát persze"-vel. Másnap pedig a "főleg igen" volt a sláger.
Aztán itt van a csúfolkodás. Ha valami neki nem tetszőt teszek vagy mondok mostanában, akkor "te csúnya, buta vagy!" felkiáltásokkal örvendeztet meg. Kamcsi annyit felfogott ebből, hogy ez valami negatív dolog. Mivel a csúnyát valószínűleg nem tudja kimondani, ezért a butára koncentrál. Így ha bemérgesedik Balázsra- ami minden ok nélkül egyszer csak előtör belőle -, akkor "buta, buta" felkiáltásokkal mérgelődve csapkodja szegényt.
Az ilyen megnyilvánulásokat leszámítva - így két hónap elteltével - nem tapasztaltam Kamillán drámai változásokat. Ő azt hiszem az a típus, aki azonnal kiadja magából azt, ami nyomasztja. És ez jó. Ha pl. szoptatok, odajön, konkrétan letépi rólam Balázst és megmutatja, hova is tegyem a babát (a járókába). Aztán beül az ölembe és újra kerek a világ.
Nem akarom elkiabálni, de úgy veszem észre, hogy Bálint ezúttal zökkenőmentesen vette az újabb akadályt. Mondjuk az első "akadályt" eléggé megszenvedtük vele. Imádja felvenni (elbírja), persze ilyenkor az én kezem is ott van. A másik nagy kedvence - főleg Kamcsinak - hogy Balázst lefektetem, ők pedig melléfekszenek:
Bázs, Kami és Bájika - ahogy Kamilla sorolja résztvevőket.
Aztán itt van a csúfolkodás. Ha valami neki nem tetszőt teszek vagy mondok mostanában, akkor "te csúnya, buta vagy!" felkiáltásokkal örvendeztet meg. Kamcsi annyit felfogott ebből, hogy ez valami negatív dolog. Mivel a csúnyát valószínűleg nem tudja kimondani, ezért a butára koncentrál. Így ha bemérgesedik Balázsra- ami minden ok nélkül egyszer csak előtör belőle -, akkor "buta, buta" felkiáltásokkal mérgelődve csapkodja szegényt.
Az ilyen megnyilvánulásokat leszámítva - így két hónap elteltével - nem tapasztaltam Kamillán drámai változásokat. Ő azt hiszem az a típus, aki azonnal kiadja magából azt, ami nyomasztja. És ez jó. Ha pl. szoptatok, odajön, konkrétan letépi rólam Balázst és megmutatja, hova is tegyem a babát (a járókába). Aztán beül az ölembe és újra kerek a világ.
Nem akarom elkiabálni, de úgy veszem észre, hogy Bálint ezúttal zökkenőmentesen vette az újabb akadályt. Mondjuk az első "akadályt" eléggé megszenvedtük vele. Imádja felvenni (elbírja), persze ilyenkor az én kezem is ott van. A másik nagy kedvence - főleg Kamcsinak - hogy Balázst lefektetem, ők pedig melléfekszenek:
Bázs, Kami és Bájika - ahogy Kamilla sorolja résztvevőket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)