Before - after kanapéfotó

December elején a kanapén:

December végén a kanapén:

Balázs hat éves

Balázsunk tegnap 6 éves lett. Kb. 24kg, 122 cm és 30-as lába van, s kibújt az első maradandó foga, a bal felső hatos. Elől még nincs jele a fogváltásnak. 

Az utóbbi hónapokban a korábban mindig jókedvű Bali elég hisztis lett. Nem tudom más számlájára írni, mint a kistesó érkezése miatti stressz. Bali 5 perccel azután, hogy tudomást szerzett a dologról, már dobozba gyűjtötte a játékokat a babának. Lelkes volt. Majd pár héttel később, amikor kettesben ücsörögtünk, megvallotta, hogy ő mégsem akar kistestvért, 'vissza kellene csinálni' a dolgot. Meg is indokolta a visszakozást: 1. A kisbaba majd szétrombolja a legóikat. 2. Ezentúl már nem ő lesz a legkisebb a családban és ő nagyon szeret legkisebbnek lenni. 

Később nem nagyon esett már többet erről szó, de az nagyon foglalkoztatta továbbra is, hogy milyen lesz, ha Benedek majd megszületik. Remélem hamarosan rájön Balázs, hogy feleslegesen aggódott. Legalábbis egyelőre, mert jövő ilyenkor már biztosan veszélyes lesz Beni a legókra nézve (és a széthagyott apró legók is őrá nézve). 

Nemrég voltam fogadóórán az oviban, az óvónők elmondása szerint az oviban nincs hiszti és kiborulás. Balázs a főnök: van egy kis csapat fiú, aki elirányítgat, akik hallgatnak rá...

Mivel Kami névnapja Balázs szülinapjára esik, így őt is köszöntöttük tegnap szűk körben: 

 Ma pedig nagyobb családi körben:

Boldog születésnapot Balázs!

Az első karácsony négy gyerekkel

Tavaly ilyenkor még nem gondoltuk volna, hogy négyen pózolnak majd a fa előtt. :-)

A december 24-ei programban Benedek még nem igazán vett részt. Délelőtt a szokásoknak megfelelően Tóni ávitte a szüleihez a gyerekeket (hármat), hogy elkészülhessen a fa. Megérkezett Kovács Laci, segített berángatni és beállítani a fát. Két szoptatás között (ami ekkor még két óránként volt) feldíszítettem a fát. Már november eleje óta készültem a karácsonyra, hiszen tudtam, hogy vagy itthon se leszek, vagy nem sok időm lesz. Benedek születése előtt két nappal végeztem mindennel: összes ajándék megérkezett (online rendeltem mindent), mindent becsomagoltam, szaloncukrokat felkötöztem stb. Mami pedig sütött-főzött, így 24-én tényleg csak a fadíszítés maradt.

Délután nehezen bírtak már magukkal a gyerekek, amint sötét lett, megjött a Jézuska, és nekiálltak az ajándékok felfedezésének.

Másnap, 25-én az 1 hetes Benedekkel megejtettük első utunkat, s átmentünk Nagypapáékhoz karácsonyozni.
Beni a nagyszülőkkel:

Benedek hazaérkezett

Benedekkel nemcsak a várandósság, de a születése is sok szempontból más volt. A nagyok az ÁEK-ban születtek, de az akkori dokim kiment külfödre. Orvost váltottam, s az orvos váltás kórházváltással is járt. Beni már a SOTE II-n született. A kórházba szerencsére nem sokat kellett járnom, egészen a 38. hétig, amikor kezdődtek a CTG-k. Régen ez is más volt, már a 36. héttől kellett menni. 

A születése után, mint mindegyik gyerekünk, ő is jól besárgult, de szerencsére hazaengedtek minket a 3. napon. Így egy kreol kínai költözött be hozzánk december 21-én. Elveszett a hordozóban és a ruhában:

Már délben hazaértünk, a nagyok ekkor még bőven iskolában /óvodában voltak. Este aztán, mikor mindenki hazaért, megkezdődött az ismerkedés. Benedek kézről kézre járt, mindenki őt akarta fogni:

A kiságya a mi hálónkban van, ez hazaérkezéskor már összeszerelve várt itthon minket. Az Olivéréktől kapott óriás járóka pedig a nappali sarkába  került, mint nappali pihenőhely: Nagy helye van a kisembernek:

Egyelőre bármekkora ricsajban elalszik itt, nem zavarja, hogy zajlik mellette az élet.

Benedek, a pocaklakó

Most, hogy megszületett Benedek, talán épp ideje írni arról, hogy pocaklakó is volt ő. Húsvétkor már tudtuk, hogy bővül a család. Én már egy héttel előtte is sejtettem, köszönhetően a folyamatos enyhe hányingernek. Az első trimeszter elég ramatyra sikeredett: olyan világvége fáradtság volt rajtam, hogy nem bírtam fent lenni. Sok-sok nap telt el úgy, hogy csak feküdtem. Ennek és a folyamatos hőemelkedésnek köszönhetően mindenféle vírus- és bacifertőzésre szűrtek, szívultrahangra küldtek stb., de szerencsére nem találtak semmit. Aztán a 11-12. hétre jobb lett a helyzet, bár a hőemelkedés még sokáig megmaradt. A 12. heti ultrahangon a határértékhez közeli tarkóredő (2,8) és éltes korom miatt magas kockázatúnak ítélték a kromoszóma-rendellenességet. A 13. héten megejtett korionboholy mintavétel szerencsére eloszlatta ezen aggodalmakat, s egyértelművé tette, hogy a fiútábor fog tovább erősödni. 

Ekkor már ideje volt megosztani a hírt a gyerekekkel is. Hatalmas volt az öröm mindegyik gyerek körében. De sose felejtem el, hogy amikor azt is megmondtuk, hogy fiú lesz a baba, Kami sírásban tört ki. Hiszen ő lányt szeretett volna! Egy húgot. "Anya, azt ígérted hogy lány lesz!"- mondta, holott sose beszéltünk erről. Bár igaz, ő már tavaly is kistestvért kért a Mikulástól. 

Aztán persze megbarátkozott a gondolattal. Ahogy nőtt a hasam, úgy vált egyre kézzelfoghatóbbá a dolog a gyerekek számára. Folyamatosan érdeklődtek, hogy mi hogy van, néha kész biológia órát kellett nekik tartani. Nekünk is furcsa volt a helyzet, hiszen amikor Balázst vártuk, teljesen  más volt a felállás. Kami még beszélni se tudott, Bálint is csak 3 éves volt.
Bálintot anno nagyon megviselte Kami érkezése, de még Balázs születése is megérintette. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - rajong a babákért. Most is nagyon lelkes volt, ki is írta a hűtőre:

Nagy örömében fűnek-fának újságolta a hírt. Nekünk nem adatott meg, hogy elmondjuk, mert a 0. percben, kvázi köszönés helyett Bálint beszámolt a fejleményekről. De nemcsak ismerősök esetén, hanem a bolti pénztárostól kezdve mindenkivel megosztotta, aki csak szembejött. Sok embernek azért arcára fagyott a mosoly, amikor kiderült, hogy Benedek a negyedik babánk lesz.

A második trimeszter nyugalmas volt és jól telt nyár. A szeptember cukorterheléssel indult, s aztán - ismét egy határértékhez közeli eredmény miatt - a doki diétát javasolt. Pár nap után azonban rájöttem, hogy ez éhenhalásra elég. Inkább vettem egy cukormérőt, s lassanként elhagytam a megszorításokat, mert mindig jó értékeket mértem.

Havi pocakfotókat ezúttal nem csináltunk. Október eleji pocak Kamival és betegeskedő Balázzsal:

Október közepén aztán kezdett kényelmetlenné válni a dolog. Az utolsó két hónap masszív nem alvással és gyakori pocakkeményedéssel telt. Ennek ellenére Benedek szerencsére bent töltötte az időt, amint bent kellett...

Megszületett Kerekes Benedek Kristóf

Évek óta az én tisztségem, hogy megírjam az új családtag érkezésével kapcsolatos első post-ot. Most sem szeretnék lemaradni róla :-) Így ezúton mutatom be, hogyan érkezett meg közénk Blogunk újabb főszereplője!

December 18-án egy szép napos hétfőre ébredtünk. Ági korán elment a szokásos orvosi vizsgálatra, ami a terhesség végén heti kettő CTG és egyéb vizsgálatot fedett. Az iskolás társaság elment az iskolába. Balázsnak az utolsó hét okán nem volt reggel 8-kor tornája az oviban, így őt én dobtam el az oviba, majd haza is jöttem, mert én már itthonról dolgoztam a héten. Mami pedig még Sopronban volt és készült hozzánk este. Igazán békés home office terveimbe bombaként robbant Ági telefonja, miszerint a reggeli vizsgálaton arra jutottak, hogy 12:15-re vissza kell mennünk, mert megindítják a szülést, mivel túl kevés a magzatvíz.

No erre nem nagyon voltunk felkészülve. Ági hazaért, semmi jele nem volt annak, hogy szülünk (Bálint esetén elfolyt a magzatvíz, Kamillával és Balázzsal is komoly fájásokkal indultunk neki a kórháznak), szépen összepakolt, én intéztem a dolgaimat, aztán fél 12-kor, nehogy elkéssünk már a szülésünkről, beindultunk a kórházba. Persze simán oda is értünk. Felmálháztam a cuccot, Ági körbemutatott mindent, lent a földszinten szépen bejelentkezett (ilyen sem volt még korábban, mentünk egyenesen a szülőszobára). Majd fent az osztályon megjött a doki (én korábban nem láttam még), elvégezte a papírmunkát Ágival, aztán kiutaltak nekünk egy remek szülőszobát (a 3-asat, ami azért érdekes, mert a Bálint is egy 3-asba született, ami ugye 12 órát tartott, így nem volt kérdés számomra, hogy most is ez lesz a vége, mert vele legalább úgy mentünk be, hogy voltak fájások).

Tekintve, hogy aznap az egész kórház program császárokat intézett az ünnepek előtt a műtőkben, a szülőszobákban nagy nyüzsgés nem volt, én nem is érzékeltem, hogy más is lenne rajtunk kívül. Valszeg nem is volt...

A szobában a kedves szülésznő feltette Ágit a CTG-re, majd közölte, hogy fél órát itt is lesz. Egy ideig követtem a számokat, amik ritkán mentek 40 fölé, így aztán arra jutottunk, hogy én elmegyek ebédelni, meg intézem a dolgaimat, nagy sűrgősség nincsen itt. El is mentem, közben Ági a CTG-n feküdt, majd megjött a doki és negyed 2-kor megrepesztette a magzatburkot. Mire én visszaértem olyan fél 2-kor addigra Ági elég komoly állapotba került. Az ágy szélén vajúdott, de láthatóan nem akart / tudott már sehová sem menni. Látva a helyzetet a szülésznő gondolta hasznossá tesz magát, így valami zselével méhszáj a védelembe kezdett, de közben maga is meglepődhetett, mert a következő pillanatban a fülére helyezte a telefonját és csak annyit mondott bele: "Gyere!". Ennek megfelelően megérkezett a doki is (aki közben azért egy császárt lenyomott a burok repesztés és a "gyere!" között).

Mint kiderült méhszáj már nem volt, így mindenki átállt a szülési üzemmódra és bár Ági szempontjából nézve jóval intenzívebb volt ez a szülés, mint a korábbiak, viszont gyorsabb is, mivel 14:42-kor meg is született Benedek.

A fontosabb paraméterek: 3,46kg, 56 cm. Kicsi babánk meglehetősen nyugodt volt születése után. Szépen nézegetett a kezemben meg alukált. Aztán szopizni is próbált, nem volt különösebben ügyes, de azért első próbálkozásnak megtette.

Hogy az egész folyamat pörögjön, ki is tettek minket a szülőszobáról fél5 körül, Benedeket felvitték, kapott ruhát, meg kicsit meg is vizsgálgatták, Ági is lepihent, én meg hazamentem a "nagyokhoz", akik közé most már Balázs is teljes joggal felvételt nyert, mert Benedekhez képest (is) óriási nagy :-)

Így nézett ki Benedek miután felöltöztették.

Aztán újdonságként (a korábbi gyerekek esetében még nem volt ilyen szolgáltatás) készült profi fotó is a gyerekről a kórházban, amit aztán elő is hívtak, remek ajándékot szolgáltatva a boldog családtagoknak.

Korábban a nagyobb gyerekeket nem vittük be a kórházba a kistesóhoz. Most ezen is változtattunk, főleg, hogy most azért nem egy 3 és 1,5 évest kellett navigálni. Így aztán ezúttal ilyen kép is keletkezett:

De a legjobb, hogy aztán csütörtök délben, tervszerűen haza is engedték Benit és Ágit is, így aztán az ünnepekre már minden kialakult, bejáratódott és együtt is tudtuk tölteni, amitől kicsit azért fáztam, hogy nem így lesz... (Benedek dec 23-ra volt kiírva, első két gyerek 1 nappal a kiírás előtt, Balázs pedig később érkezett). 

Kamilla Fitness bemutatója

Úgy látszik, hogy Kamilla különböző tevékenységeinek bemutatóira nekem kell járnom. Korábban balett bemutatón voltam. Az elég durva volt, kérdezte is utána Kamilla, hogy "Apa, miért volt olyan sokszor csukva a szemed?". A fitness egy más műfaj viszont, így a bemutató előtt komoly levelet kaptunk, hogy minden szülő lehetőleg sportosan menjen, mert közös családi sorverseny lesz, így garantált volt, hogy most nem fogok bealudni :-)

Maga a bemutató fantasztikus volt :-) Kamilla szuper ügyes, a nagyobbak produkciójából látszik, hová lehet majd eljutni, szóval remek volt.

Én persze a nagy sorversenyben tanyáltam egyet, jól megütöttem magamat meg a sok mászástól kisebesedett a térdem / könyököm, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Az telefonom az alábbi videót állította össze erről:

Idén is készülnek a mézesek

... Luca és Máté segítségével. Mami gyúrta a tésztát, a gyerekek szaggatnak

és bekenik tojással,

 én sütöm (meg a sütő), s a gyerekek díszítik.

Amit kidíszítettek, azonnal meg is eszik.

Az első zongorafellépés

Ma délelőtt teljes létszámban (Nagymamával kiegészülve) megjelentünk a Solti György Zeneiskola (egyik) karácsonyi koncertjén, s az első sorból hallgattuk / néztük végig a műsort, ahol Kamilla volt a 3. fellépő. Kislány a nagy zongoránál, 2 rövid darabbal készült. Izgult nagyon, de ügyes volt.

Utána odamentünk a zongoratanárnénihez, megköszönni a munkáját, ami olyan jól sikerült, hogy januártól Bálintot is fogadja, ő is mehet hozzá zongorázni...

Bálint decemberi szülinapi zsúrja

Bálint szülinapját (augusztus 3.)  mindig a Balcsin ünnepeljük, baráti zsúrra a nyár közepe nem a legalkalmasabb. Ezért a névnapján (február 14.) szoktunk neki zsúrt rendezni. Idén - azaz jövőre - a február nem lesz egy erre alkalmas időpont, ezért megbeszéltem egy osztálytárs anyukájával, hogy rendezhetnénk közös bulit, tudván, hogy Kristóf novemberben született. Végül is teljesen mindegy, hogy mikor tartunk zsúrt Bálintnak... A tavalyi itthon szervezett zsúr tanulságai arra motiváltak, hogy most először már ne hozzánk hívjuk a vendégeket. Nagy fiúk ők már, nehéz őket lekötni, csak intenzív mozgásos dolog jöhet szóba. Erre más is rájött korábban, mert szinte az összes eddigi partin lasertag-ezni voltak a fiúk. Hosszas keresgélés után nekünk se lett jobb ötletünk, de legalább a helyszín új volt: a Duna Plaza-ba mentünk (ahol kb 15 éve nem voltam) a hétvégén a 3/a fiú tagjaival. Kivéve  azt a kisfiút, akit nem engedtek el, mondván ez túl durva. Hát igen. Ez a menetfelszerelés:

Rövid oktatás után a fiúk két csapatra oszolva bevonultak 'zöld pályára', ahonnan kb fél óra múlva mindenki úgy került elő, mint akit nyakonöntöttek egy vödör vízzel. Hidratálás, majd még újabb fordulók következtek. A szünetekben mindenki bőszen nézte a monitort, hogy mennyi találatot adott, kapott, kinek stb.

 Enyhén csatakosan várják a tortát:

 A két ünnepelt:

 Zaba-baba:

Mikulás-parti

Tavaly lemaradtunk a céges Mikulásról, mert Bálint aznapra időzített egy komolyabb hányós megbetegedést. Idén négyen mentünk, mert Balázs a Mikulás buli helyett inkább Dodó barátjának szintén mára szervezett szülinapi zsúrját választotta. Odaérve komolyabbat büféztünk, kipróbálták a kihelyezett játékokat a gyerekek, majd jött a Mikulás. Kami egyből beállt a sorba, az elsők között átvette a csomagját. 

Bálint nem nagyon érdeklődött, sőt közölte, hogy ez nem is igazi Mikulás. Aztán amikor már nem volt nagy sorállás nagy kegyesen azért ő is átvett egy csomagot, ha már arra járt.

Azt hiszem legkésőbb jövőre eljön az idő, amikor ráébred, hogy nincs is igazi...