Balázs első szülinapja - 1. felvonás

December végén, a két ünnep közötti időszakot mindig Sopronban töltjük (kivéve persze tavaly). Így Balázs szülinapja Sopronban ért minket. Mamival és unokatesómékkal megünnepeltük hát a legkisebbikünket. Mint Bálintnak és Kamillának, Balázsnak is készült egy első szülinapos zabpelyhes-gyümölcsös "torta", amit először csak nézegettünk, örültünk neki. 

Aztán Balázs nyomáspróbának vetette alá,

majd kóstolgatta, kiszedegette a gyümölcsöket, elnyammogta őket. Végül a várakozásoknak megfelelően Balázsunk feldolgozta a cukrászati műremeket, hangos "óóó" felkiáltások közepette.

Tudván, hogy csúfos vége lesz a zabpehelycsodának (s mellesleg az íze nem egy gasztronómiai csúcsélmény), magunknak csináltunk egy csokis-mandulásat is. Bálint elfújta a gyertyákat, Apa bontott gyerekpezsgőt...

Jó volt. Ünnepségsorozat folyt. köv. jövő héten otthon.

Ui.: Balázs megajándékozott minket a tortabontás után. Ülő helyzetből, teljesen kapaszkodás nélkül felállt. Egyszer, kétszer, sokszor. Felállt, kicsit imbolygott, visszahuppant és megint felállt. Nem adta fel.

Balázs egy éves

Az idei ádventi és karácsonyi időszakban valahogy nem sikerült annyira ráhangolódnom az ünnepekre. Mindenről inkább az jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor épp mennyire vártuk Mazsolát, vagy épp ekkor voltam ultrahangon vele stb. Most pedig az jut eszembe, hogy kora délután mikor ezeket a sorokat írom, egy évvel ezelőtt épp a szülőszobán fogtuk a kezünkben a szőke babánkat.  (Nekem pedig borzasztóan mehetnékem volt, ezért behívtam a szülésznőt, hogy szereljen már le mindent rólam, mert én most kimegyek...)

Szóval Balázs baba egy éves lett! Már nem is baba ő, hanem egy kész kisfiú. Annyira ügyes, hogy nem győzünk rajta csodálkozni, mi mindent csinál már. Amit lát, azonnal utánozza és ő is csinálja. Látja például, hogy mi villával, kanállal eszünk. Az ölembe kéredzkedik, szerez magának evőeszközt és ő is bökdös, kanalaz. 

S ha már az evésnél tartunk: Balázs nagy kajás lett! Sejtettem én ezt, hiszen rá van írva a kis hurkáira, de csak lassan indultunk el az evés útján. Egyszerűen neki nem hat hónaposan volt szüksége hozzátáplálásra, hanem 9 hónaposan. Mostanra aztán néha-néha már két bébiüvegnyi kaja is lecsúszik egy evésre. S van még szopi is, napi négyszer. No meg amikor mi eszünk, mindig megkínáljuk már mindennel. Legyen az nutellás palacsinta vagy épp popcorn. Ez utóbbival mondjuk nem kínáltuk meg, egyszerűen kiszolgálta magát. Bálint és Kamilla délutáni alvása alatt házimoziztunk egyet, amihez természetesen popcorn is dukál. Balázst egyszerűen nem tudtuk távol tartani a kukoricától. Bevett egyet a szájába, nyammogott kettőt, a kukorica eltűnt. S nyúlt a következőért. Imádta! A másik nagy kedvenc a mandarin. Napi két darabot szétnyomkod az ínyével, kifolyatja a levét, aztán lehajigálja a maradványokat.

De nem csak az asztalnál utánoz. Visszadobja a neki gurított labdát, tologatja a kisautókat, felrakja a korongokat a rúdra, ledönti és újrarakja.

S amikor Balázs játszik a nagyokkal, a járássegítőt maga előtt tolva száguld, vagy éppen kézen fogva vezetteti magát, mert sétálni akar, sokszor eszembe jut Bálintunk. Az, hogy ő ilyenkor, pont egy évesen tette meg az első mászómozdulatokat, s ekkor ült fel először. Balázs pedig már hónapok óta pakolgatja az építőkockákat, s a legódarabokat. Persze az is igaz, hogy Bálintnak ennyi idősen nem is volt legója. Lehet, hogy csak a motiváció hiányzott? :-)

Balázs nagy játszópajtása Kamilla, aki állandóan bohóckodik neki, Balázs pedig teli torokból kacag. Kamilla  lelkes partner a "babás játékokban" is, úgy mint pl. a fiókok kipakolása. 

Az idill persze egészen addig tart csak, amíg valamely tárgyra mindketten igényt nem tartanak. Ha Balázs valamit elvesz, Kamilla visszaveszi tőle, adott esetben meg is torolja még a rossz tettet, Balázs pedig sír. A minap aztán újabb szintre léptünk. Balázs elvette, Kamilla visszavette és csúnyán nézett, Balázs pedig ezúttal nem hagyta annyiban, odamászott és megharapta Kamillát. Bizony nem úsztuk meg: a harmadik gyerekünk is harap. Minket is. Ebben a pillanatban épp a combomat. Azért mert nem rá figyelek, hanem itt irogatok...

Ui.: Bár már két harapást kaptam, azért a számokat még idebiggyesztem: 1 év, 79 cm, 10,7kg, kb. 19-20-as láb, 7 fog.

Egy közös kép, majd még egy

Kamcsi és a szobatisztaság nem egy lapon említendő jelenségek. Az ügyet nehezíti, hogy bilink se volt.  Bár a műanyag nem törik, de Bálint bilije mégiscsak elrepedt, így kidobtuk. Ezt nem is bántuk, legalább Bálint átszokott minden ügyével a rendes WC-re. Kamilla aztán egy szép délután már többedszer rakta teli a pelusát, amikor lezajlott köztünk az alábbi beszélgetés:

-  Kamcsika, legközelebb, ha kakilni kell szóljál, és megyünk a WC-re.

- Nem. Csak a pelusba kakilok.

- De inkább a WC-be, hisz anya és apa is azt használja.

- Nem.

- És a bilibe?

- A bilibe igen.

- Jó. Akkor megkérjük a Jézuskát, hogy hozzon Neked egy bilit.

Mintegy óra  múlva, egyszer csak Kamilla visszacsatol a korábbi beszélgetésünkhöz és válaszol a felvetésemre:

- Rózsaszín bilit kérek a Jézuskától.

Na így esett, hogy a karácsonyfa alatt lett egy rózsaszín bili. Szenteste gondoltuk, hogy ha már mindenki csinosba öltözött, csinálunk közös képeket, melyen mindenki kulturáltan mosolyog a kamerába. Közzéteszem a leginkább vállalható felvételt.

Kamilla ragaszkodik a rózsaszín bilijéhez és azon ül, Balázs kezd vetkőzni (zokni már nincs), Bálint pedig nem hajlandó kinyitni a szemét és elengedni az új játékának dobozát. 

Két nappal később, a nagycsaládi karácsonyozáson aztán sikerült elkapni egy spontán összejövetelt bili és egyéb kellék nélkül:

Szenteste itthon

A karácsonyi menetrend minden évben nagyjából állandó. Idén azonban sok fejtörést okozott, hogy hogyan is jussunk el odáig. Azaz legyen szentestére fa, ajándék, s mindez meglepetés legyen. Tekintve, hogy a három gyerek jellemzően nem egyszerre alszik délután, ráadásul Bálintot már nem mindig sikerül rábeszélni a délutáni alvásra, ezért  leszavaztuk a 24-e délutáni faállítást, s 23-án estére terveztük a díszítést. Így reggelre hozza a Jézuska a  fát, délutánra az ajándékokat (egyszerre ennyi mindent ugyanis nem tud elhozni). 23-án este aztán annyira nem volt kedvünk mindehhez, hogy inkább elmentünk moziba, a fenyőfa meg maradt a garázsban.
24-én délelőtt a két nagyot Tóni átvitte a nagyszülőkhöz, Balázst pedig letettük aludni. Mire ebéd után hazaértek, Mazsola épp felébredt, s lehetett nagyot csodálkozni. 

S izgalom ide vagy oda, az előző éjszakai rémálmok - erről majd egy külön posztban - és nemalvás miatt Bálint és Kamcsi elaludtak. Addig a Jézuska megpakolta a karácsonyfa alját.

Délután öt óra: sütőben sül a vacsora, ajándékok a fa alatt, ünneplőben az egész család - egy kivétellel. K. Bálint még alszik. 

Nem könnyen, de sikerült végül kirobbantani a fiatalembert. A varázsszó felemlegetése ebben sokat segített. (A varázsszó: rakétás kilövős Villám McQueen-es autópálya, melyet hetek óta naponta többször emlegetett Bálint, hogy ő bizony olyant szeretne.)

Éneklés után aztán Bálint hordta az ajándékokat - kibontani is segített, még akkor is, ha nem is neki volt a csomag címezve. Aztán a nagy kupac cucc tetején két csapat alakult: a lányok babáztak, a fiúk rakétás kilövős Villám McQueen-es autópályát szereltek.

Többször felemlegettük, hogy bezzeg tavaly. Tavaly erre a napra voltam kiírva Balázzsal, aki nagy meglepetésünkre nem akart előbújni, s nagy pocakkal karácsonyoztunk. Most meg itt mászott, jött-ment közöttünk. Egy év milyen nagy idő...

Ui.: A karácsonyi menetrendre visszatérve: nagyon megtetszett Edináék megoldása. Fenyőfa vásárlás és díszítés közös családi program - akár már jóval szenteste előtt is, ahogy angoléknál szokás. Aztán a Jézuska csak az ajándékokat hozza. Persze ez esetben elmaradna a rácsodálkozás, a gyönyörködés a fában, ami idén megvolt. Nagyon cukin szemlélték, elemezték mi is van a karácsonyfán. Ugyanakkor ez a közös díszítés  csábító gondolat és nagyon  praktikus megoldás. Egyrészt sokkal jobb közösen fát díszíteni, mint egyedül. Másrészt nincs az a probléma, hogy mikor díszítsünk titokban. Ahogy egyre nagyobbak lesznek, úgyis egyre nehezebb ezt titokban megtenni. Arról nem is beszélve, hogy úton útfélen karácsonyfákkal találkoznak már november közepétől. Na de erre még van majdnem egy évünk, hogy újra átgondoljuk...

Jár a baba, jár

Még csak akkor, ha tol valamit, de Balázs megy! Legyen az szék, járássegítő vagy az ülőkéje, Balázs pár napja tolja őket és jár. Sőt szalad.

A rövid ideig való önálló állás még komolyabb egyensúlyozást kíván, de az is kipipálva:

Írtón élvezi új tudományát, hatalmasakat vigyorog és hangosan sikoltozik örömében. Ha tereptárgyakba ütközik, akkor vége a mókának. De már határozottan látszik a szándék, hogy meg is fordulna vele. Legnagyobb veszélyt Balázs nővére - közismertebb nevén Kamilla - jelenti: sportot űz abból, hogy elszedi Balázstól a járássegítőt és elkezd vele ő száguldozni... Meg kell küzdeni az eszközért.

Mézeskalács idén is

A tavalyi mézeskalács sütés nyerstészta evésbe, majd dobálásba torkollott. Ennek ellenére - vagy épp ezért - idén is újra nekifutottunk. Bálint már december elején emlegette a mézesezést. Ügyesen szaggatott, s ép darabok is kerültek ki a keze alól, bele a tepsibe. 

A 3-3 felállásnak köszönhetően - 3 gyerekre 3 felnőtt - flottul ment a szaggatás. Mami prezentálta az alapanyagot, azaz a tésztát, Kamilla és Bálint feldolgozta, Nagymama pedig fogta Balázst, hogy ne segítsen a feldolgozásban. 

S hogy én mit csináltam? Fényképeztem. :-) Na meg toltam meg a tepsiket a sütőbe. Egy-egy adag nagyon hamar kisült, s sötét árnyak lopakodtak a szélekre. A sütés végeztével aztán kiderült az ok: valamely résztvevő 250 fokra tekerte fel a hőfokot. Így persze bepuhulásra esély se volt, de végülis mindegy, mert így is jól fogyott. A maradékot másnap Balázzsal szépen kidíszítettük és becsomagoltuk ajándéknak. 

Bálint és a számok

Bálint mostanában számol. Megszámolja a kekszeket a tányérján, kisautókat a szőnyegen stb. Társasjátékban is dob, leolvassa hányat dobott és lép. Ezért gondoltam továbbléphetünk a naptár témakörre, ahol a számok napokat takarnak. No meg itt az advent, a számozott ajándékos zsákocskákkal, soha ennél jobb alkalom... Rajzoltam Bálintnak egy naptárt, a napokhoz berajzoltam mikor jön a Mikulás, a Jézuska, gyertyagyújtások, szülinapok stb. Ovi után hazaérve első dolog, hogy megnézzük Bálint naptárját: milyen nap van ma, milyen szám van odaírva és azt jól kipipáljuk.

Aztán megkeressük az ugyanolyan számot viselő adventi zsákocskát és a gyerekek villámsebesen feleszik annak tartalmát. Valakinek szaloncukor is jut, valakinek már csak az üres zsák.

Bálint már ügyesen felismeri a naptárban kinézett számot a zsákokon, 10-ig minden oké. Azonban a két számjegy egymás mellett még nem sok jelentést hordoz számára. A naptárat pedig következetesen térképnek hívja. Az azért továbbra is mindennapos kérdés, hogy milyen nap van ma, hiszen ahhoz események kapcsolódnak. Például ha vasárnap van, akkor nincs ovi, Apa nem dolgozik, s este hajat mosunk. Ezt (is) jelenti a vasárnap...

Mikulásra várva

Mikulásra várva épp (gumi)csizmapucolás folyik az előszobában december 5-én este. Soha ilyen tiszták nem voltak ezek a csizmák (főleg mivel előtte már én is dolgoztam velük egy komolyabbat).

No meg aztán éneklés is kerekedett illetve kerekedik azóta is esténként. Bálint továbbra is anyuka (anti)muzikalitásával, mint hozott alappal dolgozik. Kamcsi tavaly ilyenkor még nem beszélt, de az énekléssel már akkor is próbálkozott. Mostanra pedig énekesmadárka lett belőle. Ha pl. utazunk az autóban és unatkozik, akkor elkezd énekelgetni. Bárhol, bármikor, csak úgy. A Hull a pelyhes is idén már komplettebben  hangzik tőle. Az egyes sorok amolyan Kamillásan, azaz tetszőleges sorrendben követik egymást: 

Közben helyreteszi Bálintot, hogy ne beszéljen mikor ő énekel, továbbá megjegyzi, hogy nem volt szép dolog tőle, hogy mégis beszélt...

Fiús játékok

Tegnap reggel Balázs elkezdett hadonászni Bálint kardjával. Bálint pedig úgy érezte, ez kihívást jelent. S szabályosan kardoztak egyet, miközben Kamilla a kanapéról nézte őket egy babát szorongatva....

Balázs a legpasisabb kispasi lesz, erre már egyértelmű jelek utalnak.