Csomagbontás

Idén rekordméretű fát hozott nekünk a Jézuska. Terebélyessége miatt okozott némi gondot a mozgatása, de hárman azért megküzdöttünk vele. A legfontosabb persze a fa alatt várakozó csomagok voltak, amik ezúttal sem maradtak sokáig szépen becsomagolva.
Bontás...

 ...és szakszerű felavatás.

Buli

Ahogy a gyerekek mondják: tegnap buli volt nálunk. Társaságban nem volt hiány, 0,5-8 éves korig szóródott a gyerekcsapat. Egyszer 17-et számoltam belőlük. Többször nem próbálkoztam.

A játék hevében az evés mindig másodlagos, ezért Kami tegnap este fél tizenegykor, miután mindenki elment, szólt, hogy most már vacsorázni kellene... Szerintem meg lefeküdni kellene...

Mézesdíszítés

Régebben mindig csináltam cukormázat, s rengeteg időt töltöttem a mézesek kidíszítésével. Amikor meg egymásra pakoltuk őket, fele cukormáz lejött. Idén új módszert vezettünk be. Mindenki magának díszít cukormázas dekortoll segítségével, aztán az aktuálisan elkészült remekművet jellemzően mindjárt meg is eszi.

A fiúk nem sokat foglalkoznak az esztétikával (vagy fura ízlésük van), de Kami odateszi magát és kitartóan díszít.

Egy mézeslány Kamitól:

S egyszer csak szembejött a Mikulás

Még nincs is december 6, de már több Mikulás-élményen túl vannak a gyerekek. Talán ez az utolsó év, amikor fenntartás nélkül mindegyik gyerek hisz benne. Kaminál és Balázsnál járt az oviban a Mikulás. Nem is akármelyik: az igazi Mikulás járt náluk tegnap. Bálintéknál az iskolában azonban "nem az igazi Mikulás" járt, ugyanis "neki vattaszakálla és borostája volt, mint apának". Hát lassan felismerszik a jelmez mögött az ember...

Mindenesetre most az a téma nálunk, hogy hány Mikulás van és hogy melyik igazi, melyik nem. Tegnap este úton Sopronba az egyik faluban egyszer csak szembejött az igazi Mikulás. Kikanyarodott elénk egy lovaskocsin, s integetett. Ma pedig hazafele tartottunk az adventi vásárból, amikor egy kedves kis manó beinvitált minket az egyik étterembe, hogy találkozzunk a Mikulással. Bálintnak persze esze ágába sem volt bemenni. Balázsnak azonban nem kellett kétszer mondani. Odament hozzá, s Kamival énekeltek egyet.

Aztán mindenki kapott egy kis csomagot és hazamentünk cipőt pucolni, ablakba kitenni ...

Aktuális hobbik

Mostanában rákaptunk a kártyázásra. Azzal kezdődött, hogy kiesett Kami első tejfoga. Tóni persze jött a fogtündéres dumával: ha Kami beteszi a fogát a párna alá (praktikusan az ágya mellé), akkor a fogtündér kicseréli a fogát az éjszaka leple alatt egy ajándékra. Ez persze azzal jár, hogy ott állok este 10-kor és másnap reggelre kell valamit varázsolni. Így került elő az elfekvő készletből egy pakli jégvarázsos (mi más?) kártya, amivel többek között Fekete Pétert lehetett játszani. Ez nagy sikert aratott. Aztán Tóni beszerzett egy pakli junior Uno-t, s azóta megy az Uno-zás. Csak úgy, maguktól is leülnek és az első összeveszésig játszanak (kb fél óra). Úgy vettem észre, hogy az Uno kevésbé stresszes, mert nincs benne Fekete Péter, aminek a birtoklása igencsak meg tudja viselni a fiúkat.

A másik aktuális kedvenc a kekszgyártás. Egy kallódó Tchibo-s katalógusban Bálintnak megtetszett a keksznyomda. Valamiért rákattant, így Mami vett egyet, s rövid időn belül többször tesztelni kellett.

Off-topic: Mondtam már...?

Mondtam már, hogy épp akkora kezem van, mint Angelina Jolie-nak?

Cannes, 2015 október

Rossz példa lettünk

Ma megdöbbentő felfedezést tettem. Rosszul ütöttem be a blog címét, ezért a google keresési eredmények jöttek fel, benne egy másik bloggal. Az egyik blogbejegyzésben pedig megtaláltam egy általam évekkel ezelőtt készített képet, amint a közel 3 éves Bálint ugrál a kanapén, Kami pedig nézi. Képünket egy gyerekneveléssel foglalkozó blog használta fel, mentségükre legyen mondva, a forrást lehivatkozták. Ez itt az.

Ilyen képet azóta is bármelyik nap tudok készíteni, csak most már három gyerek ugrál a kanapén. És az a jobbik eset, ha ugrálnak. A rosszabbik eset, ha verekednek. Küldjek még képet nekik?

Kamilla baletton

Kamilla már tavaly elkezdett vágyódni arra, hogy menjen balettra. Ez a vágyódás főleg külső forrásokból táplálkozott, így vártam, hogy majd lecseng. Ugyanakkor meg nagyon szereti illegetni-billegetni magát, így aztán szeptembertől mégis bevállaltam, hogy heti egy alkalommal elviszem valami közeli helyre táncolni.  

Így esett, hogy beiratkoztunk a Grace-be. Mivel még egy hónap után is akart menni Kami, immár ruhát és cipőt is vettünk neki: 

A konty ugye kötelező(en ajánlott). Vettem egy célszerszámot kontykészítésre de még van hova fejlődnöm. Óra előtt a lányokkal, Kami hason:

Ugyanebben az időben Bálint fejlesztő tornán van, Balázs pedig velem várja, hogy vége legyen a balettnak. Amíg világos volt, addig a szomszédos játszótéren bandáztunk. A fél óvoda ilyenkor a környéken lebzsel.

Mióta a téli időszámítás van, azóta várakozás perceit játszóterezés helyett mesenézéssel töltjük. S közben meglessük Kamit, hogy miket csinál balettórán. Jellemzően jól szórakozik, de főleg a lányokkal bohóckodik, balettos fegyelemnek még nyoma sincs.

Kerti munka

Mióta saját kertünk van, némileg megnövekedtek a ház körüli teendők. Pedig nem visszük túlzásba. Balázs egyébként a főkertészünk, ő imád kint tevékenykedni. Több kosárnyi diót és mogyoró összeszedett az elmúlt hetekben Mamival, amiből más sütemény is készült. Tóni a fűnyírásra, majd a falevélgyűjtésre kattant rá. Ez utóbbiban a gyerekek részvételét is elvárja. 

Összegereblyézik:

 Bezsákolják:

 És a főkertész tovább dolgozik, saját gyerekgereblyével:

Ebben az a jó, hogy minden hétvégén lehet csinálni, hiszen folyamatosan újratermelődik a levél. Amikor ezeket a sorokat írom, a gyerekek ma is túl vannak egy hosszas falevél-gereblyézésen és jutalomból elmentek moziba. 

Balázs, a büszke ovis

Két hónap elteltével is nagyon örülök annak, hogy ovit váltottunk. Balázs nagyon szereti az ovit és őt is nagyon szeretik az oviban. Népszerűségének oka kettős. Egyrészt Balázs köszönöm. Megáll a csoportszoba ajtajában és fennhangon, név szerint köszönti a bent lévő óvónénit: "Csókolom Marcsi néni!". Ez persze nagyon bejön az óvónéniknek. De nemcsak őket tünteti ki Bali, hanem bárkit akit ismer: "Szia Julcsi anyukája!" és a gyerekeket is "Szia Csuzdi Emma!". Vicces (és persze örömteli) ezt látni, főleg miután van olyan gyerekünk is, aki nagycsoportos korában is a hátam mögül somfordált be az ovis csoportba és ha nem volt nagyon muszáj, inkább nem szólt az óvónénikhez.

Balázs népszerűségének másik oka, hogy minden iránt nagyon érdeklődik és lelkesen csinálja az ovis feladatokat. Mostanában pl. állandóan logico-zik. S valóban sokat tanul, legjobban talán a tornát szereti. Mindig bemutatja, mit tanult.

Balázs emberábrázolása a kiscsoport elején:

Peonza mánia

Bálintnak időnként eszébe jutnak dolgok. Valahol látott valamit, s bekattant neki, hogy WC papír gurigákat fessen. Persze a többiek is követték.

A suliban pedig azt látta, hogy a szomszédos 4. osztályos gyerekek szünetekben egy golyószerűséggel és egy madzaggal játszanak. Aztán már nemcsak a negyedikesek, hanem az ő osztálytársai is. Persze neki is kellett ilyen, de még a nevét se tudtuk. Amikor megtudtuk, akkor se lettünk okosabbak. Még nem hallottunk előtte a peonzáról. Bálint addig rágta a fülünket, hogy gondoltuk akkor veszünk neki egyet. A beszerzés se volt egyszerű, végül Mami hozott Sopronból egy piros, sárkányos peonzát. Öröm és boldogság. Aztán elkezdődött a gyakorlás, mert nem olyan egyszerű kipörgetni a cuccot.
Következő napokban Bálint vitte magával a peonzát a suliba is és a szünetekben játszott. Ezt meg is örökítette egy rajzban:

Majd jött a szomorú pillanat, amikor is peonza beesett a folyosón a lépcső alá, s nyoma veszett. Erről készült az alsó rajz. A peonza karrierjének mégsem ez vetett véget. A peonzát ugyanis a szomszéd osztályból valaki megtalálta és visszakaptuk. Ugyanakkor egy másik kisfiú egy túl jól sikerült pörgetéssel és dobással eltalálta a lámpabúrát a folyosón, így a peonzát kitiltották a suliból. Itthon azért még mindig sláger.
A rajzokat Bálint délutánonként a napköziben csinálja, szinte minden nap van egy termés. Néha beakad a lemez és egy témát többször feldolgoz:

Boldog szülinapot Apának



Kamilla hercegnő apával a családi házavatóval egybekötött születésnapozáson

Őszi erdő

Idén már Balázs is teljesen "használhatóvá"  vált. Azaz gyakorlatilag mindent tud ő is csinálni, mint nagyok. Délutáni alvás nélkül is megvan hétvégente (aztán az oviban bepótolja), így már ehhez sem kell alkalmazkodnunk. Gyakori hétvégi program, hogy reggeli után, azaz nem korábban mint 11 óra, útnak indulunk. Na nem azért megyünk ilyenkor, mert a gyerekek húzzák a lóbőrt, hanem mert hagynak minket aludni. Ők hétvégén is felkelnek legkésőbb 7-kor, aztán mesét néznek. Ennek hosszú mese esetén is vége van 8.30-kor. Aztán játszanak. Néha bejönnek persze mindenféle kérdéssel (Anya, ma vasárnap van? Anya, hol a ragasztó?) és kéréssel (Húzd fel a jelmezen a cipzárt!), de alapvetően elvannak. Ennek persze az az ára, hogy iszonyú kupit csinálnak a játszószobában és a nappaliban. Továbbá miután egy idő után megéheznek, mindenfélét összeesznek. Így mire mi felkelünk nem éhesek és hatalmas rendetlenség van. Na de hát a sokáig alvásnak ára van.

Visszakanyarodva az eredeti sztorihoz: előbb-utóbb elindulunk kirándulni, s 2 vagy akár 3 órát egy pihenővel már tudunk menni, anélkül hogy bárkit is vinni kellene. Balázs mindig talál rengeteg kincset az erdőben.

Néha pedig közösen gyűjtünk valamit: itt épp a Lővérekben egy zacskó szelídgesztenyét . Sajnos elég kicsit zacskót. De azért megsütöttük otthon.

 Ködös Normafa:

Kirakó verseny

A játék lényege, hogy az itthon fellelhető összes kirakót össze kell rakni. Aztán napokig, hetekig nem engedni szétszedni.

Egyúttal a még ki nem pakolt dobozokat is megörökítettük a háttérben. Hátha egyszercsak kerül majd a helyére bútor, így minden dobozt ki tudunk pakolni, s el se hisszük hogy így nézett ki valamikor a nappali.

Bálint, az iskolás

Bálint már egy hónapja jár az iskolába, s még nem is ejtettem róla szót. Pedig hát igencsak meghatározza ez a mindennapokat. Szerencsére az iskola nincs túl messze. Első nap pont akkor kezdődött az évnyitó ünnepség a suli udvarán, amikor hazaértem. Ezt onnan tudom, hogy hallottam itthon a kertben a hangosbeszélőt. De hát ahhoz, hogy 7.45-re beérjünk, azért 7-kor fel kell kelni. Bálint jellemzően ekkorra már felkelt, időnként azonban ébresztgetni kell. Szerencsére szeret iskolába járni. Az egyetlen szívfájdalma, ami miatt neheztel reggelente, hogy már nem nagyon marad ideje mesét nézni. 

Majdnem minden héten ültetés van, mindig máshol, mások mellett ül. Nem túl részletesen nyilatkozik az iskolában történtekről. A "mi volt ma a suliban" című kérdésre egyfajta válasz érkezik. "Jó". Amikor spontán eszébe jutnak dolgok, akkor azért megosztja velünk, hogy

- sajnos nem túl erős (?), mert nem tudja megcsinálni a torna órán a feladatokat

- piros pontot kapott, mert jól viselkedett (bár most már kezd leesni neki, hogy a piros pont inkább a jó feladatmegoldásért jár)

- valaki csúfolkodott az osztályban, s ezt megbeszélték közösen a tanító nénivel, hogy nem szabad, mert fáj a másiknak, de szerencsére őt nem csúfolták

- szerzett egy barátot, így már két barátja van...
- vagy éppen neki nincs barátja az iskolában

- időnként előad csujjogatós versikéket és kísérő mozdulatokat (a mindennapos testnevelés keretében a hétfői reggeli tesi helyett néptáncóra van)
És egyéb hasonló fontos dolgok. 

Életkép: Bálint bepakolja az iskolatáskáját a napközi végén.

 

Új ovi, mindenkinek

A nyári szünet után egy hétre mindenki visszatért még a régi helyére: a nagyok az oviba (Bálint is), Bali pedig a bölcsibe. Augusztus végén viszont végleg elbúcsúztunk a bölcsitől. Elbúcsúztunk a szeretett gondozónéniktől, s az épülettől ahova hosszú éveken át minden (munka)nap jártunk. S lőttünk egy utolsó képet Balázs szekrénye előtt:

S nem így terveztük, de a szomszédos ovitól is búcsút vettünk aznap. Kamilla a nagycsoportot már máshol fejezi be, nevezetesen ott, ahova Balázs jár szeptember 1-től.

Az ok: az óriási fluktuáció az óvónők körében. Bálint négy év alatt majdnem 10 óvónőt fogyasztott el. Minden év végén sok óvónő felállt, jöttek újak, egy részük csak egy pár hétre, hónapra... Kaminak azt gondoltam szerencséje lesz, mert a vezetőhelyettes lett az egyik óvónénije, aki egy stabil bástyának számított. Most augusztus 20-án (milyen taktikus időpont) azonban kaptunk egy levelet mi szülők, melyben tájékoztattak, hogy a Sárga csoport mindkét óvónénije elment. Aztán kiderült hogy további három is, azaz a 8-ból 5 óvónő felmondott. Na itt betelt a pohár nálam, s bementem Balázs ovijába a vezetőnőhöz. Nem bíztatott sok jóval, tekintve hogy már évkezdés előtt voltunk a kerület egyik legnépszerűbb ovijában, de legnagyobb meglepetésemre a másnapi szülőin a csoportbeosztás ismertetésekor meghallottam Kamilla nevét is. Volt olyan anyuka, aki meg is kérdezte tőlem, hogy milyen kapcsolaton keresztül jutottunk be... Nos biztos az tetszett meg a vezetőnek, hogy nekünk nem volt semmilyen "felsőbb kapcsolatunk".

Egymás melletti csoportba kerültek a gyerekek, kvázi közös öltözővel de mégis külön szobában. Mindkét csoport vegyes csoport: van kb 19 nagycsoportos és 6 kiscsoportos. Nagyon más ez az ovi, mint a régi. Nagyon helyesek és közvetlenek az óvónénik. Az előző helyen pl. tiltva volt a tegeződés szülő és pedagógus között, itt mindenki sziát köszön. Ugyanakkor ott mindenki mehetett úszni, aki akart, itt nem jutottunk be úszásra.

A mi szempontukból jóval kényelmesebb, hogy végül nem három, hanem csak két helyre kell értük menni. De a legfontosabb, hogy mindkét gyerek nagyon szereti. Aggódtam, hogy Kami rosszul fogadja majd a hirtelen jött oviváltást, de lekopogom eddig nem mondta egy szóval sem hogy visszasírná a régit. Csak a kis barátnőjét, Liát hiányolja.

Balázsnak már nagyon kellett az ovi. Tök ügyes mindenben, korához képest főleg, s az utolsó félévben nagyon unatkozott a bölcsiben. Már az ovis beszoktatáson (augusztus végén volt erre két külön nap) elkápráztatta az óvónéniket azzal, hogy minden kirakót kirakott, amit elé pakoltak...

Nagypapa szülinapja Pannonhalmán

Nagypapának idén elvonulós szülinapot rendezett Nagymama, még augusztus végén. Pannonhalmára vonult az egész család, ahol némi kultúrprogramra is sor került. A gyerekekkel megnéztük növénykertet és másnap az Apátságot is.

Még a templom és a könyvtár látogatást is bírták a gyerekek. Ehhez persze kellett az, hogy Nagymama táskájában van mindig 3-4 zacskónyi gumicukor.

Nagyon tetszett, hogy Pannonhalmán szinte mindent az Apátság üzemeltet,  de nagyon profin. Sok pap is dolgozik a helyi egységekben. Az apátsági szupermodern étteremben is ők szolgáltak ki minket.

Arcok

35 fok árnyékban, tikkadt csapat séta után.

Költő utca - második próbálkozás

Fedezd fel a környéket programunk keretében egyszer már elsétáltunk véletlenül a költő utcai strandra. Akkor még csak vacsiztunk ott egyet  és a gyerekek álmodoztak a medence mellett álldogálva. Most másodszor már készültünk úszócuccal is, s az élet császárai módjára strandolt a Balcsin edződött csapat. 

Ha minden igaz, akkor a síelést és a téli szezonban a teniszt is áthozzuk ide, így gyakran fogunk járni a Költő utcába :-)

Első családi vacsi a teraszon...

Még van pár hiányosságunk a házon, ilyenek például az erkélykorlátok. Már nem bírtuk kivárni a korlát teljes elkészültét, így amint állt már valami, rögtön kiültünk letesztelni az új teraszt.

Elfértünk :-) 

Etyek idén is

Idén is lezártuk a nyarat egy kerti parti keretében Etyeken. Csak csajok a szőnyegen:

És akkor kezdődjék az ősz!

Várkert Bazár

Már régóta terveztük megnézni, most végre  elmentünk. Lucáék meglátogattak minket a hosszúhétvégén, megnézték a 3/4 részben elkészült házunkat. 20-án este pedig kimentünk a tűzijátékra, az egyetem tetőteraszáról, gyerekek nélkül elég kényelmes volt... Majd másnap a Várkert Bazárba is eljutottunk. Szép lett.

Csak azt nem értem, hogy a rozsda miért divat mostanában. Sok helyen, parkokban, metróállomáson is látni hatalmas vasfelületeket ami direkt csupa rozsda.

Új háttérképem

Az új háttérképem a telefonomon:

Szántód, gyerekek és jégkrém

S még egy ráadásnak:

Balatonföldvár, kacsák, hattyúk, Pancsi és egy fél literes ásványvizes üveg

Moziélmény

Akkor szoktunk menni a siófoki moziba a szántódi hetek alatt, ha esik az eső. Idén azonban a hőség elől menekültünk be a légkondiba, s ültünk be most először összcsaládilag egy moziba. Bálint már rutinos mozizós, Balázsnak ez volt ez első, de úgy ült ott, mint aki minden nap ezt csinálja.

A Minyonokat néztük meg 3D-ben. Igazából egyáltalán nem nekik való volt, de ez a fiúkat nem zavarta. Én a film 2/3-ánál kimentem Kamillával, inkább lementünk addig a H&M-be, s vettünk neki egy csomag Jégvarázsos bugyit.

A film azért megihlette őket, utána készültek sorra a minyonos rajzok.

Mignon by Kami

 

Mignons by Bálint

Lánytábor és fiútábor

Kamillának és Balázsnak is az első nagy barátja a bölcsiben vele ellenkező nemű volt. Ovis korban azonban megfordulni látszik ez a trend. Mindenki a saját neméhez húz, elsősorban velük játszik, sőt nagy divat a másik nemre megjegyzéseket tenni (Bálint klasszikusa: "Ezek lányok. Ezek semmire se jók."). Idén immár negyedszer nyaralunk ugyanott, s harmadszor ugyanazzal a csapattal (csapatokkal). S bárki volt épp velünk, idén már egyértelművé vált a gyerekek csapatokra oszlása: lányok és fiúk sokszor külön, mást-mást csináltak.

Bálint idén is kapott szülinapjára legót, ami ismét jó programnak bizonyult a fiúcsapat számára.

Mindeközben a lányok:

Persze vannak dolgok, amit együtt is lehet csinálni: