Legjobban az oviból hazafele lehet beszélgetni. Az itthoni felfordulásban már kevésbé elmélyült a diskurzus.
Minap Bálint az ovi előtt meglátott egy fát, amin most is valami furcsa bogyók vannak. Ennek kapcsán kérdezi már autóban ülve:
- Anya, milyen gyümölcs érik télen?
- Hm, semmilyen. De télen is vannak gyümölcsök, mint például az alma. Megérik ősszel, leszedik, elteszik és most is tudjuk enni. Meg van banán és mandarin is, de ezek nem nálunk teremnek, hanem ott ahol mindig meleg van.
- Az autóban?
Miután tisztáztuk, hogy hol van mindig meleg, előkerült az ott élő emberek bőrszíne. Kérdés Bálinttól:
- Miért feketék ott az emberek?
- Azért mert ott sokat süt a nap, és nehogy leégjenek. (Profi válasz, nem?)
- Akkor miért nem sárgák? Hiszen a nap is sárga. (Szintén profi következtetés...)
Másnap az ovis öltözőben "Misibácsitorna" után a szokásos felfordulásban (10 gyerek - 10 szülő - 5 testvér - 15 m2-en) készülődünk. Mellettünk diavetítésről van szó. Bálint is lelkesen újságolja, hogy nekünk is van diavetítőnk (új szerzemény). Erre a szomszéd kislány bedob egy diafilm címet, ami nekünk nincs meg. Bálint nem jön zavarba, felém fordul és azt kérdezi:
- Anya, letöltjük?
A letöltés kapcsán jut eszembe, hogy Tóni el is van képedve, hogy az ő digitalizált világába egy ilyen őskövület technika betörte magát. Főleg, amikor a notebookját és az iPad tokját használom alátámasztásnak diavetítőhöz. Ami mellesleg inkább egy projektornak néz ki, semmint hasonlítana a jó kis egyenszürke, hajlított hátú fémdobozhoz, amilyen nekem is volt gyerekkoromban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése