Bálint és a túlzások

Bálint imád mesét hallgatni és ragad is rá rendesen. Ennek gyöngyszeme, hogy végletes túlzásokat alkalmaz a mindennapjainkban. Mai lefektetés gyöngyszemei:

"Apa, olyan mesét meséljél, amit még a világon senki sem hallott"

"Apa, olyan jóízű szörpit hozzál, amilyet még soha életemben nem ittam"

"Apa, én olyan erős vagyok, hogy az egész világot egyszerre le tudom győzni"

Persze a második mondatok mindig racionálisabbak, így mesének azt kérte, amit a héten már háromszor meséltem neki (azért csak 3x, mert 2x meg tudtam győzni, hogy néha valami mást is kéne hallgatni). A szörpi is megfelelő volt, pedig tegnap is ilyet kapott és a világ legyőzése helyett végül elaludt :-)

Kamilla választottja

Kamilla még nincs tisztában a Bálint által oly kedvelt férj-feleség témával. De ha majd megvilágosodik, akkor nem lesz kérdés, hogy ki lesz a férje. Jakab az első bölcsődei naptól kezdve izgatja leányunkat, s ez az érdeklődés kölcsönös. Az első közös félév a piszkálódás, kisebb verekedések jegyében telt. A nyári szünetről visszatérve Kamcsi egyenesen Jakabhoz ment, s kiosztott neki egy simogatásnak induló pofon-félét. Mostanában azonban új síkra helyeződött a fiatalok kapcsolata. Reggel köszöntik egymást, együtt játszanak, együtt esznek...  Már a gondozónők is házaspárnak hívják őket. 

Ma Jakabékkal egy időben indultunk haza. Kamcsika érzelmeit felvállalva odalépett választottjához, rám nézett, s közölte: "Szeretjük egymást!" A szót pedig tett követte:

Kimutatja a foga fehérjét

Íme mind a hat fogacska és annak büszke tulajdonosa:

Balázs továbbra is teli szájjal vigyorog mindenkire, fürdés közben pedig különös nagy a vigasság, így nem nehéz ilyen képet készíteni róla .

Kiskádat a nagykádba helyezve immár egyedül, a többieket megelőzve fürdik. Amíg ő öltözik és szopizik, addig Kamilla és Bálint randalíroznak a kádban: hangos nevetések, Kamilla éles sírása, Bálint vigasztaló próbálkozásai (ha vaj van a fején, így igyekszik helyre hozni)...

Balázsnak (nincs) cipője

Mióta hűvösebbre fordult az idő, s ráadásul mindig és mindenhol feláll Balázs, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy kéne már egy cipő ennek a gyereknek. Mégse jó ha zokniban álldogál a homokozó szélén ha már pulcsi is kell. A gondolatot azonban nem követte tett, így Balázsra egyelőre nem került cipő.

A minap aztán Tóni sétára indult a három gyerekkel. Egy hölgy megállt mellettük, szemrevételezte a csapatot, majd megállapította, hogy Balázson - aki a babakocsiból lesegetett - nincs cipő. Tóni egyetértőleg bólogatott:

- Igen, nincs cipője.

- Nincs cipője??? Nálunk van a családban nagyobb gyerek, biztos tudnának adni egy pár cipőt.

Nem tudom, hogy épp akkor mennyire voltak toprongyosak a gyerekek, de így esett, hogy megszánták legkisebbikünket az utcán. Szerencsére azért jobb a helyzet, s kinőtt cipőnk is rengeteg van! Mindjárt elő is varázsoltam Balázsnak egyet. Igaz, hogy kicsit használt (Kamcsi első cipője), csajos (bordó) és nagy rá (18-as), de arra hogy a  babakocsiban ebben üldögéljen, pont jó lesz.

Minden nap farsang

Szeretek erdőben sétálni. Tóni inkább az urbánus változatra szavaz, de azért sikerül rávenni, hogy kiránduljunk. A Normafa azonban több mint illúzióromboló - tekintve hogy hétvégén több az ember, mint a fa-, így általában csak Sopronban tartózkodásunk alatt vágunk neki az erdőnek. Nyáron már egy egész komolyat mentünk a két naggyal. Most hétvégén csak egy lájtosabbra menetre vállalkoztunk, mert Balázs is jött velünk, s a babakocsink nem egy terepjáró típus. 

E rövid felvezető után térjünk rá e bejegyzés tárgyára: a gyermekek öltözetére, főként a kiegészítőkre. Kamcsi baba nélkül mostanában sehova se megy. Bálint pedig továbbra is nagy fegyverkezésben van, kard és sisak nélkül nem mozdul. A hétvégi sétánk alatt Mami nokedlikeverő tálja is megtette sisakként az otthoni hiányában. Nem is értem miért mosolyogtak meg minket az emberek... 

E témakörben találtam még egy nyári gyöngyszemet. Közismert, hogy Bálint egy naturista. Bárhol és bármikor pucira vetkőzik. Előszeretettel teszi ezt a pl. trambulinban, ahol a zoknikat a kezeire húzza (bokszkesztyűnek kell), az alsónadrágját a fejére (sisaknak, mert a műanyag sisakot nem viheti be az ugrálóba). Új keletű kedvenc a csizmás kandúr, aminek hatására legidősebb gyermekünk 40 fokban is csak gumicsizmában volt hajlandó létezni. Valahogy így.

És igen, Kamilla fején az az izé Bálint alsónadrágja.

Balázs egyik kedvenc helye: nyakban

Kamilla fiú és picike

Kamillát kicsit megérintette az, hogy Balázs ilyen hirtelen nagyosodott, azaz hogy már ő is jön-megy - persze négykézláb - a lakásban, bekapcsolódik a játékba (főleg rombolásban erős). 

Már korábban is hangoztatta a lány, hogy ő picike. Egyik kedvenc játékuk Bálinttal, hogy ők is babák és a hátukon fekve egymás mellett oáznak. Kamilla új elemekkel bővítette ezt a játékot: furcsán megy és nyekeg, mutogat (hiszen babák nem tudnak beszélni). Minap aztán beült Balázs hordozójába, ahol etetni szoktuk Balázst és Maminak kellett őt megetetni húslevessel.

Kamcsi további, egyre gyakrabban visszatérő gondolata, hogy ő fiú. Eleinte még csak az olyan felvetésekre, mint pl. "csinos vagy Kamilla" reagálta azt, hogy nem, ő fiú. Most azonban minden előzmény nélkül sokszor elhangzik egy "én hiú vagyok". A szó elejei f, l, j és egyéb mássalhangzók helyett "h"-t mond... 

Keresi a helyét a leányka. Tényleg nem egyszerű ez az ő nézőpontjából. Hiszen kisebb Bálintnál, de nagyobb Balázsnál. Akkor ő most kicsi vagy nagy? Egy a biztos: fiú akar lenni, mert a többiek is azok. Pedig milyen jó hogy nem egyformák!

Már homokozunk is

Balázs viharos sebességgel teper a homokozóhoz lent a kertben. Eddig a homokozó peremén, az ülőkén hasalva, lábait kilógatva piszkálta a homokot és szorgalmasan kóstolgatta. Aztán a minap elérkezettnek látta az időt, hogy bemásszon a többiek közé.

Nagy volt az öröm. Egyik sarokból a másikba ment, közben megszemlélt egy-két játékot. 

S most, hogy végre bent volt, lényegesen kevesebbszer próbálta menni a homokot.

Bálint lelkes, mérgelődik és angolul is beszél

Imádjuk azt Bálintban, hogy nagyon tud lelkesedni. Rá tényleg igaz a mondás, hogy "felcsillan a szeme", ha valami neki tetsző dolog történik vagy lát valamit. Sokszor pedig egy helyben ugrál örömében. Ezt a lelkesedést és örömöt a többi gyerekre is átragasztja. Augusztus utolsó hetében kezdték a gyerekek az ovit és a bölcsit. Első nap reggel Bálint, amint meglátta a kis barátait, akikkel közel két hónapja már nem találkozott, kitörő lelkesedéssel hosszan ölelgette Olivért, aki a legjobb barátja. Majd nagy nehezen elengedte Olit, s ugrálva örvendezett még egy kicsit a többieknek is. Az egyik kislánynak, Amikának úgy megtetszett a dolog, hogy odament Bálintékhoz és megkérdezte, hogy ő is lehet e a barátjuk. Persze lehetett.

Bálint minden érzelmet ugyanilyen hevesen él meg. Így a mérgét, haragját is ekkora vehemenciával hozza tudtunkra. Azaz kiabál, üt-vág, s a nyaki erei is kiduzzadnak, amikor egy "nem" vagy egy "ááá" elhangzik. Nem éppen kitartó, ha nem sikerül neki valami. Ha például nem boldogul a biztonsági öv bekapcsolásával, egyszerűen megharapja a biztonsági öv csatját, de úgy, hogy egyszer a foga bánja majd. Aztán megsértődve eldobja magától. Szinte felrobban ilyenkor, de amilyen hamar robban, ugyanúgy le is tud higgadni.

A meséket és a szerepjátékait nagyon komolyan átéli. Most éppen katona (a tűzoltó- és a lovagkorszak után) a középső csoportos nagyfiú. Mesefronton a nagy kedvencek közé tartozik mostanság a Hupikék Törpikék, a Magyar Népmesék és bár nem ért belőle sokat, hisz még nem is neki való, de állandóan a Jégkorszakot követeli. Néha egy-egy angol  nyelvű demóverziót kap vágyai kielégítésére. Az, hogy nem érti a szöveget, egyáltalán nem zavarja. Sőt, ő már tud angolul is. Íme:

Angol kínai akcentussal.

Balázs sűrű hete

Pici babánk már nem is olyan pici. Nemcsak méreteit tekintve mondható ez el, hanem immár a mozgására is igaz. Eszméletlen sokat fejlődött augusztusban. Épp csak elkezdett kúszni, amikor az üléssel is próbálkozott, valahogy így.

A mozgás igencsak megtetszett neki, mert most még jobban belehúzott. A múlt hét elején elkezdett mászni. Aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy mindenhova felkapaszkodik, térdel, térdelve játszik. Sokszor elfeledkezik magáról és két kézzel matat (azaz nulla keze marad a kapaszkodásra), vagy épp Kamcsi billenti ki az egyensúlyból, ezért a pofára esések - szó szerint - még elég gyakoriak. De ez nem szegi kedvét.

A lelkesedése akkora, hogy a térdelésen is túlléptünk pár nap alatt, s már az állást gyakorolja Balázs.

Szép teljesítmény, mindezt egy hét alatt produkálta. S akkor még arról nem is tettem említést, hogy hasonló hirtelenséggel négy fogat növeszt(ett) felül. Sűrű napjai voltak a kisembernek. 

Esős szombat délelőtt

Szombat délelőtt megindultunk a törpékkel a játszótérre, de már a kapuban csöpörgött az eső, Bálintnak pokoli honvágya keletkezett ("Miért kell elmenni?" "Nem maradhatunk itthon?", "Apa most már ne menjünk sehová!"), Kamilla lelkesedése is elmaradt a szokásostól. Na gondoltam, ez nem lesz könnyű, így beszálltunk az autóba és elmentünk a fedett játszóházba, ahol Bálinttal voltam már tavaly... Nagy nehezen beindultak a gyerekek és el sem hagytam senkit (csak Bálint ragadt fent a tavalyi bukása helyszínén - most is felmászott, de fent eszébe juthatott, hogy ez nem volt olyan jó - végül hason szépen lejött magától és többet oda nem mentünk). Ebből lettek ezek a videók, amiket az új telefonommal készítettem és 1,5 évnyi kietlen telefonpusztaság után végre kiélveztem, hogy használható készülék van a kezembe (na a gadget mániát csak bele tudtam szőni ebbe a posztba is :-)

 

És hiába van otthon trambulin, ezt úgy látszik nem lehet megunni, így az ugrálás még most is óriási sláger...

A karkötő története

Ülünk az asztalnál egy vízparti vendéglátóipari egységben, nagyobb társaság, több gyerek. Kamilla járkál, intézkedik, egyszer csak odajön, s az asztalon heverő aprók közül levesz egy 10 Ft-ost. Elballag vele, majd kisvártatva jön vissza. Ismét kutat, most kiválaszt egy 100 Ft-ost és ismét elmegy. Most már fél szemmel figyelem, hova is hordja a kiscsaj a pénzt. Épp egy automatába dugdosta be az érmét, de a kallantyút elfordítani nem tudta, amikor egy nagyobb kislány a segítségére sietett. Ekkor kiesett belőle egy kis átlátszó gömb. A gömb kinyitásához mástól kapott segítséget, így mire visszatért hozzánk, már a csuklóján virított élete első ékszere, egy festett fakarkötő, saját beszerzésből.

Tüzijáték 2012

Idén is megnéztük a gyerekekkel a tüzijátékot. Miután sikerült a kezdeti sokkot legyürni (Kamilla a durrogástól beszaladt elsőre), a gyerekek nagy érdeklődéssel és hangos kommentárokkal követték az eseményeket. Kamcsi azért még napokig kérdezgette, hogy ugye vége a tüzijátéknak...

- Posted using BlogPress from my iPad

Location:Budapest

Balázs szereti a virágot :-)

Aki a virágot szereti rossz ember nem lehet, tartja a mondas. Balázs nagyon szereti...

- Posted using BlogPress from my iPad

Location:Balaton