Utánzás

Bálint egyre több mindent utánoz. Például takarít: söpör, felmos, szivaccsal törölgeti a tárgyakat.
A bölcsis csoportban többen cumiznak, így ezt is utánozza. Néha előkerül a játékos dobozból az anno nem használt cumi, s nagy sikernek örvend.

Persze nem mindig előírásszerű a használat.

És cumi helyett más is megfelel erre a célra.

Ruhapróba

Bár még nincs másfél éve, mégis komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mibe is praktikus öltöztetni egy újszülöttet (és mibe nem). Felelevenítve az emlékeket hétvégén beszereztünk egy zacskónyi rózsaszín babaruhát. Ma pedig - hogy tudjam, mi is hiányzik még - a gardróbból előhalásztam két zacskónyi kék-barna ruhácskát. Némely darabot fel is próbáltunk.

Azt hiszem Bálintnak ez a testrésze nőtt legtöbbet születése óta. Egyébként pedig a hatodik ruhaméretet koptatja (56->86).

Van ami nem változik

Egyik ilyen dolog a harapás. Egy kanapén kinyújtóztatott láb különösen ellenállhatatlan vonzerővel rendelkezik.

Időközben az is világosan kiderült, hogy ez nem csak amolyan "ösztönös" dolog. Hanem tudatos is. Minap vendégségben Bálint egy hasonkorú kisfiúval egy labdán veszekedett, egymás kezéből tépték a labdát. Miután nem bírtak egymással, Bálint gondolt egyet és megharapta a kisfiú kezét, amivel szorította a labdát. :-(
Tegnap délután aztán lányok voltak a házigazdák: Bálint átölelte és megsimogatta az egyiket. Már készenlétben álltam, mikor jön a tépem-harapom rész. De nem jött. Az irányultság egész jó. :-)

Gyümölcskúra

Csak gyümölcs, nagyrészt alma, valamint mandarin és banán, ha úgy adódik. És rengeteg folyadék. Ezt a diétát követi Bálint már több mint egy hete. A bölcsiben korábban is szinte csak a gyümölcsöt ette meg, de egyik napról a másikra itthon is átállt erre. Konkrétan hisztirohamot kap, ha a korábban jól bevált turmixolt főzelékekkel próbálom etetni. Kézzel megfogható, darabos cuccokat eszik, abból is csak annyit, ami a túléléshez elég. A korábbi húsimádat eltűnt. Ha jobb passzban van, akkor csúszik pár darab husi, estefelé gyümölcsös joghurt is. Ha kevésbé jó passzban van, akkor ezek se. Ilyenkor valszeg az oxigént hasznosítja nagyon hatékonyan, különben nem értem, hogy nem hal éhen.
Az utóbbi napokban azért szerencsére javult a helyzet. Csak az a baj ezzel a darabos kajával - amit kézzel szedeget a tányérjáról -, hogy rosszul viseli a tányért. Konkrétan kiönti belőle a kaját az etetőszék tálcájára.

Majd a tányért a földre dobja, rosszabb esetben azonban a fejére teszi. Így már hétfőn jó kulimászos a haja. Pedig nálunk vasárnap esténként van hajmosás...

3. 3-ad

Ősszel úgy éreztem, nagyon lassan telnek a hetek, most meg már január közepe van és itt a harmadik harmad. Kezdek bálnásodni, amin a karácsonyi eszem-iszom is komolyabbat lendített. Plusz hét kiló, amihez a következő 3 hónapban még várhatóan ugyanennyi fog csatlakozni.
Harántfekvésben leledzik, ahogy Bálint is tette nagyon sokáig, nem kis aggodalmat okozva ezzel. Lefelé lógatja az apró részeit, ezért mindig ott érzem a rugdosást.
27. héten a kiscsajszi- akinek még mindig nincs neve - póló alá rejtve:

Nem vettem szegénykémnek még semmit. Bálinttal ilyenkor már mindenféle tanfolyásokra jártam, végigjártam az összes bababoltot. El is szégyelltem magam a minap, úgyhogy elkezdtem a kelengyegyűjtést. Konkrétan két csomag 1-es pelenkát vettem a DM-ben, ahol egyébként havonta egy fél fizetést hagyok ott (pelenka 10eFt, tápszer 10eFt és akkor még csak az első két elem van kipipálva a minimum huszas listámról).
Kiságy ügyben pedig arra jutottunk, hogy nem lesz új kiságy. Pontosabban lesz, de Bálint kap új ágyat: egy leesésgátlóval felszerelt gyerekágyat (Fanni típust). Február végére meglesz, s akkor át is tesszük ebbe, nehogy még azt gondolja, hogy a húga miatt kellett lemondania a rácsos ágyról. Már most látom, ahogy reggel az alvózsákjában áttipegve megjelenik a hálószobánkban. Lehet, hogy a gyerekszoba ajtajára kellene rácsot szerelni... :-)

Család, karrier és caffe latte

Más a 6-7. hónapban hagyja abba munkát. Nálunk úgy esett, hogy én most kezdtem el. Persze nem sokáig és csak félidőben. Napi 4-5 óra különben is olyan kevésnek tűnik, de valahogy mégis nagyon zsúfolttá váltak a napok. Vagy csak nagyon hozzászoktam a jóhoz az utóbbi időben és komolyabban belassultam.
Nincsenek például hosszú, nyugodt reggelik. Sőt általában semmilyen reggeli sincs. Két okból: időhiány és friss kifli, zsemle, sonka stb. hiány. Korábban nem voltam nagy reggelizős típus, de mióta terhes lettem, szoptattam, terhes lettem (és így tovább), azaz több mint két éve valahogy reggel is éhes vagyok. Tóni se happy a dologtól, hogy visszamentem dolgozni. Mert pl. vacsora sincs. Kivéve ha hétvégén itt volt nagymama és feltankolta a hűtőt. :-)
Néha azon gondolkodom, hogy feleslegesen szivatom magam ezzel a munka dologgal erre a pár hétre. Ugyanakkor megnyugtató tudni , hogy másfél év kihagyás után ugyanott fel lehet / tudom venni a cerkát, ahol letettem. Persze lehet, hogy ezt másképp látja akivel dolgozom...
Ez a pár hét arra viszont tuti jó, hogy tudjam mi (nem) fog hiányozni a következő időszakban és nagyon jó gyakorlat arra, hogy tudjam, milyen is lesz visszamenni dolgozni hosszabb távon. Hát "szervezésigényes" lesz az biztos. Továbbra is erősen bölcsi párti vagyok, de be kellett látnom, hogy az easy megoldást munka mellett egy mindig ráérő nagymama vagy egy állandóra alkalmazott, így szintén mindig bevethető bébiszitter jelentené. Mert ha beteg a gyerek, akkor így most otthon kell vele maradni (mint pl decemberben). Ha BKV sztrájk előestéjén megkérnek, hogy ha lehet ne vidd a gyereket (mert ki tudja hány gondozónő lesz), akkor is otthon kell maradni (bevittem végül). Ha az ügyfél marhára ráér és jóval tovább tart a megbeszélés, akkor kevésbé kell izgulni (így esett, hogy Bálint múlt héten először bent uzsonnázott; pontosabban bent volt még uzsonna időben is). Stb.
Szóval gyűjtjük a tapasztalatokat a jövőre nézve. Reggelente pedig - amíg a fiúk mennek a bölcsibe - az ügyfél irodaházának kávézójában próbálok felébredni a caffe latte-tól, ami egyszerűen isteni. Már csak ezért is érdemes bemenni...

Rontom-bontom

Mostanában egyre több a káreseményekkel és balesetekkel kapcsolatos bejegyzés. Nem véletlenül, Bálint ugyanis ön- és közveszélyes. Ötpercenként meg kell menteni vagy őt vagy valamely tárgyat a komolyabb károsodástól. Ez persze nem mindig sikerül. Tegnap például 1,5 méteres távolságból sikerült végignéznem, amit Bálint feláll az ágy közepén és legyalogol a fél méteres szintkülönbséget figyelmen kívül hagyva. Ráadásul valahogy sikerült fejjel előre érkeznie a szőnyeg azon részére, ahol éppen fakockák (pontosabban téglatestek) voltak szétszórva. Majd még valami szaltófélét is dobott. Gyorsan végiggondolva, hogy hol van a legközelebbi ügyeletes kórház, mentem öltözni. De mire felöltöztem volna, Tóni közölte, hogy nem megyünk sehova, ebcsont beforr. Délután azért párszor teszteltem, hogy az orra csak azért ferde, mert az egyik fele lila és dagadt, vagy eltört ott valami. Mára egyébként egész konszolidálódott a helyzet, a púp mérete is jelentősen csökkent.

Most egyébként várom az új telefonomat, mint a megváltót, mert a régi 3 év 4 hónap szolgálat után - ami egyébként elég szép hosszú életkor - bedobta a törölközőt. Működik, de komolyat ront a használati értékén, hogy a kijelzőjén nem látni semmit. SMS-t írni így igazi kihívás. Persze mióta a kijelző bekrepált, Bálint telefonom utáni érdeklődése jelentősen alábbhagyott.

Törik

Ez elfogyott.

Hátha van még benne...

Nincs. Ez esetben a tányér, bögre stb. feleslegessé válik, s sürgősen le kell dobni. S figyelni széttörik e. Sajnos a műanyag is törik néha. De az üveg, porcelántányér, kerámiabögre mindig. Eddig legalábbis mindig.
A legveszélyesebb terep azonban mégiscsak az élelmiszerbolt. Hétfőn egy üveges kávétejszínt fizettünk ki, pedig nem is hoztuk el.

Visegrádon

Nagyszülőktől testi-lelki felfrissülést kaptunk karácsonyra. Művelődést péntek estére, s egy wellnesselést szombat-vasárnapra, mindezt gyerekfelügyelettel. Így péntek este színházaztunk (ezzel most egy hónapon belül 4 darabot abszolválunk, ami kb. 4 éves adagnak számított eddig). Szombaton reggel pedig elindultunk Visegrádra. Tekintve, hogy én most korlátozottan élvezhetem egy termál hotel szolgáltatásait (még a masszázsba se vállaltak el :-( ), mégiscsak elvittük magunkkal a kiskorút, aki imád pancsolni. Kivéve, ha épp gyomorrontása van, mint pl. pont szombat délután, amikor is akkora adagot tett ki több részletben, ami szerintem ekkora gyomorba be se fér.
Na ezt tovább nem részletezve lapozok vasárnap, azaz ma délelőttre, amikor is a hazaindulás előtt még egy csobbanás belefért.

A pancsolást lehetővé tevő Apának pedig jár egy Bálint-féle puszi (nem cuppan, de komolyabb tócsát hagy).

Újra bölcsiben

Újrakezdtük a bölcsit. Tartottam tőle, hogy teljesen elölről kell kezdenünk a szoktatást, de szerencsére nem így történt. Evéssel és alvással azért persze voltak gondok, aztán már inkább csak az evéssel, de ma már egy kis sütőtökfőzelék is lecsúszott ebédre.
Ők pedig itt a játszópajtások (még novemberben, azóta sajnos többen vannak).

A napirendünk is megváltozott némileg. A bölcsiben kevesebbet alszik, mint itthon szokott délutánonként. Cserébe korábbi fekvés és hosszú éjszakák vannak. Eddig mindig ő ébresztett engem, most az én reggeli készülődésemre ébred. Aztán én gyorsan lelépek, Apa beszállítja a bölcsibe, én pedig megyek érte. Most még közvetlenül ébredés után, kettő óra körül elhozom, de ha az evés dolog rendeződik, akkor maradhat tovább is. Megcélzott határidő: április 18 (vagy akörül).

Szánkós eset

Beszereztük a szánkót.Kemping kivitelben (azaz összecsukható), de (egyenlőre) karfa nélkül. Bálint egész peckesen ült a szánkón, így nem is hiányzott a karfa. Egészen az első, hirtelen bevett éles kanyarig, amikor is a szánkó jobbra, Bálint arccal a hóba ment. S hogy a hó bizony kemény, arról a legyalult álla és orra tanúskodik.

Itt még az esemény előtt voltunk. :-)

Dagizás

Megyünk autóval, sétálunk az utcán, nézegetjük az újságot, híradót stb. Bálint folyamatosan mutogat és dagizik: dági, dági, dági. "B" helyett "d"-t, "cs" helyett "g"-t mond. Szóval mindenhol bácsik vannak. És a bácsikat soha nem téveszti össze a nénikkel, de a nénikre még nem mond semmit.

Ismét nyírtunk

Míg pár hónapja én éreztem úgy, hogy Bálintnak elől túl hosszú a haja, most Tóni gondolta úgy, hogy a hátul göndörödő fürtöktől meg kell szabadítani a fiúnkat. Hogy ezúttal jobb legyen az eredmény, megfelelő eszközökkel készültünk: fodrászszék (délben etetőszék), műanyag előke (hátra terítve) és a berregő izé.

Tényleg csini lett. Ugye?

Ezek pedig itten az elvesztett fürtök: