2010. január 24., vasárnap

Van ami nem változik

Egyik ilyen dolog a harapás. Egy kanapén kinyújtóztatott láb különösen ellenállhatatlan vonzerővel rendelkezik.

Időközben az is világosan kiderült, hogy ez nem csak amolyan "ösztönös" dolog. Hanem tudatos is. Minap vendégségben Bálint egy hasonkorú kisfiúval egy labdán veszekedett, egymás kezéből tépték a labdát. Miután nem bírtak egymással, Bálint gondolt egyet és megharapta a kisfiú kezét, amivel szorította a labdát. :-(
Tegnap délután aztán lányok voltak a házigazdák: Bálint átölelte és megsimogatta az egyiket. Már készenlétben álltam, mikor jön a tépem-harapom rész. De nem jött. Az irányultság egész jó. :-)

Nincsenek megjegyzések: