Szánkózás helyett :-)

Elég fura viszonyok vannak az időjárásban, így karácsony másnapján nem szánkózni mentünk, hanem a ház elé biciklizni. Bemelegítés gyanánt a gyerekek a motorokkal azért "csúsztak" egyet...

Balázs-ünnep

Balázs szülinapja nem túl praktikus közelségben van a karácsonyhoz. De még mindig jobb időpontra esik, mint amit eredetileg jósoltak (december 24-re voltam kiírva). Olyan szempontból azonban szerencsés az időpont, hogy két ünnep között mindig együtt vagyunk ráérünk ünnepelni, akár pont a napján is. Sopronban, Maminál.

Szülinapján Balázs szokatlan módon már korán elpilledt, ezért Petiékkel nélküle ebédeltünk. De a tortával természetesen megvártuk, hogy az ünnepelt felébredjen. Mami sütött csokis-mandulás tortát, s meggyújtottuk a gyertyákat. Aztán gondoltam lefotózom kétévesünket, ahogy próbálkozik a gyertya elfújásával. Két évesen se Bálint, se Kamcsi nem tudta elfújni a gyertyát. De mire bekapcsoltam volna a fényképezőt, Bali már mindkét gyertyát elfújta. Kicsit ő is meglepődött, hogy a gyertyák már nem égnek. Na gondoltam velem nem szúr ki, újra meggyújtom neki. :-) Mire szememhez emeltem a fényképezőt, megint elfújta. Nagy boldogon közölte, hogy: "Elfújtam, összeset. Ügyes vagyok." Harmadszori meggyújtásra aztán sikerült lefotózni az ügyes fiút gyertyafújás közben:

Kamika - aki szintén ünnepelt volt, hiszen ugyanez nap van a névnapja - kiélvezte, hogy Keresztanyja itt van és foglalkozik vele:

Kami simán bevállalta, hogy ő akkor most elmegy Hugival (ahogy ő mondja: Bugival) és a többiekkel Szentgotthárdra. Mondjuk nyárig.

Balázs 2 éves

Balázsunk két éves. 14,3 kg, 16 foga van, 23-24-es lába és még mindig nagyon jó kedélyű kisfiú. 

Balázs az utóbbi hetekben elkezdett beszélni. Napról, napra többet mond. Amikor december első felében öt napig távol voltam, teljesen ledöbbentem, hogy mennyit fejlődött a beszéde ez idő alatt. Már nem csak szavakat mond, hanem kisebb mondatokat is. Minap elalvás előtt (ami ezúttal ebéd előttre esett) még az álomba zuhanás előtt közölte: "Ebéd után eszünk csokit, jó?" :-)

Érdekes látni, hogy igazából nem tőlünk tanul beszélni, hanem Bálintot és Kamit utánozza. Épp ezért nála kimaradt, hogy saját magára azt mondaná, hogy "Balázs", vagy hogy "Te" (ahogy mi hívjuk). Saját magáról első személyben beszél és mindent nyelvtanilag helyesen mond. Pl.: "Én is akajok."

Bali pont annyira cuki és imádnivaló, mint amilyen eleven (szinoníma: rosszcsont). Ha egy fél percig nem figyel rá az ember, akkor már biztos valami illegálison tevékenykedik. Otthon már gyakorlatilag mindent eltettünk (vagy eltört, tönkrement stb.), amire nézve Bali veszélyes lehet. Komoly felügyeletre akkor van szükség, ha valahova megyünk. Itt az elől hagyott tárgyakat, nyitható fiókokat, szekrényeket Bali mindig fedezi fel. Gyógyszereket megkóstolja, körömvirágkrémet gyapjúszőnyegbe mélyen bedolgozza, bárszekrények és borospoharak tartalmát módszeresen üríti. 

Bence, Bali keresztapja az együtt töltött karácsonyi délután után így búcsúzott tőlem: "Sok erőt kívánok Balázshoz!" Igyekszünk...:-)

Boldog születésnapot kisBalázs!

És a további karácsonyi napok

Karácsony napjaiban nagyon kényelmesen szoktunk lenni. Szenteste otthon, majd a további napokon átmegyünk Tóni szüleihez, azaz Nagymamához, Nagypapához és Bencéhez. Természetesen ide is jön a Jézuska, úgyhogy a gyerekek nagy várakozással vannak indulás előtt. Bemelegítésként volt egy kis karácsonyi versolvasás ebből. Nagymama nálunk találkozott először Bartos Erika egyik verseskötetével, s azóta nagy rajongója lett verseinek.

Olvasói kör kibővítve további nagyszülővel és unokával:

25-én nagyobb, 26-án pedig még nagyobb körben ünneplünk a nagyszülőknél. Karácsony második napján ugyanis nemcsak az unokatestvérek, hanem a gyerekek szempontjából nézve a másodunokatestvérek is összegyűlnek. Légi felvétel egy kisebb csoportosulásról:

Bálint azért megkérdezte, hogy miért volt ilyen sok felnőtt és miért volt ilyen kevés gyerek... :-)

Szenteste

Karácsonyi menetrendünk ugyanaz volt, mint tavaly. Úgy döntöttünk, nem díszítünk karácsonyfát 23-án éjjel, hanem majd 24-én délelőtt. Tóni először a játszótéren, majd pedig a nagyszülőknél legeltette a gyerekeket, míg én díszítettem a karácsonyfát, Mami pedig az esti vacsorát készítette elő. Ebéd után hazajött a csapat, s Bálint már az ajtóban érdeklődött, járt e nálunk a Jézuska. Természetesen járt, de még csak karácsonyfát hozott, mert nem bírta el egyszerre a fát és az ajándékokat is. Kamilla és Bálint örömmel megszemlélték a fát, s rohantak az oviban készített díszeikért, hogy azokat is feltegyék a fára. 

Balázsunk azonban nem volt ilyen lelkes. Míg a Mikulás elé bátran odaállt, a karácsonyfa látványára inába szállt a bátorsága és sírásra görbülő szájjal Apa kezéből szemlélte a nappali új elemét.

Itt kell megjegyezzem, hogy Balázs hamar megbarátkozott a fával, mert este már két kézzel próbálta róla lehúzni a szaloncukrokat (amik először még bon-bon névre hallgattak, de karácsony másnapjára már a szaloncukor is bekerült az aktív szókincsbe).

Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A fa lelkes illetve kevéssé lelkes megszemlélése után délutáni alvás következett. Mindhárman aludtak, ami mostanában egyre ritkábban fordul elő. Kami korábban ébredt, ezért ő mesenézésre volt ítélve a hálószobában. Aztán mikor a fiúk is felkeltek, mindenki csinosan felöltözött, s akkor lehetett kimenni a nappaliba, amikor meghallották a Mennyből az angyalt. Csillagszóró, éneklés.

Mindenki két csomagot kapott, plusz egy nagyobb méretű közös ajándékot. A Jézuska jó fej volt, ezért idén nem (csak) neveket írt a csomagokra, hanem rárajzolta a bölcsi / ovis jeleket is, ezért mindenki hamar megtalálta a neki szánt csomagokat. A játékok többsége a szerepjáték tematika köré szerveződött. Bálint egy lovag (hivatalosan gladiátor) jelmezt kapott, Kami pedig Csingiling jelmezt (Pán Péter mese). A karácsonyi ünneplős ruhák így kb. 20 perc után lecserélésre kerültek az új szerzeményekre.

Adventi készülődés

Az idei ádvent elég rövidre sikerült. A rövidséget betegségeknek és az én távollétemnek köszönhetjük. Még november elején hazahozott Balázs egy köhögős bacit. Természetesen a bölcsiből. Ott tenyésznek a legmasszívabb fajták. Két hét alatt kikúráltuk (majd utána közel egy hétig egészséges is maradt). Pont mikorra Balázs megkapta az egészséges igazolást, én teljesen kidőltem. Iszonyú köhögés, tüdőgyulladás (bár a röntgen nem mutatta ki, a doki nyugtatott, hogy ez bizony az), s három hét antibiotikum. Mire nagyjából kikeveredtem belőle, Bálint egy hasmenéses-hányós vírussal lepett meg minket. Úgy irigylem azokat, akik nem kapják el a betegségeket a gyerekektől. Én mindent elkapok és sokkal nehezebben keveredek ki. Egy ismerősöm erre kifejlesztett fertőzéselmélete szerint a családon belüli 2. és további fertőzések törvényszerűen rosszabb lefolyásúak. Ha mondjuk Bali hazahoz valamit, benne mutálódnak a bacik / vírusok, alkalmazkodnak az ő szervezetéhez. Mivel a szülő / testvér elég hasonló genetikai állománnyal rendelkezik, ezért ő ezt a mutánst már nehezebben győzi le. Nem tudom van e valós orvosi alapja mindennek, de logikusan hangzik.

Mindezek után aztán december második hetében elmentem 5 napra Brüsszelbe. Hogy minden gördülékeny legyen, minden napra előre be volt osztva, hogy Mami és bébiszitter hogyan mozgatják haza a gyerekeket és vigyáznak rájuk, amíg Tóni haza nem ér. S ha valami esemény van, még Nagymama is be tud segíteni. Na ehhez képest hétfőn, az első napon Mami és a bébiszitter esett ágynak, majd másnapNagymama is. Harmadnaptól pedig Balázs is kidőlt a sorból (ismét). A hátralévő időben Tóni egyedül lavírozott az óvoda, az otthon maradt betegek és a munkahelye között.

Hazaérve már csak egy hétünk volt karácsonyig, sok-sok karácsonyi ünnepséggel, baráti vacsorával. Mikor november elején interneten megrendeltem a gyerekek szinte összes karácsonyi ajándékát, nem gondoltam volna, hogy az utolsó napokban még ilyen rosszul fogok állni az előkészületekkel.

Mézeskalácssütésre azért sikerült tegnap sort keríteni. Idén már nagyon kitartóan szaggattak a gyerekek, Bálint a tepsibe is ügyesen berakosgatta a kész darabokat.

Négyszemközt a Mikulással

Minden évben megyünk találkozni a Mikulással az irodánkba. S az a tapasztalat, hogy minél nagyobbak a gyerekek, annál inkább foglalkoztatja őket ez a dolog. Aztán pár év múlva gondolom pont ellentétes lesz ez a tendencia, de most éppen nagy toporgás volt a Mikulás előtt. Bálint, Áron és Kami alig bírták kivárni a sorukat:

Bali egy bátor kétéveshez méltóan egyáltalán nem sírt a pirosruhás embertől, illendően meghallgatta a neki intézett szavakat és átvette a csomagot.

 Aztán Kamcsi következett konzultációra. Bár kérte tőle a Mikulás, énekelni nem énekelt neki.

Végül Bálint következett:

Évről évre felmerülő probléma, hogy a Mikulás ünnepségsorozat végére olyan mennyiségű édesség halmozódik fel itthon, hogy az egész évre elegendő (szerintem, szerintük persze nem). Tavaly az lett a megoldás, hogy a szerzemények egy részét eltettem, hogy aztán majd apránként elővegyük. Na ennek az lett a vége, hogy most bukkantam rá a tavalyi, már rég lejárt édességekre.

Miután nemrég három jó nagy cipősdobozt telepakoltunk "kinőtt" játékokkal, s szépen becsomagolva Tóni elvitte az átvevőhelyre, idén az lett a megoldás, hogy a Mikulás-napi édesség halom egy része is cipősdoboz adományként lett újrahasznosítva.

Csizmapucolás

Itt éppen azt imitálj a csapat, hogy az egyébként tiszta gumicsizmákat kipucolják. Hogy aztán kitegyék az ablakba, arra számítva, hogy hoz is bele valamit a Mikulás...

Bálint már jó előre közölte, hogy ő le sem fekszik, mert megvárja a Mikulást, mert látni szeretné, amikor megérkezik az ajándékokkal. Na ezt persze nem magától találta ki, hanem az Anna, Peti, Gergő-ből merítette e kiváló ötletet. Szerencsére hamar letett róla.

Meggyújtottuk az első gyertyát

Egyelőre inkább Mikulás-várásban vagyunk, de azért meggyújtottuk az első gyertyát az ádventi koszorún. 

 Volt némi közös dalolászás.