Mióta hűvösebbre fordult az idő, s ráadásul mindig és mindenhol feláll Balázs, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy kéne már egy cipő ennek a gyereknek. Mégse jó ha zokniban álldogál a homokozó szélén ha már pulcsi is kell. A gondolatot azonban nem követte tett, így Balázsra egyelőre nem került cipő.
A minap aztán Tóni sétára indult a három gyerekkel. Egy hölgy megállt mellettük, szemrevételezte a csapatot, majd megállapította, hogy Balázson - aki a babakocsiból lesegetett - nincs cipő. Tóni egyetértőleg bólogatott:
- Igen, nincs cipője.
- Nincs cipője??? Nálunk van a családban nagyobb gyerek, biztos tudnának adni egy pár cipőt.
Nem tudom, hogy épp akkor mennyire voltak toprongyosak a gyerekek, de így esett, hogy megszánták legkisebbikünket az utcán. Szerencsére azért jobb a helyzet, s kinőtt cipőnk is rengeteg van! Mindjárt elő is varázsoltam Balázsnak egyet. Igaz, hogy kicsit használt (Kamcsi első cipője), csajos (bordó) és nagy rá (18-as), de arra hogy a babakocsiban ebben üldögéljen, pont jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése