2012. március 22., csütörtök

Féltékenység és egyéb dolgaink II.

Múltkor cipővásárlási szándékkal elindultunk az összes gyerekkel a Mammutba. Eleve halva született ötlet, de mint tudjuk a remény hal meg utoljára... Mire Tóni odavillamosozott a gyerekekkel (én még etettem Balázst, ezért mi később mentünk utánuk), Bálint és Kamilla (no meg az Apukájuk) az éh- és szomjhalál szélére kerültek, ezért első útjuk egy palacsintázóba vezetett. Itt jól összetalálkoztunk és nyugalmasan elköltöttük a vacsoránkat (nyugalom= Bálint rohangászott a gyereksarok és az asztalunk között, Kamcsi csak kicsit hisztizett, Balázs csak akkor sírt, ha betettem a babakocsiba). Már a desszert végénél jártunk, amikor hirtelen helyzet lett. Kamilla közölte, hogy "kakilsz" és tényleg meg is tette. Mindenki érezhette ezt 5 méteres sugarú körben. Bálint pedig nem közölt semmit, de mikor kiemeltük a játszósarokból, csak azért nem volt alatta tócsa, mert a pisi a bakancsába folyt. Na ezek után cipőt nem vásároltunk.

Sajnos ez a pisi dolog mostanában elég gyakran előfordul. Szinte sose szól, ha mi mondjuk neki, hogy menjen ki, akkor általában épp nem kell ("kifogyott a pisi a fütyiből"). Egyéb jelek is vannak. Mint például a régi "jó ismerős", a harapás. Ezúttal szerencsére már nem minket harap, hanem amikor begurul, megharapja azt a tárgyat, ami épp a kezében van. Minap pedig egész reggel azt játszotta, hogy ő is kisbaba, és oázva feküdt a földön Balázs mellett. Szóval a jelekből mégiscsak arra kell következtetnem, hogy ezúttal is megérintette a kistestvér születik dolog. Kamillát is állandóan szekírozza, viszont érdekes módon Balázzsal továbbra is cuki.

Kamcsi viszont pozitív irányba változott. Már nem (annyira) tépi le rólam a babát. Persze továbbra is csépeli szegényt, de ez sokkal inkább az érdeklődésének köszönhető, mintsem bántásnak minősül.

Összegezve: Bálint gyepálja Kamcsit (következmény: Kamcsi sír), Kamcsi gyepálja Balázst (következmény: Balázs sír), Bálintot próbáljuk rávezetni a helyes útra (következmény: Bálint mérgelődik vagy sír).

Már sose hallgatok rádiót vagy zenét itthon. Olyan jó egy kis csend hétköznap délelőttönként.

Nincsenek megjegyzések: