Bálint első zsúrja

Az augusztus eleji szülinapra való tekintettel úgy döntöttünk, Bálint névnapját "zsúroztatjuk". Nem ő kezdeményezte ezt a zsúr dolgot, de amikor felvetettem, nagyon lelkesedett. Azonnal fel is sorolta a szokásos neveket, hogy kiket kell feltétlenül meghívni: három csoporttársát és közülük kettőnek az öccsét, akik a kiscsoportba járnak. Az öt fiú aztán végeredményként öt kislánnyal és azok szüleivel bővült, így volt komolyabb szülői közösség is (és a mieinkkel együtt 13 gyerek).
Készültem pár csoportos játékkal, álarcokkal, de ezzel nem arattam nagy sikert. Bálint még nem is tudta a feladatot, de kategorikusan kijelentette, hogy ő nem játszik. Így persze a "kemény mag" is dezertált. A többieket egyetlen dologgal sikerült rövid ideig lekötni, a csipeszelős versennyel (székszoknya aljára melyik csapat csípteti fel leghamarabb a csipeszeket). A fiúk sokáig elvoltak a lovagvárral, egyébként az általános őrjöngés a legtalálóbb a kialakult helyzetre.
A vacsora hívószóra aztán rendezett sorokba gyűlt mindenki, pár percre elcsendesedett a lakás. Majd kis idő múlva a torta hívószó hasonló hatást fejtett  ki. Dalt nem énekeltünk, mert névnapi köszöntéses dal nincs a repertoárunkban (van egyáltalán ilyen?), de a gyertyafújás megvolt. 

Bálintot leginkább egy űrhajós legófigura izgatta, amit az ikerlányoktól kapott. Ez sajnos a buli közepén eltűnt, ami komolyabban lehangolta az ünnepeltet, aki - mivel az izgalomtól délután nem aludt az oviban - fáradt is volt, így sírás lett a dolog vége. Szerencsére Domi valahol megtalálta az elveszett űrhajóst, így a végén sikerült Bálintot visszakapcsolni a körforgásba.