Egyik nap két óra közti szünetben láttam, hogy van egy nem fogadott hívásom a bölcsiből. Ez ugye sosem jelent jót. Miközben tárcsáztam, azon gondolkodtam ki tudna most elmenni a bölcsibe, mert nekem még meg kell tartanom egy szemináriumot. Kiderült, hogy Kamcsa elesett a motorral és csúnya sebe lett az állán. Az is kiderült, hogy közben beszéltek Apukával, aki szerint ha még egyben van a gyerek, akkor maradhat. Így délután mentem érte, de melegen ajánlották, hogy mutassam meg dokinak, kell e foltozni a sebet. Ekkor jártunk először a sebészeten. Varrni, ragasztani nem kellett, csak kipucolták a bibit és kaptunk egy jókora kötést. Hétvégére leesett a kötés, bevarrosodott a seb, s hogy jól szellőzzön, nem is tettünk rá új kötést. Ez hiba volt. Két nap múlva ugyanis ismét hívtak a bölcsiből: Kamcsa elesett a motorral és most rögtön menjek érte. Mentem is, onnan pedig mentünk vissza a sebészetre. Ezúttal tényleg felrepedt, s összeragasztották 3 csíkkal. Pár nap múlva pedig újabb kötözésre voltunk hivatalosak. Kami egyébként egy hős volt, egyszer sem sírt. De azóta is motorozik (egyelőre védőtapasszal az állán).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése