December végén, a két ünnep közötti időszakot mindig Sopronban töltjük (kivéve persze tavaly). Így Balázs szülinapja Sopronban ért minket. Mamival és unokatesómékkal megünnepeltük hát a legkisebbikünket. Mint Bálintnak és Kamillának, Balázsnak is készült egy első szülinapos zabpelyhes-gyümölcsös "torta", amit először csak nézegettünk, örültünk neki.
Aztán Balázs nyomáspróbának vetette alá, majd kóstolgatta, kiszedegette a gyümölcsöket, elnyammogta őket. Végül a várakozásoknak megfelelően Balázsunk feldolgozta a cukrászati műremeket, hangos "óóó" felkiáltások közepette.
Tudván, hogy csúfos vége lesz a zabpehelycsodának (s mellesleg az íze nem egy gasztronómiai csúcsélmény), magunknak csináltunk egy csokis-mandulásat is. Bálint elfújta a gyertyákat, Apa bontott gyerekpezsgőt...
Jó volt. Ünnepségsorozat folyt. köv. jövő héten otthon. Ui.: Balázs megajándékozott minket a tortabontás után. Ülő helyzetből, teljesen kapaszkodás nélkül felállt. Egyszer, kétszer, sokszor. Felállt, kicsit imbolygott, visszahuppant és megint felállt. Nem adta fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése