A tavalyi mézeskalács sütés nyerstészta evésbe, majd dobálásba torkollott. Ennek ellenére - vagy épp ezért - idén is újra nekifutottunk. Bálint már december elején emlegette a mézesezést. Ügyesen szaggatott, s ép darabok is kerültek ki a keze alól, bele a tepsibe.
A 3-3 felállásnak köszönhetően - 3 gyerekre 3 felnőtt - flottul ment a szaggatás. Mami prezentálta az alapanyagot, azaz a tésztát, Kamilla és Bálint feldolgozta, Nagymama pedig fogta Balázst, hogy ne segítsen a feldolgozásban.
S hogy én mit csináltam? Fényképeztem. :-) Na meg toltam meg a tepsiket a sütőbe. Egy-egy adag nagyon hamar kisült, s sötét árnyak lopakodtak a szélekre. A sütés végeztével aztán kiderült az ok: valamely résztvevő 250 fokra tekerte fel a hőfokot. Így persze bepuhulásra esély se volt, de végülis mindegy, mert így is jól fogyott. A maradékot másnap Balázzsal szépen kidíszítettük és becsomagoltuk ajándéknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése