Balázsunk 16 hónapos. A hónap új szava: Apa. Reggelente feláll a kiságyában (még mindig velünk alszik egy szobában) és mutogat Tónira: Apa, Apa!
Balázs jár, fut, szalad, rosszalkodik és verekszik.
Rosszalkodás: Ami törékeny és túlélte Bálintot és Kamcsit, az Balázst nem éli túl és ripityára törik. Amely szekrényeket a két nagyobb soha nem nyitogatott és veszélyeztetett, azt Balázs tuti megtalálja. Nagyon pontosan tudja mit nem szabad, ilyenkor nagyokat vigyorogva szalad el a megszerzett kinccsel.
Iszonyú masszív és nem egy érzékeny típus. Ha beüti magát vagy kap egyet valamelyik tesójától, azt nem veszi nagyon zokon. Cserébe ő is verekedik, sajnos nem csak itthon. Az utóbbi időben minden délután azzal fogadnak a bölcsiben, hogy Balázs bizony verekedik. Főleg a "kicsiket" (mindenki idősebb nála, hiszen ő a legfiatalabb a csoportban) bántja. Mindezt hatalmas nagy vigyorgások közepette teszi. Azt hiszem igazából ő ezt játéknak tekinti, csak hát ez a másiknak fájdalmas. Rendszeresen püföli Bálintot is itthon, de Bálint irtó kedves vele és sok minden eltűr neki (amit Kaminak sose tenne).
Reméljük Balázst nem ítélik kényszerszünetre a bölcsiben, ahogy azt Bálinttal történt. Minap este ez volt a téma a vacsoraasztalnál. Tóni megkérdezte Bálintot (aki szintén elég kemény volt a bölcsiben, főleg harapásban volt erős): - Bálint, Te mindig jól viselkedtél a bölcsiben?
B: - Igen, jól viselkedtem...
Pszichomókusok szerint nem szabad összehasonlítani a testvéreket. Nos ezt tudván és figyelembe (nem) véve azért vonnék még egy párhuzamot a fiúk között. Minap Balázs a kertben küzdött egy játéktalicskával. Miután nem sikerült neki eltolnia, felemelte, mérgében jól megharapta a talicskát és messzire elhajította. Bálint a mai napig, közel öt évesen is így kezeli a hasonló helyzetek. Az autó biztonsági öve, amit 4-ből 1x nem sikerül elsőre becsatolni, már jól meg van harapdálva.
Szóval Balázs is méreggombóc. Ha már csupa "jót" írtam róla ebben a hónapban, akkor még egy sztori belefér. Balázsunk továbbra is nasikon él, normális kaját (kivéve fasírt és lencsefőzelék) nem hajlandó magához venni. Minap este már nagyon éhes volt, melegítettem neki "normális kaját", gondolván, hogy most kiéhezve majd megeszi. Na egy akkora hiszti lett belőle, hogy 30 perc sírás után álomba zuhant. S ébredés után se ette meg...
Mazsikának tehát vannak elképzelései a dolgokról. Ettől nehéz eltántorítani. Ha viszont azt kapja amit szeretne (pl. kakaós cornflakes), vigyorog mint a vadalma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése