2013. december 8., vasárnap

Négyszemközt a Mikulással

Minden évben megyünk találkozni a Mikulással az irodánkba. S az a tapasztalat, hogy minél nagyobbak a gyerekek, annál inkább foglalkoztatja őket ez a dolog. Aztán pár év múlva gondolom pont ellentétes lesz ez a tendencia, de most éppen nagy toporgás volt a Mikulás előtt. Bálint, Áron és Kami alig bírták kivárni a sorukat:
Bali egy bátor kétéveshez méltóan egyáltalán nem sírt a pirosruhás embertől, illendően meghallgatta a neki intézett szavakat és átvette a csomagot.
 Aztán Kamcsi következett konzultációra. Bár kérte tőle a Mikulás, énekelni nem énekelt neki.
Végül Bálint következett:
Évről évre felmerülő probléma, hogy a Mikulás ünnepségsorozat végére olyan mennyiségű édesség halmozódik fel itthon, hogy az egész évre elegendő (szerintem, szerintük persze nem). Tavaly az lett a megoldás, hogy a szerzemények egy részét eltettem, hogy aztán majd apránként elővegyük. Na ennek az lett a vége, hogy most bukkantam rá a tavalyi, már rég lejárt édességekre.
Miután nemrég három jó nagy cipősdobozt telepakoltunk "kinőtt" játékokkal, s szépen becsomagolva Tóni elvitte az átvevőhelyre, idén az lett a megoldás, hogy a Mikulás-napi édesség halom egy része is cipősdoboz adományként lett újrahasznosítva.

Nincsenek megjegyzések: