Benedek, a pocaklakó

Most, hogy megszületett Benedek, talán épp ideje írni arról, hogy pocaklakó is volt ő. Húsvétkor már tudtuk, hogy bővül a család. Én már egy héttel előtte is sejtettem, köszönhetően a folyamatos enyhe hányingernek. Az első trimeszter elég ramatyra sikeredett: olyan világvége fáradtság volt rajtam, hogy nem bírtam fent lenni. Sok-sok nap telt el úgy, hogy csak feküdtem. Ennek és a folyamatos hőemelkedésnek köszönhetően mindenféle vírus- és bacifertőzésre szűrtek, szívultrahangra küldtek stb., de szerencsére nem találtak semmit. Aztán a 11-12. hétre jobb lett a helyzet, bár a hőemelkedés még sokáig megmaradt. A 12. heti ultrahangon a határértékhez közeli tarkóredő (2,8) és éltes korom miatt magas kockázatúnak ítélték a kromoszóma-rendellenességet. A 13. héten megejtett korionboholy mintavétel szerencsére eloszlatta ezen aggodalmakat, s egyértelművé tette, hogy a fiútábor fog tovább erősödni. 

Ekkor már ideje volt megosztani a hírt a gyerekekkel is. Hatalmas volt az öröm mindegyik gyerek körében. De sose felejtem el, hogy amikor azt is megmondtuk, hogy fiú lesz a baba, Kami sírásban tört ki. Hiszen ő lányt szeretett volna! Egy húgot. "Anya, azt ígérted hogy lány lesz!"- mondta, holott sose beszéltünk erről. Bár igaz, ő már tavaly is kistestvért kért a Mikulástól. 

Aztán persze megbarátkozott a gondolattal. Ahogy nőtt a hasam, úgy vált egyre kézzelfoghatóbbá a dolog a gyerekek számára. Folyamatosan érdeklődtek, hogy mi hogy van, néha kész biológia órát kellett nekik tartani. Nekünk is furcsa volt a helyzet, hiszen amikor Balázst vártuk, teljesen  más volt a felállás. Kami még beszélni se tudott, Bálint is csak 3 éves volt.
Bálintot anno nagyon megviselte Kami érkezése, de még Balázs születése is megérintette. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - rajong a babákért. Most is nagyon lelkes volt, ki is írta a hűtőre:

Nagy örömében fűnek-fának újságolta a hírt. Nekünk nem adatott meg, hogy elmondjuk, mert a 0. percben, kvázi köszönés helyett Bálint beszámolt a fejleményekről. De nemcsak ismerősök esetén, hanem a bolti pénztárostól kezdve mindenkivel megosztotta, aki csak szembejött. Sok embernek azért arcára fagyott a mosoly, amikor kiderült, hogy Benedek a negyedik babánk lesz.

A második trimeszter nyugalmas volt és jól telt nyár. A szeptember cukorterheléssel indult, s aztán - ismét egy határértékhez közeli eredmény miatt - a doki diétát javasolt. Pár nap után azonban rájöttem, hogy ez éhenhalásra elég. Inkább vettem egy cukormérőt, s lassanként elhagytam a megszorításokat, mert mindig jó értékeket mértem.

Havi pocakfotókat ezúttal nem csináltunk. Október eleji pocak Kamival és betegeskedő Balázzsal:

Október közepén aztán kezdett kényelmetlenné válni a dolog. Az utolsó két hónap masszív nem alvással és gyakori pocakkeményedéssel telt. Ennek ellenére Benedek szerencsére bent töltötte az időt, amint bent kellett...