Van egy kolléganőm, akivel anno együtt vártuk az első babánkat, s pár nap különbséggel szültünk. Azt szokta mondani, hogy azért szeret olvasni minket, mert a sztori nem (csak) cseppfolyós, hogy milyen édesek a gyerekek, meg milyen tökéletes volt ez meg az... Én meg ilyenkor mindig kicsit elszégyellem magam, hogy hú biztosan megint negatívan fogalmaztam, mert a gyerekek tényleg cukik, s az "ez meg az" tényleg tök jó... De erről olyan uncsi írni. Meg hát ezt hajlamos az ember (jelen esetben én) természetesnek venni, s az foglalkoztatja, ami ettől eltér.
Na ez is egy ilyen poszt lesz. :-) A téma ugyanis Kamcsika új alvási szokásai. Kb. két hónapja kezdődött. Előtte is felsírt, esetleg átjött hozzánk éjjel, de semmi komoly. Aztán egyszer csak Kamilla két-három éjszakát átvirrasztott. Az ok: az ágya alatt kutyák vannak. Szó szerint remegett a félelemtől. Ez a félelme nappalra is kiterjedt. Volt olyan, hogy fényes nappal nem mert bemenni a szobába, mert a földön fekvő babaszoknyát messziről kutyának vélte. Az autóban pedig a mai napig csak úgy tudunk utazni, hogy ég az utastérben a lámpa, hogy lássuk, van e kutya az autóban.
Igazából nem tudom honnan jön ez a fóbia, főleg hogy az utcán nem fél a szembejövő kutyáktól. A mesében szereplőktől sem. Csak amolyan virtuális kutya félelem ez. Mostanában éjszakánként már nem emlegeti ezt, egyszerűen csak nem hajlandó egyedül aludni. Kell valaki, aki mellette van, lehetőleg szoros testkontaktusban. Bálinttal egy szobában, felkapcsolt kisvillany mellett elalszik 1-2 órát. Majd hangosan sírva kel. Ha ilyenkor Tóni a kanapén ülve nézi a TV-t, akkor Kami a kanapén alszik tovább békésen. Ha az asztalnál gépezik, akkor odaül mellé, s fejét az asztalra hajtva alszik. Ha már mindenki alszik, akkor jön hozzánk a nagyágyba. Ezt sokáig toleráltuk, de - szerencsére - van még másik két gyerekünk, akiknek olykor (sokszor) hasonló igényei vannak. Minap szombat reggel az alábbi felállásban ébredtünk (nagyágyban jobbról balra haladva): Bálint, Tóni, Balázs, én, Kami pedig keresztbe a lábainknál. Kiválóan lehet így aludni. :-)
Apropó keresztbe fekvés. Mióta Kamit visszahordjuk a helyére, alternatív módszerekkel próbálkozik a lelkem. Olykor nem mellénk fekszik be, hanem az ágy végébe a lábunkhoz (képzeld, hogy arra ébredsz, hogy valami szőrös van a talpadnál, pedig nincs is háziállatod...). Aztán ha Mami nálunk van, akkor Mamival alszik. Ez mindenkinek jó: Kami nincs egyedül, ha szerencsénk van a fiúk közül csak egy alszik velünk, hárman pedig egész kényelmes az ágy. Mami pedig még nem mert panaszkodni a kialakult helyzet miatt.
Komolyra fordítva a szót: Pár hónapos babaként mindhármuk tökéletes alvó volt. Azaz átaludták az éjszakát. Aztán változó korban, változó intenzitással elromlott valami. Minden éjszaka kelés van. Azonban Kamika mostani virrasztása és vándorlása kapcsán igazán tanácstalanok vagyunk. Bízunk benne, hogy ahogy jött, úgy el is múlik...
1 megjegyzés:
Valamelyik pszichomókus azt ajánlotta az ilyen esetekre, hogy találjunk ki valami olyan tárgyat, ami mellett megnyugszik. Ő a gyerekéve az csinálta, hogy vett neki egy rossz álom űző pizsamát, ami különleges erőkkel bír (pl semmiféle kutyát) nem enged a hordózója közelébe. :-) Mindamellett, hogy a gyereknek nem hazudunk elvet kénytelenek vagyunk megszegni, de azért, mert a gyerek fizikai épségét is veszélyezteti pl a nem, illetve kevés alvás.
Hát náluk hatott.
Nem tudom én mit tennék, de talán egy próbát megér.
De ez csak egy ötlet. Kár, hogy nem emlékszem melyik mókus írta.
Megjegyzés küldése