Máté a hétvégén elballagott a középiskolából, ez alkalomból ismét Szentgotthárdon voltunk.
A ballagás előtt és után a gyerekek a szokásos programot futtatták. Megetették a szomszéd tyúkokat, a házigazdák macskáit (Bálint úgy belejött, hogy a másnapi ebédnek szánt csirkét is elkezdte kihordani a macskáknak), bukósisakot és motort próbálgattak, ment a foci stb.
Idén új versenyzővel is bővült a csapat. Balázs minden háziállat előtt megállt és nagy mutogatások közepette közölte, hogy "ajjaj" vagy "jaja". Második napra már nagyon felbátorodott és fizikai kontaktust is kezdeményezett. Míg Bálint nagyon kedvesen és szakértően simogatta a cicákat, Balázst egy idő után le kellett állítani, mert féltem, hogy a cica bizony zokon veszi amit tőle kap.
Balázs egyébként is lefoglal mostanában egy teljes embert. Megy mindenhova, nagyon akar mindent, főleg a tilosban járni: úttestre nevetve lerohanni, mert az vicces; cica farkát meghúzni, mert az vicces; díszvirágokat letépkedni, mert az vicces; kavicsot enni, mert az biztosan finom, de legalábbis biztosan nem helyesli anyukája... Így hát hétvégén (is) nyomkövetőt játszottam: Balázst két méter sugarú körön kívül engedni bátorság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése