Balázs 7 éves

Balika 7 éves lett ma. 28 kg, 128 cm, 32-as lába és már 10 maradandó foga van. 

Saját bevallása szerint utálja az iskolát. Ez egyrészt amiatt van, mert reggel bizony nehéz az ébredés, ezért reggel sokszor hiszti van. Az iskolában is eléggé elfárad, ezért a hazafele úton szinte mindig hiszti van. Hazaérve ledobja magát a tv elé, terápiás jelleggel egy vagy két részt nézhet az aktuális sorozatából (most az Avatárt nézik, nem a mozifilmet, hanem valami rajzfilmsorozatot). Utána már kezd Balázs használhatóvá válni, kivéve ha olvasni vagy írni hívom, mert azt bizony megint csak nem szereti. A matek, technika és a rajz tartozik a szeretem tárgyak közé. A suliban egyébként kiválóan elvan, túlságosan jól is, mert sok hülyeséget csinálnak a haverjaival. Múltkor a szomszéd lakóház kertjébe kellett valahogy bejutnunk, hogy a sötétben megkeressük egyik kisfiú sapkáját, amit Balázs átdobott. Mindig nagy bandázásban van, amikor megyek érte. Szóval a suli nem olyan rossz, csak a koránkelés és a tanulás zavarja benne.

Bár az olvasás gyakorlását nem szereti Balázs, az iskolai könyvtárnak lelkes tagja, s már több könyvet is kikölcsönzött, hogy itthon elolvassuk. Továbbra is lelkes résztvevője a kézilabda és a kerámia foglalkozásoknak.

Kajaügyileg még mindig elég válógatós. Az iskolában sokszor "büdös" az ebéd. A gyümölcsöt viszont imádja. Minden délután felfal egy tálnyi gyümölcsöt, sokszor magától jut eszébe, hogy gyümölcstálat csináljon.

Továbbra is nagy kedvenc téma a dínó, s minden érdekli, ami növény, állat vagy kísérletezés. Múltkor Mamival kristályt készítettek, itt pedig éppen dínócsont ásatás folyik:

Egy természettudós a családban...

Beni és a karácsonyfa

Nagy dilemma volt idén, hogy hova és mekkora karácsonyfát tegyünk. Végül minden maradt a régiben, azaz nem tettük fel asztalkára a fát és plafonig ért. Az aggodalom tárgya az volt, hogy vajon Beni magára rántja e majd. Tóni véleménye az volt, hogy biztosan fél majd tőle, nem piszkálja. Hát ez nem jött be, nem félt tőle, piszkálta, de cserébe nem rángatta. Ütögette az elérhető magasságban lévő díszeket.

Szokás szerint a nagyok december 24-én délelőtt nagymamáéknál voltak, amíg Tóni beállította, én pedig feldíszítettem a fát. Benedek közben aludt egy jót, pont akkor ébredt amikor kész lettem. Meglátva a fát semmi nem történt: semmi meglepődés, mintha az mindig is ott állt van, odamászott a fa tövébe piszkálgatni. Nemsokára hazaértek a nagyok is, a jelenet megismétlődött. Semmi meghatódás, csodálkozás, mire Kami és a Balázs beért a nappaliba, Bálint már a szaloncukrot ette (volna) a fáról. Lehet, hogy jövőre közösen kellene díszíteni, ha már így elmúlt a fa varázsa... Annak ellenére, hogy mindent a Jézuska hoz még. Bálintnak is.

Boldog karácsonyt!

Balázs a pásztor, Kami a kórusos

December az mindig nagyon zsúfolt. Mindenből ekkor van bemutató óra, nyílt óra, Luca napi vásár, zeneiskolai és egyéb iskolai fellépések. Az iskolai karácsonyi koncerten idén két fellépőnk is volt. Kami az énekkart erősítette (jobb szélen az első sorban).

Balázs pedig a Bethlehemes játékban volt pásztor. Ezt a kerületi karácsonyi vásár színpadán is előadták, a lelkes szülői közönség előtt. Másodszorra is szuper volt. :-)

Beni 1

Keresztszülőkkel

Benedek ma (kb) 14:43-kor egy éves lett: 9,5 kg, 78 cm, 6 fog (de nagyon várjuk a 7.-et és a 8.-at is) és 20-21-es láb. Bálint régi 20-as bölcsis szandija épp hogy rámegy még. Súlya nemigen változott az utóbbi időben, köszönhetően a betegségeknek is, főleg a nemrég benyelt hányos-fosós vírusnak. Ilyen pici korában egyik gyerek se kapta még ezt el ilyen durván, hogy még az anyatejet is sugárban hányja ki... Szerencsére a hányós részen  hamar túljutottunk, de az emésztése kb 1 hét alatt állt helyre.
Benike ügyesen álldogál már egy-két másodpercig kapaszkodás nélkül, s szintén kapaszkodás nélkül le tud guggolni. Imádja ha a két kezénél fogva vezetem és sétálgathat. Napjában legalább 10x felmászik a lépcsőn az emeletre. Néha mire észrevesszük, már majdnem felért. Hallgat a nevére és egyre több dolgot megért: tedd bele, add ide stb. Pá-pá, tá-tá és ba-ba szavak megvannak, néha mintha apa-t is mondana. Imád bandázni a többiekkel, de azt nem szereti, ha nyúzzák vagy megijesztik. 

 A kép címe: Balázs és én ülünk a tepsiben :-)

Az alvással kapcsolatban semmiféle változásról nem tudok beszámolni. Sajnos. Az éjszakák továbbra is zaklatottak. Nappal kíválóan elvan, főleg ha szórakoztatja valaki. Már jókat lehet vele játszani, például labdázni. Sokat mosolyog, sőt kacag. Imád persze kézben lenni. Álló nap mutogat kifeszített mutatóujjával, hogy hova szeretne menni, hova vigyük és mit szeretne megfogni. Az adventi díszítés keretében fellógatott csillagok és egyéb lógó dolgok tetszenek neki a legjobban. Továbbra is nagy hajtépő, de a csípés és harapdálás is egyre jobban megy neki. Elérkeztünk a kipakolós korszakba is. A mosógép már nemcsak önmagában érdekes, de a ruhák kihajigálása is jó móka.

Boldog első szülinapot!

Beni első zsúrja

A közelgő karácsonyra tekintettel Beni szülinapját két nappal előrébb hozva tegnap már megünnepeltük. A szülinapos a Lucáéktól ajándékba kapott dömperben tűri a nyúzást:

Asztalfőn:

Benedeknek egy zabkása torta készült, gyümölcsdíszítéssel. A gyertyát érdeklődve nézte.

A tűzijátéktól félt.

A tortáját pedig akkurátusan feldolgozta. Először szépen, egyesével megeszegette a mandaringerezdeket. Pontosabban mindegyikből kinyomkodta a levet, a maradványokat elhajigálta. Aztán amikor elfogyott a mandarin, a banándarabkákat szépen betermelte.

S amikor már nem volt rajta gyümölcs, elkezdte paskolni, nyomkodni a "tortát".

Majd amikor dobálózásra került a sor, elvettük az ünnepelt elől a romokat.

Szombat reggeli kanapézás

Hétvégén reggelente (azaz majdnem egész délelőtt) kanapétúra van, azaz mesenézés, kütyüzés. Beni is odakéri magát a többiekhez.

Nagy az öröm és békesség, egészen addig amíg Benedek meg nem szerez valami távirányítót, amivel elrontja a nagyok játékát, leállítja a mesét stb.

Mikulásvárás

Tegnap este nagy (gumi)csizmapucolás volt.

Benedeknek is tettünk ki egy kis műanyag csizmát, a Mikulásnak pedig mézeskalácsot. Mikulás ezt elfogyasztotta és meghálálta, ezért telerakott mindent csizmát. A gyerekek nagy meglepetésére, még Benedekét is. :-)

Idei mézes

Mézeskalácskészítés lépésről lépésre:
1. Benedeket sajnos száműznünk kellett a járókába, mert renitensen viselkedett.

2. Mami által előzetesen legyúrt tészta kinyújtásra került.

 3. Szaggatás

 4. Tojással bekenés

 5. Sütés

6. Díszítés
7. Fogyasztás

Ez mi ez?

Balázs általában semmilyen cuccot nem hoz haza a suliból, csak a tolltartóját és az uzsonnás dobozát. Ez az elején rendben is volt, de mióta betűket tanulnak, kellene olvasni, s az írást gyakorolni... Nem nagyon akaródzik neki ez. Utólag az is kiderült, hogy soha egyetlen szorgalmit se csinált meg a félévben. Magyarázat: "A szorgalmikat nem csinálom meg. Én nem vagyok szorgalmas." 

Na de ha nem hozza haza a könyveit, füzeteit, akkor mitől ilyen bazi nehéz a táskája? Egyéb fontos dolgok vannak benne, amit az iskolaudvaron, itt-ott amott gyűjtöget.

Mai termés.

Mindent a többiekkel

Benedek napközbeni szórakoztatása egyre nagyobb feladat. Egyedül nem játszik el 30 másodpercnél tovább, ott kell mellette ülni. Na de délután, estefele felpörög az élet, hazaérnek az iskolások, s lehet bandázni. Játszószobában (szoros felügyelet mellett, mert minden apró dolgot a szájába vesz),

vagy éppen az ágyban. 

A közös játékban szerzett tapasztalatok alapján Benedek tudja kitől mit várhat: Bálintban megbízhat, hozzá bármikor odamegy szívesen. Kamilla sokszor megijeszti, valamiért ez a heppje, vele óvatosnak kell lenni. Balázs pedig hol tartja a távolságot, hol elkéri tőlem Benedeket.

Upgrade

Benedek utálatának egyik tárgya (a járóka és a rácsoságy után közvetlenül) az autós babahordozó. Az utóbbi időben már olyan hatékonyan feszegette magát ki, hogy alig tudtuk betenni. Főleg a sok téli ruhában nem volt könnyű becsatolni. Tóni szerint azért (is) utálta, mert így nem lát semmit. Upgrade-eltük hát a nagyfiút egy menetiránynak néző ülésbe, s lett is mindjárt egy kis mosoly. Aludni ebben nem olyan kényelmes, de azért az is megy.

Benedek 11 hónapos

Benike 11 hónapos. 9,3 kg, pont annyi, mint egy hónappal ezelőtt. Még mindig 6 foga van, azt se növesztett mostanában. De hát akkor mivel telt az utóbbi hónap? :-) Például növesztett egy kis hajat. 

Mostanra azt mondhatom, hogy van valamiféle napirend. Ez nagyban annak köszönhető, hogy a napközbeni négy alvásból három, majd kis idő múlva két alvás lett. Reggel 6.30 körül felébred, szopizik. Ilyenkor még (ő is) álmos, vagy sikerül visszaaludnia, vagy nem alszik vissza, s előbb-utóbb felkelünk. 10 óra körül kap tízórait, joghurtos-gabonás gyümölcsöt. Aztán jön a délelőtti alvás, ami fél óra és két óra között bármennyi lehet. 1-2 óra körül ebéd, valami húsos. Aztán 3 körül szopival elalszik, ideális esetben jön a délutáni alvás, ami szintén elég változó időtartamú. 6-7 körül kap vacsit, olyasmit mint délelőtt, vagy például Sinlacot. Azt nagyon szereti. 8 körül fürdés, 9 körül szopi és alvás. Alszik az ágyában pár órát, aztán felébred. S onnantól kezdve nem nagyon tudom visszatenni a saját ágyába, s igazából most már sokszor nem is próbálkozom vele. Magam mellé veszem, és alszik. Persze így is felébred még az éjszaka további részében 1-2x, eszik is, de legalább nem visít állva a rácsos ágyban. Szóval mellémszokott a nagyágyba. Határozottan kérezkedik is oda, szépen bevackolja magát. Aztán előbb-utóbb arra ébredek, hogy rugdos, mert keresztbe fordult álmában, vagy éppen ül mellettem és pofozgat, hogy jó reggelt...

Az ágyban imád hencseregni is:

A szájpenésztől még mindig nem sikerült megszabadulni, immár kerek két hónapja kísér(t) minket. Igazából problémát nem okoz, de mégis jobb lenne nélküle.

Benike rengeteget dumál, sikoltozik, visong, egyszóval hangoskodik. Egy vacsora alatt komoly zajszennyezés ér: a három nagyobb egyszerre beszél, mindenki mondja a magáét, Benedek pedig az asztalt csapkodva próbálja túlvisítani őket. Hogy most már rá is figyeljen ám valaki!

Vihar előtt?

Kicsit visszanézve a blogot, szegény Bálint alig szerepel. Ennek fő oka, hogy kevesebb fénykép készül róla... Hétköznap alig van itthon, minden nap háromnegyed hat körül ér haza, még pénteken is. Aztán persze egyből nyomkodnia kell valamit, illetve sok esetben leckét befejezni, vacsora, fürdés fekvés. El ne kiabáljam, de mostanában elég kiegyensúlyozottnak tűnik, teszi a dolgát, tanul(gat), a suliban is igyekszik. Mondtam is Tóninak, ez biztos valami vihar előtti csend lesz...

Benedek imádja őt (is), ha hazajön Bálint, egyből mászik a nyakába. 

Régi-új felfedezés a foci. Síaláöltőzőre vett focicuccban mennek Balázzsal - vagy néha Kristóffal - focizni a kertbe, vagy a közeli pályára. 

S mindeközben nagyokat álmodozik, hogy ő majd rockbandát alapít, ő majd milliós nézettségű youtuber lesz vagy akármi, de biztosan nagyon híres. 

Beni a vízben

Benedek itthon szeret fürdeni. Főleg a tesókkal, de egyedül is jól elvan. Pacsál, jön-megy a nagy kádban. Alsópáhokon minden este, vacsi előtt mentünk az uszodába. Második nap gondoltuk Benedeket is bevisszük a babamedencébe. Na ő nem így gondolta, kapaszkodott ki a vízből, mint a kismajom: 

Finoman szólva nem élvezte a dolgot. Azért tettünk még egy kísérletet másnap. Ölben ülős pacsálásig jutottunk.  A 20 cm-es mélyvíz egyébként még megriasztotta. Vagy fázott. Vagy kitudja.

Ismét a Kolpingban

Az őszi szünet utolsó napjaiban elmentünk Alsópáhokra, ahol akkor voltunk utoljára, amikor Balázs még pocaklakó volt, azaz több mint 6 éve. A nagyok elvoltak mint a befőtt, jártak programról programra, részben már önállóan. Bali állandóan keresős játékra ment, naponta háromszor, mert azért Bobóbankót lehetett kapni, amit a végén beváltott sípra és egyéb nagyon hasznos dolgokra. Itt az egyik kedvence, a nyilazás: 

 Benedek ismerkedett a homokkal. Egyenlőre csak kívülről:

Sötétedés után ment játszani a bölcsibe, ahol csak akkor szeretett lenni, ha más kisgyerek is volt. Kedvenc elfoglaltsága ilyenkor az volt, hogy ment a többiek után és elszedte azt a játékot, amivel ők épp játszottak.

A nagyok a sok program közepette állandóan ettek. Még alig álltunk fel a reggeliből, Kamilla már azt kérdezgette, mikor megyünk ebédelni. A bababüfében még a reggelinél is volt tejbedara, így Balázs ezen élt 3 napig. Majd az utolsó nap reggelére bekövetkezett a lehetetlen: nem bírta megenni. Tejbedara túladagolása lett. 

Négy nap bőven elég is volt a nyüzsiből. A végén már a gyerekek se vágytak rá. Beültek az oviba és 5 órán át játszottak, mint aki még sose látott játékokat, kirakókat...

Az ovis részen Beni is jobban elvolt, mint a babajátszóban. Persze minden játékot a szájába vett és összenyalt. Beteg is lett mire hazaértünk.

Késői vénasszonyok

Október utolsó napján még mindig szuper jó idő van a fonyódi tengerparton:

Nappali újra elárasztva

A játszószoba intézménye sokat segített azon, hogy a nappaliból száműzzük a játékokat és ne legyen a nappali egy nagy játszótér folyamatosan. Persze így is kicipelik a játékokat és szét van szórva minden, de legalább van egy szoba, ahova vissza lehet vinni mindent és szépen rázárni az ajtót.

Mióta Benedek beköltözött hozzánk, de főleg mióta ül és mászik, azóta a nappali újra játszótérré változott. A játszószoba tele van legókkal és egyéb apró műtyűrökkel, így ő oda nem mehet be. A babajátékok a nappaliban kaptak hát helyet. Nem mintha Benedeket olyan nagyon lekötnék ezek a játékok, de arra azért jók, hogy beterítsék a szobát.

Kami-bejegyzés

Őszi outfit by Kami:

Legújabb levél by Kami:

Benedek by és Kami:

Suliból hazafelé megrakodva

Suliból hazafelé jó meredek út vezet hozzánk. A babakocsit feltolni sem egyszerű, de jellemzően az aljában még egy iskolatáska, esetleg pár tornacucc is van. Továbbá sokszor a hátamon is van még egy  iskolatáska, mert Balázs hazafele mindig olyan fáradt, hogy "kipusztul", így táskát cipelni sem bír. Hacsak valaki át nem vállalja Balázs hátizsákját. 

Az emelkedőn felfele én tolom a babakocsit, Balázs tol engem...

Beni szeret - nem szeret

Benedek utálja a járókát. Talán ezt utálja a legjobban. Közelítek felé, már elkezd hevesen kapaszkodni, s ha sikerül betennem, akkor pedig sír és visít, amíg ki nem vesszük. Pedig igazán szép nagy hely van benne, még Balázs is bőven elfér:

Ezzel szemben vannak dolgok, amire nagyon rá van kattanva. Ilyen például a zongora. Ha a nagyok gyakorolnak, máris ott terem. Már egész jól feléri a billentyűket.

Zsúfolt délutánok, avagy Bálint első útja egyedül a villamoson

Szeptember első két hete azzal telt, hogy megpróbáltam a gyerekek délutáni órarendjét összehozni. Bálintnak és Kaminak a zeneiskola (2 szolfézs, 2 zongora) miatt eleve zsúfolt a program. Gondoltam, hogy Balázsnak elsősként nem kellene járnia semmire, maximum heti 1x menjen el focizni. Így nem is avattam be, hogy milyen délutáni különórák vannak, de megtette helyettem ezt Kamilla. Balázs pedig választott: ő kerámiára és kézilabdára szeretne járni. Na tőlem mindenkettő távol áll, de Bali iszonyúan lelkesen jár azóta is mindkettőre. Itt például - mint az jól látható - kapura dob a zsámolyról.

A szabály egyébként továbbra is az, hogy bárki járhat bármire, ha az az iskolában van, nem kell őket külön hurcibálni. Bálint azonban már tavaly se tudott számára érdekes (és alkalmas) sportot választani helyben, így hát az lett a megoldás, hogy akkor idén menjen el teniszezni. Ami viszont nincs helyben, sőt tömegközlekedni kell. Szeptemberben párszor elkísérte őt Tóni vagy Mami, a minap azonban előállt a helyzet, hogy egyikük se ért rá. Így Bálintnak egyedül kellett elmennie. Úgyis  ez volt a teniszezés feltétele, hogy önállóan menjen majd egy idő után. 

Előző este megbeszéltük, hogy mit csináljon (pl. villamoson jegyet lyukasztani) és mit ne csináljon (pl. idegenekkel szóbaállni). A beszélgetésből Kamilla és Balázs azt szűrték le, hogy rengeteg veszély leselkedik Bálintra és nagyon megijedtek. Balázs konkrétan sírva fakadt aggodalmában és biztosra vette azt is, hogy ő rosszat fog álmodni az éjjel.

Na de végül Balázs nem álmodott rosszat, Bálint pedig sikeresen abszolválta az első egyedüli tömegközlekedését és odaért időben a teniszpályára. Persze nem hívott fel hogy odaért, pedig ezt beszéltük meg, sőt nem is vette fel a telefont. Az edzés végén jutott csak ez eszébe, hogy felhívjon. A mobilhasználatot még tanulni kell. 

Apropó mobil. Szeptemberi rajzórák visszatérő témája, hogy a legjobb nyári élményüket rajzolják le a gyerekek. Bálint ezt rajzolta: 

A rajzon felfedezni véltem a nappalinkat, de nem tudtam mit akar kifejezni.
Erre Bálint: - A legjobb nyári élményt kellett lerajzolni.
- És te mit rajzoltál?
- Hogy Apa épp átadja a mobilomat.

Beni cumija

Három hete hiába küzdünk a szájpenésszel, így végül elvittem Benikét a dokihoz, aki azt javasolta, hogy a cumiját kenjem be borax-glicerinnel, kitörölni a száját mindenhol úgyse tudom. Ezzel csak az a bökkenő, hogy nincs cumija. Így hát vettem egyet, csepegtettem rá a cuccból, s betoltam Benedek szájába. 

Nem lettek nagy barátok, ő és a cumi. Kicsit megcsócsálja aztán elhajítja. Én meg gyorsan elteszem, nehogy mégis rákapjon a cumizásra. A többieknek se volt cumija.

Bezárt a Balaton

Végérvényesen bezárt a Balaton, már csak a télen is nyitva tartó helyeken van élet. Egyébként pedig:

A víz azonban gyönyörű. Olyan kristálytiszta, mint a tenger. Hidegnek azonban már hideg, ők is csak a lábukat dugták bele a hétvégén: