Rontom-bontom

Mostanában egyre több a káreseményekkel és balesetekkel kapcsolatos bejegyzés. Nem véletlenül, Bálint ugyanis ön- és közveszélyes. Ötpercenként meg kell menteni vagy őt vagy valamely tárgyat a komolyabb károsodástól. Ez persze nem mindig sikerül. Tegnap például 1,5 méteres távolságból sikerült végignéznem, amit Bálint feláll az ágy közepén és legyalogol a fél méteres szintkülönbséget figyelmen kívül hagyva. Ráadásul valahogy sikerült fejjel előre érkeznie a szőnyeg azon részére, ahol éppen fakockák (pontosabban téglatestek) voltak szétszórva. Majd még valami szaltófélét is dobott. Gyorsan végiggondolva, hogy hol van a legközelebbi ügyeletes kórház, mentem öltözni. De mire felöltöztem volna, Tóni közölte, hogy nem megyünk sehova, ebcsont beforr. Délután azért párszor teszteltem, hogy az orra csak azért ferde, mert az egyik fele lila és dagadt, vagy eltört ott valami. Mára egyébként egész konszolidálódott a helyzet, a púp mérete is jelentősen csökkent.

Most egyébként várom az új telefonomat, mint a megváltót, mert a régi 3 év 4 hónap szolgálat után - ami egyébként elég szép hosszú életkor - bedobta a törölközőt. Működik, de komolyat ront a használati értékén, hogy a kijelzőjén nem látni semmit. SMS-t írni így igazi kihívás. Persze mióta a kijelző bekrepált, Bálint telefonom utáni érdeklődése jelentősen alábbhagyott.