Karácsonyi menetrendünk ugyanaz volt, mint tavaly. Úgy döntöttünk, nem díszítünk karácsonyfát 23-án éjjel, hanem majd 24-én délelőtt. Tóni először a játszótéren, majd pedig a nagyszülőknél legeltette a gyerekeket, míg én díszítettem a karácsonyfát, Mami pedig az esti vacsorát készítette elő. Ebéd után hazajött a csapat, s Bálint már az ajtóban érdeklődött, járt e nálunk a Jézuska. Természetesen járt, de még csak karácsonyfát hozott, mert nem bírta el egyszerre a fát és az ajándékokat is. Kamilla és Bálint örömmel megszemlélték a fát, s rohantak az oviban készített díszeikért, hogy azokat is feltegyék a fára.
Balázsunk azonban nem volt ilyen lelkes. Míg a Mikulás elé bátran odaállt, a karácsonyfa látványára inába szállt a bátorsága és sírásra görbülő szájjal Apa kezéből szemlélte a nappali új elemét.
Itt kell megjegyezzem, hogy Balázs hamar megbarátkozott a fával, mert este már két kézzel próbálta róla lehúzni a szaloncukrokat (amik először még bon-bon névre hallgattak, de karácsony másnapjára már a szaloncukor is bekerült az aktív szókincsbe).
Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A fa lelkes illetve kevéssé lelkes megszemlélése után délutáni alvás következett. Mindhárman aludtak, ami mostanában egyre ritkábban fordul elő. Kami korábban ébredt, ezért ő mesenézésre volt ítélve a hálószobában. Aztán mikor a fiúk is felkeltek, mindenki csinosan felöltözött, s akkor lehetett kimenni a nappaliba, amikor meghallották a Mennyből az angyalt. Csillagszóró, éneklés.
Mindenki két csomagot kapott, plusz egy nagyobb méretű közös ajándékot. A Jézuska jó fej volt, ezért idén nem (csak) neveket írt a csomagokra, hanem rárajzolta a bölcsi / ovis jeleket is, ezért mindenki hamar megtalálta a neki szánt csomagokat. A játékok többsége a szerepjáték tematika köré szerveződött. Bálint egy lovag (hivatalosan gladiátor) jelmezt kapott, Kami pedig Csingiling jelmezt (Pán Péter mese). A karácsonyi ünneplős ruhák így kb. 20 perc után lecserélésre kerültek az új szerzeményekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése