Szombat délelőtt megindultunk a törpékkel a játszótérre, de már a kapuban csöpörgött az eső, Bálintnak pokoli honvágya keletkezett ("Miért kell elmenni?" "Nem maradhatunk itthon?", "Apa most már ne menjünk sehová!"), Kamilla lelkesedése is elmaradt a szokásostól. Na gondoltam, ez nem lesz könnyű, így beszálltunk az autóba és elmentünk a fedett játszóházba, ahol Bálinttal voltam már tavaly...
Nagy nehezen beindultak a gyerekek és el sem hagytam senkit (csak Bálint ragadt fent a tavalyi bukása helyszínén - most is felmászott, de fent eszébe juthatott, hogy ez nem volt olyan jó - végül hason szépen lejött magától és többet oda nem mentünk).
Ebből lettek ezek a videók, amiket az új telefonommal készítettem és 1,5 évnyi kietlen telefonpusztaság után végre kiélveztem, hogy használható készülék van a kezembe (na a gadget mániát csak bele tudtam szőni ebbe a posztba is :-)
És hiába van otthon trambulin, ezt úgy látszik nem lehet megunni, így az ugrálás még most is óriási sláger...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése