Meleg jött, kesztyű maradt

Tegnap délután a szokásos bölcsi-ovi utáni sétánkat tettük meg édes négyesben (a három gyerek és én), amikor is Bálint nem viccelt és kesztyűt kért a 16 fokban. Na az épp nem volt nálunk, ezért kénytelen volt megelégedni azzal, hogy megmelegítem a kezét (ami tényleg hideg volt!). Erről az esetről eszembe jutott, hogy az előző bejegyzésem kiegészítésre szorul, mégpedig a kesztyűmániával.

E tény ismeretében ősszel beszereztem Bálintnak négy pár új kesztyűt: egy pár piros, egy pár fekete, egy pár szürke kötöttet és egy pár polár kesztyűt. A tél végére ebből maradt: egy darab piros, egy darab fekete, egy darab szürke kötött és egy darab polár kesztyű. Azaz az összesnek sikerült elhagynia a párját. Februárban már nemcsak két egyforma színű, de két egyforma méretű kesztyűt se mindig sikerült ráadni a gyerekre. (Tanulság: több egyforma kesztyűt beszerezni jövőre).

A mérleg egyébként annyiban javult, hogy a minap az ovi bejárati ajtója mellett a semmiből előbukkant a polár kesztyű. Az ovi egyébként ilyen szempontból elképesztő. Mivel a gyerekeknek itt már saját maguk kell(ene) öltözni-vetkőzni, s elpakolni a ruhájukat, Bálint cuccait 4 szekrényes körzetből kell összehalásznom délutánonként, de csak miután a rózsaszín bugyikat áthelyeztem a szomszéd kislány szekrényébe. A gond akkor van, ha délután nem én megyek érte, így a széthagyott holmi máshol marad, s más gondos nagyszülők hazaviszik a mi cuccunkat is. Vagy épp fordítva, egy lánykafarmerben jön haza Bálintunk, akinek nem tűnik fel, hogy nem az ő holmija van rajta. Ilyen részletekkel ő nem foglalkozik.

De a jó hír, hogy előbb-utóbb a rendszer (majdnem) mindent kiköp. Így a minap találtam egy októberben elvesztett nadrágot a "talált ruhás kosárban", illetve előkerült Kamcsi (!) egyik nadrágja is a Bálinttal szomszédos szekrényből. A csúcstartó mégis Bálintnak az a sálja, aminek tavaly télen veszett nyoma a bölcsiben. Most decemberben pedig, amikor Kamcsi felvétele miatt visszamentem a bölcsibe, ott lógott a sál Bálint régi fogasán.