Az idei ádventi és karácsonyi időszakban valahogy nem sikerült annyira ráhangolódnom az ünnepekre. Mindenről inkább az jutott eszembe, hogy tavaly ilyenkor épp mennyire vártuk Mazsolát, vagy épp ekkor voltam ultrahangon vele stb. Most pedig az jut eszembe, hogy kora délután mikor ezeket a sorokat írom, egy évvel ezelőtt épp a szülőszobán fogtuk a kezünkben a szőke babánkat. (Nekem pedig borzasztóan mehetnékem volt, ezért behívtam a szülésznőt, hogy szereljen már le mindent rólam, mert én most kimegyek...)
Szóval Balázs baba egy éves lett! Már nem is baba ő, hanem egy kész kisfiú. Annyira ügyes, hogy nem győzünk rajta csodálkozni, mi mindent csinál már. Amit lát, azonnal utánozza és ő is csinálja. Látja például, hogy mi villával, kanállal eszünk. Az ölembe kéredzkedik, szerez magának evőeszközt és ő is bökdös, kanalaz.
S ha már az evésnél tartunk: Balázs nagy kajás lett! Sejtettem én ezt, hiszen rá van írva a kis hurkáira, de csak lassan indultunk el az evés útján. Egyszerűen neki nem hat hónaposan volt szüksége hozzátáplálásra, hanem 9 hónaposan. Mostanra aztán néha-néha már két bébiüvegnyi kaja is lecsúszik egy evésre. S van még szopi is, napi négyszer. No meg amikor mi eszünk, mindig megkínáljuk már mindennel. Legyen az nutellás palacsinta vagy épp popcorn. Ez utóbbival mondjuk nem kínáltuk meg, egyszerűen kiszolgálta magát. Bálint és Kamilla délutáni alvása alatt házimoziztunk egyet, amihez természetesen popcorn is dukál. Balázst egyszerűen nem tudtuk távol tartani a kukoricától. Bevett egyet a szájába, nyammogott kettőt, a kukorica eltűnt. S nyúlt a következőért. Imádta! A másik nagy kedvenc a mandarin. Napi két darabot szétnyomkod az ínyével, kifolyatja a levét, aztán lehajigálja a maradványokat.
De nem csak az asztalnál utánoz. Visszadobja a neki gurított labdát, tologatja a kisautókat, felrakja a korongokat a rúdra, ledönti és újrarakja.
S amikor Balázs játszik a nagyokkal, a járássegítőt maga előtt tolva száguld, vagy éppen kézen fogva vezetteti magát, mert sétálni akar, sokszor eszembe jut Bálintunk. Az, hogy ő ilyenkor, pont egy évesen tette meg az első
mászómozdulatokat, s ekkor ült fel először. Balázs pedig már hónapok óta pakolgatja az építőkockákat, s a legódarabokat. Persze az is igaz, hogy Bálintnak ennyi idősen nem is volt legója. Lehet, hogy csak a motiváció hiányzott? :-)
Balázs nagy játszópajtása Kamilla, aki állandóan bohóckodik neki, Balázs pedig teli torokból kacag. Kamilla lelkes partner a "babás játékokban" is, úgy mint pl. a fiókok kipakolása.
Az idill persze egészen addig tart csak, amíg valamely tárgyra mindketten igényt nem tartanak. Ha Balázs valamit elvesz, Kamilla visszaveszi tőle, adott esetben meg is torolja még a rossz tettet, Balázs pedig sír. A minap aztán újabb szintre léptünk. Balázs elvette, Kamilla visszavette és csúnyán nézett, Balázs pedig ezúttal nem hagyta annyiban, odamászott és megharapta Kamillát. Bizony nem úsztuk meg: a harmadik gyerekünk is harap. Minket is. Ebben a pillanatban épp a combomat. Azért mert nem rá figyelek, hanem itt irogatok...
2 megjegyzés:
Isten éltesse, sok boldog születésnapot neki!
Boldog szülinapot!!! :)
Megjegyzés küldése